A liberálisoknak egyáltalán nem mindegy, hogy hosszú távon mi történik velük, de most a jelenre kellett koncentrálniuk arra, hogy valahogy véget vessenek ennek az újabb, megszámlálhatatlanul sokadik kormányválságnak. A pártok bejelentették a minisztereiket, csakhogy ez mára már nem hír. Lassan új kormány felállása is teljesen szokványosnak tűnik. Szenzáció lenne, ha a nagykoalíció kihúzná 2024-ig, de szinte már most borítékolni lehet, hogy ez a szövetség sem lesz hosszú életű. Marcel Ciolacu rotációs kormányfősége egyelőre puszta ígéret, a közeljövő homályába vész, hiszen könnyen előfordulhat, hogy már 2023 nyarán híre-hamva sem lesz a nagykoalíciónak.
Tűzoltás lesz ennek a kormánynak a feladata, amelynek az egészségügyi válság mellett egyre komolyabb gazdasági problémákkal kell szembenéznie. Az évek óta nem látott magasságokban száguldó infláció, az ikerdeficit és az egyre növekvő államadósság szorításában vergődő államháztartást egyensúlyba kell hozni, és el kell kerülni az újabb váratlan válságokat, ami megroppanthatja a törékeny gazdasági stabilitást. Egyre drágábban jut hozzá hitelekhez az állam, a koronavírus-járvány elhúzódása pedig könnyen elronthatja a következő évekre prognosztizált, 4 százalék körüli gazdasági növekedési kilátásokat.
A szociáldemokraták vannak viszonylag a legkedvezőbb helyzetben, hiszen nagyvonalakban megszerezték azokat a befolyásos minisztériumokat, amelyeket szerettek volna. A liberálisok mozgástere nagyon beszűkült, így igazából a szociáldemokraták diktálták a tempót a tárgyalásokon. A liberálisok megkaparintották ugyan a kormányfői tisztséget, de a szociáldemokraták vezetik azokat a kulcsfontosságú minisztériumokat, amelyek nélkül aligha lehet hatékonyan kormányozni. Az RMDSZ is veszített, ugyan megőrizte kormánytagjai és szaktárcái számát, de befolyásolási képessége kisebb lett. Klaus Iohannis lenullázta magát, de neki amúgy is mindegy volt, nem hiszem, hogy 2024 után belföldön közszereplőként folytatta volna pályáját. Így most már végképp nem is fogja, hiszen annyira negatív szereplővé vált, hogy bármely párt számára elnöki mandátuma után csak teher lesz, akitől mindenki szabadulni akar.
Lényegében ugyanott tartunk, mint szeptember 1-jén a kormányválság kezdetén, csak azóta értékes, szinte három hónap veszett el, amit munkára fordíthattak volna a pártok a cirkusz helyett.
