Osztogatás

Osztogatás
A halottra helyezett pénzt is bezsebelte! – csettintett Olguta Vasilescu szociáldemokrata politikus, amikor Marcel Ciolacu PSD-elnök tájékoztatta pártját a liberálisokkal kötött alkukról a kormányra lépést megelőzően. Sajnos ennél közelebb nem jutottam az „a luat si banii de pe mort” román mondás magyar megfelelőjének keresésekor, Arany János nyelve, úgy tűnik, meglehetősen szegényes, amikor az „alku”, „vásár” fogalmak románban meghonosodott jelentéseit, árnyalatait kellene visszaadni.

Ez viszont semmit sem változtat a lényegen: a PSD, mint tudjuk, a várakozásoknál is jobban jött ki a tárgyalások során – legalábbis Olguta asszony és társainak lelkesedéséből ítélve -, a másik oldalon viszont a liberálisok a „gatyájukat is otthagyták”…

A miniszteri tárcák után most egyéb állami hivatalok vezető tisztségeinek szétosztásán a sor. A minisztériumokkal még zsonglőrködhettek, hirtelen létrehoztak további egy-kettőt, hogy mindenkinek jusson valami, a prefektúrákkal azonban ezt nem lehet megtenni, a romániai megyék száma ugyanis véges és alkotmányban rögzített. Volt is harc a pártok között, amelynek eredménye: a PSD 21, a PNL 17, az RMDSZ pedig négy megyében rendelkezik a kormánymegbízott személyéről. A szociáldemokraták egyrészt megkapták a koalíciót elhagyó USR tisztségeit, a liberálisoknak négy, az RMDSZ-nek pedig egy prefektusába került az alku újabb köre a PSD javára.  Nem baj, mondta Florin Citu PNL-elnök, a kárvallottakat majd államtitkárokkal fogják kompenzálni. (Azoknak a számát ugyanis tetszés szerint lehet növelni…)

A prefektusi tisztségek szétosztásakor nem csak mennyiségi szempontokat vettek figyelembe. Az elv: „egyszínű megyék” jöjjenek létre, vagyis ahol liberális a megyei tanácselnök, ott a prefektust is a PNL adja. (Ugyanez a szabály érvényes a másik két párt esetében is.) Ennek az előnye – legalábbis az emellett érvelők szerint – hogy így majd elkerülhetők lesznek a különböző pártérdekek közti feszültségek, súrlódások, amelyek a munka rovására mennének. Mások szerint épp az lenne a lényeg, hogy különböző pártból származzon a prefektus és a megyei tanácselnök, ezzel is biztosítva a megfelelő kontrollt – amiért végül is a prefektúra intézménye egyáltalán létrejött.

Az újraosztást a liberálisok felhasználták arra, hogy jóvátegyék a korábbi „nemtetszik” egyezségeket is. Mindenekelőtt Kolozs megyében. Emlékezzünk a helyi liberálisok, élükön Emil Boc hisztérikus megnyilvánulásaira, amikor a Ludovic Orban vezette PNL-stáb átengedte Kolozs megye prefektúráját az RMDSZ-nek. Hogy Boc és társai nem tudták megszerezni maguknak a „jussot”, az az akkori PNL-n belüli harcok következménye. A kudarc annyira kiverte a biztosítékot Emil Bocnál, hogy az sértő, magyarellenes gesztusokra ragadtatta el magát, jóllehet polgármesterünk – mint tudjuk - ennél azért sokkal számítóbb. Sunyibb. Így hát Tasnádi Szilárdnak néhány hónap után máris búcsúzni kell tisztségétől, Kolozs megye fontosabb kormányzati pozíciói mind a libiké, az idillt semmi se zavarja most már meg.

Mindez vélhetően felerősíti a polgármesterek körében az önkormányzati választások után immár természetes jelenségnek számító migrációs folyamatokat is. A liberális pártból (a nagyobb biztonságot nyújtó) PSD felé – és nem fordítva. Négy esetben ez máris megtörtént. A többi idő kérdése. A dolog annyiban vicces, hogy ez a négy polgármester korábban épp a PSD-ből vándorolt a frissen hatalomra kerülő liberálisok szárnyai alá, most meg – jó érzékkel - vissza.

Ezzel a megyei hatalomkoncentrációval a PSD bebetonozza magát a Kárpátokon túli megyékben, a PNL pedig visszaszorul Erdélybe. A megváltozott erőviszonytok máris tükröződnek az Avangarde-kutatásban, amely 40 százalékos támogatottságot mért a szociáldemokraták, és alig 17 százalékot a liberálisok esetében. A román politika mágneses pólusai, lám, egyik napról a másikra megcserélődtek. Ennek minden kiszámíthatatlan, nyugtalanító következményével együtt.