A kiállítás kurátora, Florin Gherasim muzeológus megnyitó beszédében ismertette a művész életútját. „Anastasia Vdovkina 1972-ben született Moszkvában, 1993-tól édesapja, Nyikolaj Vdovkin mellett kezdett foglalkozni a tűzzománc technikájával. A jaroszlávi művészeti kollégiumban, a piatigorski Design and Art főiskolán, és a jeleznovodszki Képzőművészeti és Iparművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Különböző orosz és nemzetközi kiállításokon, workshopokon vett és vesz részt Németországban, Indiában, Svájcban, Magyarországon, és számos nyugat-európai országban. Alkotásaiban különböző anyagokat használ, a fém-réz-fa-gyapot-zománc kompozíciói harmonikusak, amelyek a múlt és a jelen közötti erős kapcsolat létezéséről is szólnak. Ikonjaiban a régi ikonok hagyományainak megőrzésére törekszik, de egyedi zománctechnikákkal is próbálkozik” – részletezte Gherasim. A kurátor a művész februári Szentegyház utcai kiállításán hívta meg Anastasia Vdovkinát, hogy állítson ki a múzeumban is. „Azokhoz képest ezen a kiállításon is sok újat fedezek fel. Megjelentek a kontrasztok például a Naplemente 1–2. című munkákban. Jól kombinálja egymással a különböző méretű dekoratív elemeket, a kör és korong alakú tárgyakat a különböző formájú talált fadarabokkal vagy rámákkal, kialakítva és/vagy megtartva az alkotás vízszintes és függőleges tengelyét” – fogalmazott a kiállítás kurátora. A szimmetria fontosságára, a letisztult formákra is felhívta a figyelmet a muzeológus. „A zománctechnikával készült belső enteriőrt ábrázoló csendélet, amelyben a hold és a petróleumlámpa a főszereplő, harmonikusan illeszkedik a háttérnek használt eredeti népi szőttesbe. Az észak fényei, a Fehér-tenger hullámai akár képregény fejezetei is lehetnének. Tengeri tájak, fantáziával teli munkák, fantasztikus művek” – zárta beszédét a muzeológus.
Egri Anna, a Babeș‒Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója, a képzőművész lánya édesanyja művész(et)i hitvallásáról, alkotásairól, a csónak, bárka és hajó szimbólumairól mesélt. „Honnan adódik az ötlet, vagy ihlett, a kreatív képzelőerő? Vajon mi inspirálja a művészt egy-egy műalkotás elkészítésére? Minden művésznek megvan a saját ihletforrása, szimbolikus nyelvezete, édesanyámnak ez a természet, a zene, az utazások, az emberi kapcsolatok. A csónaknak, hajónak több szimbolikus jelentése van, éspedig a lélek utazása a valós és a képzeletbeli világ között, ami ősi szimbólum, de hajóval sikeresen célba is érhetünk. A bőség és a jólét szimbóluma fengsujban. A vitorlás hajó az emberi elme és szellem szabadságát szimbolizálja. A különböző anyagok összefonódása, kombinálása a zománccal, a sárgarézzel, a vassal, a fával is szimbolikus jelentőséggel bír. Minden művész vágya, hogy valami nagyot és sokrétűt alkosson” – zárta beszédét Egri Anna.
„Munkámban a tenger, a csónakok és a vitorlások témája szimbolikus jelentésű. A vitorlát bontó hajó a lélek utazása időben és térben, a lelki fejlődésünket jelenti, a szabadság, a bőség és a láthatáron túli cél sikeres elérésének szimbóluma. Mindenki a saját hajójának/életének a hajósa. Minden hajósnak joga van eldönteni, hogy melyik utat választja. A hajó nem csak vízi közlekedési eszköz lehet” – mondta Anastasia a kiállított munkáiról. „Ezek az alkotások hagyományos tűzzománctechnikával készültek, egy részük vegyes technikával is. Akrillal festem a fát, erre kollázsszerűen kerülnek a fém- és a kisebb zománcozott elemek. Más munkákban textilt is használok, és igyekszem megtalálni a harmóniát a különböző anyagok között. Véleményem szerint ‒ megfelelő választással ‒ a zománc bármilyen más anyaggal jól kombinálható. Ezen a kiállításon a vegyes technika alkalmazása az újdonság. A kiállítás új ötleteket és új utat nyitott az alkotófolyamatban” – tette hozzá a művész.
Gyermekszemmel és lélekkel a művész párbeszédre hívja a nézőt, beleáshatjuk magunkat az anyagok hangulatába, a motívumok világába, a mesék erejébe, tér és idő függvényében. Anastasia Vdovkina saját bárkavilágát, bárkaélményét adja át nekünk az alkotásaival.
A kiállítás nyitva tartását talán sikerül meghosszabbíttatni, jelenlegi ismereteink szerint vasárnapig, június 9-ig tekinthető meg a Bánffy-palota emeleti termeiben naponta 10–17 óra között.
