Nincs puszi, csak pá. Nincs utcahossznyi zsibongó vásár, ahol minden nappal és fordulóval újabb kincsekre és újabb „csak egy sörre” meghívó ismerősökre bukkanhat az ember. Nincs kürtőskalácsos bódék közötti vacillálás, hogy vajon hol rövidebb pár emberrel a sor. Nincsenek könyvbemutatók végeztével a sátrak előtt még hosszasan elbeszélgető társaságok, sem bandákba verődött családok a Fogoly utcai színpad előtt. Nincsenek kétméterenként felbukkanó messziről jött rokonok a főtéri koncertek tömegében, sem a jobb látási viszonyok érdekében apuka nyakába vett kisgyermekek. Nincs Zoránon zokogás, Quimbyn ajjajjajgatás, Ákoson ugrándozás, Tamás Gáboron nótázás és Illésen nosztalgiázás sem. Nincsenek bulik a Bánffyban, sem a Planetárium csillagos ege alatt megért hajnalok.
Ez az év most valami egészen másról szól. Arról szól, hogy így is lehet, illetve lehet így is, hiszen nem kellett elteljen a 2020-as évünk Kolozsvári Magyar Napok nélkül, még akkor sem, ha ez most nem olyan, ahogy megszokhattuk. Annyi lemondás, jövő évre halasztás és elnapolás között van valamink, ami még ebben a kellemetlenül hosszúra nyúlt, kétségekkel teli időszakban is megmaradt. Vannak előadások, könyvbemutatók, beszélgetések, amelyekre kicsit körülményesebb ugyan bejutni, és a nyitónapon az eső sem könnyített a helyzeten, de vannak. Van esőáztatta Tokos koncert is a Főtéren, amelynek ritmusát egyszerre veszi fel az esőkabátban színpad előtt ülő néző, az éppen arra járó, a biztonsági őr és az önkéntes lábmozgása is. Van három napos magyar napunk, ami ugyan kevesebb, mint az egy hét, de több mint a semmi.
Ez az év most egy kis visszalépés, belassulás, megpihenés, ami talán segít átértékelni mindazt, amiért magától értetődöttsége miatt útközben elfelejtettünk magunkban köszönetet mondani. Most, a 11. Kolozsvári Magyar Napokon, ebben a kicsit felfordult világban, „ami belefér”, az itt van. Ha pedig most mindezért tudunk hálásak lenni, akkor ezután már csak reménykednünk kell, hogy jövőre újra a megszokott méretben, hangulatban, helyeken és programokon találkozhatunk. S abban, hogy lesz puszi is, nem csak pá.
