ZILAHI CSABA
Még mindig a hátamon futkos a hideg, amikor az első Edda lemez nyitó dalát meghallom: „Minden sarkon álltam már…” Egy Baross téri lemezboltban vettem meg úgy, hogy a pesti kortársaimmal ellentétben nekem fogalmam sem volt, hogy milyen dalok vannak rajta, hogy egyáltalán mi fán terem az Edda Művek. Szerencsém volt, mert a lemez megjelenésekor épp letelt a két év, hogy pesti rokonlátogatáson voltam szüleimmel, így újból mehettünk. Az Edda lemezén kívül gyorsan lecsaptam még a Korál, a V’Moto-Rock II., a Középeurópai Hobo Blues és a Loksi albumra. Volt mit hallgatni itthon a haverekkel! Sőt, az Edda bluest és az Álmodtam egy világot akkordjait a sulizenekarral sikerült is „lecsípni”, úgyhogy ezek az Edda dalok Kolozsváron élőben előszőr a Brassai dísztermében csendültek fel, 1981 tavaszán.
A nyolcvanas években még álmodni sem merhettünk arról, hogy egyszer majd élőben láthatjuk Pataky Attiláékat. Miközben a határon túl rockerek, csövesek tömegei jártak a magyar (és nemzetközi!) rocksztárok koncertekre, mi legfennebb a határon átcsempészett Ífjúsági Magazin fotóin láthattuk kedvenceinket. Ki tudja hányan vették fel kazettára az első Edda lemezemet? Igaz, a másodikat, a harmadikat már én kértem kölcsön, hogy gyorsan felvegyem. Hű, mekkorát dörrent a Kölyköd voltam! És hogy fűztük a csajokat a Hűtlenre, az Érzésre! Igaz, az Edda III dalai már jóval lágyabbak voltak, de legalább a a házibulikon nem kellett egy-egy keményebb számot átugrani.
Gyakorlatilag mi, akik úgy ’80 körül kamaszodtunk, az első lemezétől kezdve figyelemmel kísérhettük az Eddát. („Az enyém is volt és még néhány arcé, azok az évek úgy nyolcvan körül!”). Az Illés rég feloszlott, a Fonográf túl dallamos volt, az Omega történetébe valahol a Gammapolisnál kapcsolódtunk be és az LGT is már az ötödik-hatodik lemezénél járt, amikor felfigyeltünk rá. Mire nálunk is rockhimnusz lett a Becsületből, Révész Sándor faképnél hagyta a Piramist, a sokáig „lemeztelen” Ricséről, P. Mobilról pedig csak hírből hallottunk. Igaz, a nyakunkban nekünk is ott virított a szekusbosszantó baboskendő!
Ám az „őszinte kőkemény rock” csillaga néhány év tündöklés után gyorsan leáldozott, sztárjai a nyolcvanas évek közepén sorra dobták be a törülközőt. Leállt a Piramis, a Dinamit, a P. Mobil, a P. Box, a Karthago, a Korál. Sőt, az Edda is! Igaz, mire a feloszlás híre hozzánk is eljutott, Pataky már újra is szervezte a csapatot, a Kör pedig végleg bevonult a házibulik repertoárjába, úgy ahogy a következő lemezről az Éjjel érkezem vagy a Gyere őrült. Aztán valahogy elvesztettük a fonalat, mígnem 1989 végén nagyot fordult velünk a föld. Úgy tűnt, hogy az a világ, amit álmodtunk magunknak, végre valóra vált!
Bő tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre Kolozsváron is élőben csendüljenek fel a jólismert, lemezekről agyonhallgatott Edda himnuszok. Hihetetlennek tűnt, hogy a Szamos parti sportcsarnokban végre szemünk előtt elevenednek meg a hosszú, reménytelen évekig istenített, elérhetetleneknek tűnő rockzenészek! Utána szinte szállóigévé vállt a kérdés: „Te, hallottad, hogy megint jön az Edda?” És jött is! Ha jól emlékszem, második alkalommal a MADISz meghívására a hadsereg sportcsarnokában dörrent meg az Edda blues és társai. Ám ezt követően a kérdés sokáig csak alaptalan pletykának bizonyult, hiszen a zavaros kilencvenes években mifelénk még nem voltak komoly koncertszervező irodák. A magyarországi zenekarokban óriási kalandvágy és „közönségvágy” kellett legyen ahhoz, hogy útnak induljanak Erdély vadregényes színpadaira. Persze mindez ma már a múlté, a nagyszabású fesztiválok, városnapok jóvoltából a legnagyobb magyar sztárzenekarok szinte egymásnak adják a kilincset. Köztük az Edda is, amely tavaly a Kolozsvári Magyar Napok közönségrekordját állította föl vérprofi koncertjével. A régi sportcsarnokba ennek a közönségnek talán még a fele sem fért volna be.
Az Edda Műveket valószínűleg mindenki Pataky Attilával azonosítja. Hiszen az ő kitartó menedzselése nyomán jutottak „fel” Miskolcról Budapestre és kerültek a magyar rock élvonalába, ő az egyetlen, aki a zenekar összes lemezén szerepel és persze ő a frontember, akivel általában egy zenekart azonosítanak. De igazságtalanok lennénk, ha mellette nem említenénk meg a bakancsos korszak másik főhősét, Slamovits Istvánt, akinek karakteres gitárjátéka, énekhangja és szerzeményei nagy mértékben meghatározták az Edda egyedi hangzásvilágát. Ugyanilyen elismerés illeti az „új” korszak két oszlopos tagját, Gömöry Zsoltot és Alapi Istvánt, akik nemcsak hangszereik virtuózai, de kiváló dalszerzők is. Göme 1999-től volt az Omega „tiszteletbeli tagja”, Benkő Laci mellett számos koncerten és lemezfelvételen is közreműködött. Alapi Pisti pedig joggal pályázhatna a gitárkirály koronájára, és nem csak azért, mert őt hallhatjuk Radics Béla, a magyar gitárkirály életrajzi filmjében. Újabban az Edda mellett saját csapatával, az Alapi Power Banddel is tolja a rock and rollt, hihetetlenül virtuóz gitárjátékkal.
Na de mi van az ufókkal? Nyilván mindenkinek szíve-joga, hogy higgyen bennük. (Hátha Attilának igaza van, valóban léteznek és megmentenek az önpusztítástól?) A bulvársajtó pedig nyugodtan csámcsoghat a témán. Ám a szakmabeliek és a közönség számára is eléggé nyilvánvaló: míg más énekesnek fél évszázad alatt hallhatóan megkopik a hangja, az Attiláé ötven év alatt egy árnyalatnyit sem halványult. Szinte hihetetlen, hogy ma is ugyanolyan őserővel, lendülettel és lelkesedéssel áll ki a színpadra és éneklik le a csillagokat is az égről, mint azon az emlékezetes első kolozsvári koncertjén!
Fotók: KMN.ro
Bélyegblokk köszönti az idén 50 éves Edda együttest
Bélyegblokk és alkalmi boríték kibocsátásával köszönti az idén 50 éves Edda Művek együttest a Magyar Posta Zrt. Az Edda Művek nemcsak zenekar, hanem olyan kulturális jelenség, amely évtizedek óta formálja, inspirálja a magyar zenei életet – hangsúlyozta Hegmanné Nemes Sára Irén, a Magyar Posta Zrt. alelnöke a bélyegbemutatón hétfőn Budapesten. Kiemelte: ez nemcsak a zenekarról szól, hanem a korszakról is. Az Edda Művek rockos, dallamos, gazdagon hangszerelt dalai, az énekes Pataky Attila egyedülálló hangja, szövegvilága, a közönség szeretete a siker titka – közölte az alelnök, hozzátéve: a Kárpát-medencében élő és a világban szétszóródott magyarság is ismeri, énekli az Edda dalait. (MTI)
