Gondolom, ismerős a helyzet. Tíz évvel ezelőtt, amikor indult a sportcsatorna, az alapítók, vezetők fűt-fát megígértek: élő közvetítések, magyar drukkerek kiszolgálása, határok légiesítése, közös Kárpát-medencei szurkolás, nemzetegyesítés stb.
Aztán ahogy telt-múlt az idő, rájöttünk: ebből nem sok valósult meg. Mert az m4 számtalan nemzetközi sportesemény közvetítési jogát nem vásárolta meg, így nem tudjuk nézni azokat. Amelyeket pedig megvásárolt, lekódolják.
Ha manapság valaki véletlenszerűen az m4-re kattint, az esetek jelentős részében a fekete képernyőt bámulhatja vagy a jól ismert szöveget olvashatja: „szerzői jogi korlátozás miatt jelenlegi műsorunk kizárólag Magyarország területén látható”. Ennyi.
Néhány évig még ki lehetett játszani a geokódolást, és az interneten sok olyan helyet lehetett találni, ahol az éppen aktuális sporteseményt élőben lehetett követni. Csakhogy minden a pénzre megy, s az említett „kalózoldalakat” felszámolták. Azokat a programokat pedig, amelyek megkönnyítették a vételt, fizetőssé vagy elérhetetlenné tették.
A bosszúság és tehetetlenség olyannyira erős volt, hogy az emberek zúgolódásuknak is hangot adtak. Újságcikkek születtek, nyílt levelek íródtak, a tusványosi szabadegyetemen pedig évekig kérdezték a magyar kormány illetékeseit: mi lesz a kódolással? A kérdésekre kevés érdembeli válasz érkezett. Inkább hárítás, egymásra mutogatás vagy legjobb esetben ígérgetés hangzott el. Eredménytelenül.
A múlt héten például sem a női kézilabda-válogatott meccseit, sem a férfi kosárlabda-válogatott finnek és belgák elleni összecsapásait nem lehetett nézni. Mint ahogy a motorsportokat, az úszó-világbajnokságot, a kajak-kenu-Eb-t és szinte mindent kódolnak. Még az m1 híradójának keretében elhangzó sporthíreket sem láthatjuk, néha az időjárás is „áldozatul esik” a kódolásnak. Persze, a Kazincbarcika–Salgótarján típusú, harmadosztályú meccseket kódolatlanul lehet megtekinteni. Minő nagyvonalúság! De hát az meg kit érdekel? Igazságtalanok azért mégse legyünk, mert az ötkarikás játékok idején tavaly az összes olimpiai közvetítést zavartalanul nézhettük, és a Marco Rossi vezette válogatott meccseinek nagy részét is.
A probléma azonban nem oldódott meg. Ennek érdekében kitalálták, hogy létrehozzák a Nemzeti Virtuális Teret. Állítólag már több mint egy éve működik, és aki bejelentkezik, olyan kódot kap, amellyel nézheti a magyarországi közmédia műsorait. Egyrészt, az idős nemzedék, amely nem ért a digitális eszközökhöz (vagy ahol nincs számítógép és internet), eleve elesik e lehetőségtől. Másrészt, különben sem lehet nézni, mert a bejelentkezés (regisztráció) rendkívül nehézkes (szinte lehetetlen), ugyanakkor a már felhasználónévvel rendelkezők panaszkodnak, hogy mégsem igazán tudják nézni az adásokat, mert a közvetítés akadozik.
Szóval marad a fekete képernyő az ismert szöveggel. Vagy az internetes bóklászás, a „kalózoldalak” keresése, az el-elakadozó meccsek látványa és a mérhetetlen idegeskedés. No, meg a remény, hogy a számítógép vagy mobiltelefon épen megússza.
