Államfői bosszúállás az RMDSZ koalícióból való eltávolítása mögött?
Az RMDSZ kiszorítása volt a cél
– Ahogy közeledett a kormányfőcsere időpontja, észre lehetett venni a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) megnyilvánulásaiból, hogy valamiért nem szándékoznak tiszteletben tartani a kormányfőcserére vonatkozó protokollumot sem egymással, sem az RMDSZ-szel szemben. A koalíciós partnerek sajtóban elhangzott kijelentéseiből úgy tűnt, ők több ajánlatot tettek, amiket aztán az RMDSZ nem fogadott el. Melyik volt az a lélektani, erkölcsi határ, amit átlépve már méltatlan lett volna a kompromisszum az RMDSZ számára? Milyen háttérfolyamatok vezettek végül oda, hogy a szövetségnek ki kellett lépnie a kormányból?
– Vissza kell térnem odáig, amikor aláírtuk 2021-ben a koalíciós megállapodást, és amikor azt a részt tárgyaltuk, hogy másfél év múlva kormányfőcsere lesz. Először még azt is felvetettük, hogy ha már hárman kormányzunk, legyen hármas rotáció, persze arányosan, de erre az volt a válasz, hogy azt nem lehet. Rendben van, mondtam, de akkor csak a két másik pártra vonatkozik, mit hogyan cserélnek, az RMDSZ esetében pedig nem fog változni semmi, megtartjuk a fejlesztési és a környezetvédelmi tárcát. Innen indultunk. Idén februárban voltak az első nem hivatalos jelek, hogy a kezdeti megállapodáshoz hozzányúlnának. Ezt követően éppen nagyhéten álltak elő az első olyan igénnyel, ami már pártelnöki szintű tárgyaláson került az asztalra, miszerint a rotációnál igényt tartanak a környezetvédelmi minisztériumra. Természetesen elmondtam, hogy ez szerintünk nincs rendben, de késznek mutatkoztam a kompromisszumra, ugyanakkor tisztázni akartam, hogy mi lehet a probléma. Valamit elrontottunk volna, nem végeztük a munkánkat a környezetvédelemnél a koalíciós megállapodás szerint? A válasz az volt, hogy erről szó sincs, de most más a helyzet. Ugyan nem értettem, mitől lett más a helyzet, de akkor elkezdtük keresni, hogy a környezetvédelem helyett melyik másik minisztériumot vehetnénk át. Majd látva, hogy közeledünk a kompromisszumhoz, és meg tudnánk egyezni, akkor előálltak azzal, hogy nem is a környezetvédelemre tartanak igényt, hanem inkább a fejlesztési minisztériumra. Számomra akkor vált világossá, tulajdonképpen arra megy ki a játék, hogy bennünket kiszorítsanak a kormányból, illetve magunktól felálljunk és elmenjünk. Akkor megszerzik mindkét tárcát, s elmondhatják, ez van, mi mentünk el, nem ők raktak ki.
Amikor leültünk újra tárgyalni, tisztázni szerettem volna, hogy most esetleg Cseke Attila fejlesztési miniszter munkájával lenne probléma, hiszen eddig mindenki dicsérte. Jogosan egyébként. Persze, hogy nem merülhetett fel semmi a munkájával kapcsolatosan, egyszerűen a fejlesztési minisztérium kellett a liberálisoknak. Korábban már voltak olyan jelzések, hogy a liberálisok, miután elveszítik a miniszterelnöki tisztséget, igényt formálnak a fejlesztési minisztériumra, tekintettel arra is, hogy a PSD nem fog lemondani a szállításügyi minisztériumról. Tartottam magam ahhoz, hogy ha akarunk, akkor meg tudunk egyezni, ezért az utolsó pillanatig hajlandó voltam tárgyalni. Le is mondtunk végül a fejlesztési minisztériumról, bár nem szívesen tettük, és a környezetvédelmi minisztérium mellé elfogadtuk volna például az energetikai tárcát, lévén, hogy megfelelő szakemberrel is rendelkeztünk hozzá. Erre kiderült, hogy tulajdonképpen igényt tartanak az RMDSZ által vezetett mindkét minisztériumra, a fejlesztésre és a környezetvédelemre egyaránt. Akkor egyértelmű volt számomra: tisztában vannak azzal, hogy nem tudjuk elfogadni mindkét minisztériumunk elvesztését, még akkor sem, ha cserébe kapunk két másikat. Mert hogyan is lehet megmagyarázni magunknak, és persze a választóinknak a helyzetet? Ma már biztos vagyok abban, ha mégis hajlottunk volna erre a kompromisszumra is, akkor kitaláltak volna egyebet. Mert egyértelműen az volt a cél, hogy kitaszítsanak a kormányból. Ez volt a liberálisok feladata. Láttam Nicolae Ciucă miniszterelnököt, mennyire kínos volt neki a helyzet. Végrehajtotta az utasítást, nem feltétlenül a kedve szerint, de végrehajtotta.
Hogy miért volt szükség arra, hogy kinyomjanak bennünket a kormányból? Többféle magyarázat lehetséges. Az egyik a mohóság. Látták a közvélemény-kutatások eredményeiből, hogy milyen mértékben megkopott, népszerűtlenné vált mindkét párt, vesztettek a hitelükből. Akkor azt gondolták, hogy ilyen szuper választási esztendőben, mint amilyen jövőre lesz, ha több kormányzati eszköz van a kezükben, akkor tán vissza tudják hozni az elveszített szavazókat. Ez egyfajta értékelése a helyzetnek, bár én nem gondolom, hogy ezzel ténylegesen vissza lehetne szerezni a szavazókat, de talán valamit mégis segíthet.
A mohóság, a kapzsiság mellett másik lehetséges magyarázat az, hogy nem voltak elég bátrak. Főleg a PSD. Mert miután Marcel Ciolacu megkapta a miniszterelnöki felkérést a kormányalakításra, attól a pillanattól kezdve teljesen másképpen lehetett volna tárgyalni, akár a liberálisokkal is. Az volt az érdekes, hogy Ciolacu a liberálisoknak az utolsó pillanatig ajánlotta: a környezetvédelmi tárca helyett átadnak mást, és választhattak volna három minisztérium közül bármit, a gazdaságot, az egészségügyet vagy az európai alapok minisztériumát, de a PNL ezt elutasította. Nekik csakis az RMDSZ által vezetett minisztériumok kellettek…
Ha azt nézem, melyik minisztériumnak milyen súlya van kormányzati szempontból összességében, akkor megint csak arra a következtetésre jutok, hogy nekik végre kellett hajtani ezt a feladatot, hogy bennünket kinyomjanak a kormányból, hiszen elcserélhették volna bármelyik másik tárcára, ha valójában az a szándékuk, hogy együtt kormányozzunk tovább. Úgy tűnik tehát, minden előre meg volt tervezve, de nem volt elég bátorságuk azt mondani nekünk, hogy menjünk, mert nélkülünk akarnak a továbbiakban kormányozni, kettesben. Nyilván az utolsó pillanatig a tárgyalóasztalnál maradtam, mert nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy megsértődtünk, mi álltunk fel és mentünk el.
Mindezek mögött tehát kapzsiság, mohóság, stratégiai tervezési hiba lehet, s azt sem tudom kizárni, hogy bosszúállás is van benne, vagy valamiféle szűk látókörű visszaütés az államelnök részéről. Ugyanis az államelnök, amit eddig akart, gyakorlatilag mindent meg tudott csinálni, és soha nem engedte, hogy az ellenkezője történjen annak, amit ő akar. Amikor eltávolították a kormányból az USR-t, azt is végigvitte, majd amikor úgy akarta, visszahozta a PSD-t.
Az viszont nem igaz, hogy az amerikaiak vagy Brüsszel akarta volna eltávolítani az RMDSZ-t. Erről nincsen szó. Nekünk vannak közvetlen visszajelzéseink, miszerint csupán egy dolgot akart mindenki, hogy politikai stabilitás legyen Romániában. Az pedig nélkülünk is van. Matematikailag ez úgy néz ki, hogy megvan a 60-61 százaléka a mostani kormánykoalíciónak, tehát még csak nem is határeset.
Persze, vannak, akik ostobán, de meglehetősen hatékonyan azzal próbálnak manipulálni, hogy itt valamiféle Orbán–Putyin, Orbán–Kelemen és akkor Kelemen–Putyin dolog van a háttérben. Szintén ők szokták mondani, hogy az RMDSZ nem vitt elég fejlesztést a Székelyföldre, magyarlakta vidékre. Most meg, amikor fejlesztettünk, azzal vádolnak, hogy többet fejlesztettünk ott, mint amennyi lakosságarányosan megilletné azt a régiót, szemben például Jászvásárral, amelynek több a lakossága, mint egész Kovászna megyének. Legalább ne mondjanak maguknak ellent: egyrészt azzal vádolnak, hogy nem foglalkozunk a saját közösségünkkel, másrészt meg azzal, hogy túl sokat foglalkozunk a saját közösségünkkel, közben meg manipulálnak, hogy Orbán, meg Kelemen, meg Magyarország stb. Ezek azok az ostoba üzenetek, retorikai manipulációk, amelyeket látok és érzékelek.
Fékezhetik a folyamatban levő fejlesztési programjainkat
– Az RMDSZ sok projektet elkezdett ebben az időszakban. Melyeket lett volna fontosabb végig vinni, illetve fennáll-e a veszélye, hogy már nem valósulnak meg?
– Mindegyiket fontos lett volna végigvinni, illetve ezek között sok nem egyetlen választási ciklusra terjed ki. Vannak vissza nem fordítható programok, számos finanszírozási szerződés már alá van írva, főleg a fejlesztési minisztériumnak a programjai az országos helyreállítási alapból, a Saligny-programok, de vannak hasonlók a környezetvédelemnél is. Ezek megvalósulását adminisztratív eszközökkel lehet fékezni, például a kifizetéseknél. A megkötött finanszírozási szerződéseket viszont már nem lehet felrúgni, mert annak jogi következményei vannak, de adminisztratív eszközökkel nyilván ezek is akadályozhatók. Vannak előkészületben levő programjaink, azokon lehet változtatni, ez előfordulhat. Azt gondolom, most a felelősség a miniszterelnök kezében van, mert rajta múlik, hogyan cselekszik, amikor ezekről a programokról beszélnek. Ezzel majd bebizonyíthatja, hogyan viszonyul nemcsak az RMDSZ-hez, hanem mindahhoz, amit közösen találtunk ki, és ami a magyar közösséget is érinti.
Megosztott ellenzék
– Milyennek várható a viszony a két kormánypárttal, illetve milyen mozgástere lesz ellenzékben a szövetségnek?
– Ez teljesen a kormánypártokon múlik, attól függ, ők hogyan viszonyulnak az erdélyi magyarokhoz és az RMDSZ-hez. Ami a mozgásteret illeti ellenzékben: 2014–2020 között nem voltunk kormányon, 2014 végén kiléptünk a Ponta-kormányból, és 2020 decemberében kerültünk vissza ismét a végrehajtó hatalomba. Az ellenzékben mindenkinek van mozgástere, annyi hely van, ahányan érkeznek, nem fogy el, egyszer csak többség lehet belőle, de még az sem jelent semmit, mert nem biztos, hogy egyetértenek az ellenzékben levők. Nincs egységes ellenzék Romániában, szétszakadozott, nem lehetséges egységesíteni, mert az AUR lehetetlenné teszi. Ugyanis az AUR-ral nem kompatibilis az USR és az RMDSZ sem, semmilyen formában, nincs olyan üzenet vagy ügy, ami miatt mi egymáshoz közel tudnánk kerülni. Persze még ott van a Ludovic Orban-féle kis frakció, de az nem meghatározó. Tehát megosztott az ellenzék, mindenki a maga víziójával, üzeneteivel, választói és politikai közösségével. Nem hiszem, hogy ebben jelentős változás állna be. Az ellenzékben levő mindkét nagyobb politikai alakulatban van egy letisztulási folyamat, de nem tudom, hova fog vezetni. Az RMDSZ-nek ebben a pozícióban egyetlen mérvadó szempontja lesz, hogy mi jó az erdélyi magyar közösségnek, s ahhoz fogja viszonyítani, igazítani a szavazatait, az üzeneteit s természetesen a viszonyát az összes parlamenti párttal.
A zsákmány megszerzése csak néhány órás megnyugvást jelenthet
– Milyen jövője lehet ennek a mostani koalíciónak?
– Nem akarnék jósolni, de gyakorlatilag csak 2024-ig kell, hogy kibírják együtt. Nem lesz egyszerű, de elképzelhető. Láttam a feszültségeket, problémákat, és ezek nem szűntek meg attól, hogy megszerezték a zsákmányt, ez néhány órás megnyugvást jelentett csupán. A beiktatáskor az arcok inkább halotti torhoz hasonlítottak, semmint győztes csapathoz. Igazából egyik félnek sem érdeke, hogy ebben az esztendőben szakításig feszítse a konfliktusokat. A jövő évi európai parlamenti választás vízválasztó lesz, attól függően, hogy ki milyen eredményt ér el a koalíción belül. Most rossz a trend, és nem látom, mivel lehet megállítani – lassítani talán lehet, fékezni is, de megállítani nem. Nem vagyok nagyon optimista. Az elmúlt másfél évben is mi tartottuk az egyensúlyt, nélkülünk sokkal több politikai botrány lett volna a két párt között.
Nem lehet hátad fordítani az EU-nak
– Jövőre választások lesznek. Készül-e már erre az RMDSZ?
– Mindenki készül, mi is, mert ez szuper választási év lesz. Húszévente találkozik így egyszerre minden Romániában: európai parlamenti, helyhatósági, parlamenti és államelnöki választások. A sorrend rossz, mivel a politikai hatalomgyakorlás, végrehajtás szempontjából a legfontosabb választás a legvégén van. Az egyik nagy probléma az, hogy a következő év közigazgatási szempontból központilag és helyben is a stagnálás éve lesz. Gyakorlatilag elvesztett esztendő lesz. Ezért is javasoltam az előrehozott parlamenti választást, mert azt lehet mozgatni, ha van erre egyezség. Első az EP-választás lesz, június 9-én, és az a nagy erőpróba mindenkinek, az a bevezető. Az RMDSZ-nek egyetlen szempontja van, hogy mindenféle elégedetlenség, csalódottság ellenére ott legyen a képviseletünk az Európai Parlamentben. A Minority SafePack is azt bizonyította, ha van valahol partnerünk, az az EP, hiszen megszavazta és felszólította az Európai Bizottságot, hogy kezdje el a törvénykezdeményezést. Ezeket a kapcsolatokat, lehetőségeket meg kell őrizni és erősíteni kell, ezért nekünk nagyon fontos, hogy ott legyenek az embereink, a jövő kihívásait is ismerve. Látom és belátom a csalódottságot, én sem vagyok mindennel elégedett, de az EU-szkepticizmussal nem lehet hátat fordítani olyan intézménynek, aminek a szerepe és befolyása a mi életünkre jelentős. Tehát nekünk ebből a helyzetből kell meggyőznünk a választókat, hogy ott a helye az erdélyi magyar közösség képviseletének az EP-ben.
Az önkormányzati választások tisztább képlet, gondolom, ott nagyjából ott leszünk, ahol lenni szoktunk. A parlamenti és elnökválasztás a végén van, az a csúcs. Ennyire előre nem gondolkodtunk, mindent a maga idejében. Mi szoktunk, és azt gondolom, kell indítanunk államfőjelöltet, de ilyen döntést nem lenne szabad, nem is kell ma meghozni, erről majd az EP-választás után döntünk: azt is, hogy igen, s ha igen, akkor ki legyen az. Mindent a maga idejében.
