Jelentkezhetnek a Teen Spirit zsűrijébe olyan 16 és 20 év közötti kolozsvári középiskolások és egyetemisták, akik érdeklődnek a filmművészet iránt. Azok a fiatalok is pályázhatnak, akik az első Teen Spirit zsűri tagjai voltak, és továbbra is megfelelnek a jelentkezési feltételeknek. A kiválasztott résztvevők megnézik a Teen Spirit versenyfilmjeit, találkoznak a TIFF csapatával, majd közös viták után döntenek az Ifjúsági díj nyerteséről, amelyet a zárógálán adnak át. A jelentkezési határidő június 5., a jelentkezési űrlap elérhető a TIFF honlapján.
Tavaly a McDonald’s által felajánlott, 1500 euró értékű Ifjúsági díjat a Valami van a levegőben (Little Trouble Girls, r.: Urška Djukić, Szlovénia) című felnövéstörténet-dráma nyerte el, amelyben a 16 éves, visszahúzódó Lucia (Jara Sofija Ostan) csatlakozik katolikus iskolája kórusához, miközben a kórus vidéki lelkigyakorlatán kibontakozó események hatására szembesül a szexualitással és a vallási elvárásokkal.
A legutóbbi Berlinale CICAE-díjasa, a Magunkra hagyva (De capul nostru) a nagyváradi származású, jelenleg Bukarestben élő Tudor Cristian Jurgiu filmje. Az alkotás kis romániai város fiataljainak történetét meséli el, akiknek szülei külföldön dolgoznak. A film olyan generáció hangját szólaltatja meg, amely túl korán kényszerült felnőni, és azt vizsgálja, hogyan vezethet a felnőttek hiánya a kamaszkorban magányhoz, érzelmi bizonytalansághoz és impulzív döntésekhez. Támogatás és valódi jövőkép nélkül a fiatal főszereplők saját közösséget építenek, miután olyan gyermekekkel és tinédzserekkel alkotnak csapatot, akik hasonló körülményekkel néznek szembe.
Az Egy iskolaév (A Year in School, r.: Laura Samani, Olaszország) Triesztben játszódik, abban az évben, amikor bővül a schengeni övezet, és végleg megszűnik a határ Olaszország és Szlovénia között. A műszaki középiskola végzős, kizárólag fiúkból álló osztályába érkezik Fred (akit az elsőfilmes Stella Wendick alakít), a svéd menedzser lánya, akit azért küldtek Triesztbe, hogy a multinacionális vállalat helyi irodájában leépítési tervet vezessen be. A film felnövéstörténet, amely olyan témákat érint, mint a nemek közötti egyenlőség és az érzelmi eltávolodás, miközben megőrzi a könnyed, olykor játékos komédia hangulatát is.
A Két világ között (Two Mountains Weighing Down My Chest, r.: Viv Li, Németország) a két kultúra között őrlődő fiatal lány története, aki próbálja megtalálni a helyét, miközben a családi elvárások és identitásának terhe egyre nyomasztóbbá válik. A történet szerint Viv, a kínai származású, művésznek készülő fiatal nő a pandémia után Berlinben ragadt, és véletlenül sodródott bele a város pezsgő alternatív kulturális szcénájába. Az új környezetek és a hagyományos elvárások között hányódva kénytelen folyamatosan alkalmazkodni a róla, a világról és Kínáról alkotott, állandóan változó véleményekhez, miközben egyre inkább elveszettnek érzi magát. A film Viv eklektikus találkozásait és az ezekből kibontakozó, árnyalt kulturális ütközéseket követi nyomon – mélyen személyes és humoros hangvételben, szellemesen, mégis élesen vizsgálja az összetartozás keresését a globalizált világban, valamint azt, hogyan határozzák meg különböző társadalmak az életünket.
A Vasárnapok (Sundays, r.: Alauda Ruiz de Azúa, Spanyolország) főhőse a tizenhét éves Ainara (Blanca Soroa), aki katolikus középiskola tanulója, és éppen a záróvizsgáira készül, valamint arra, hogy kiválassza jövőbeli egyetemi szakját. A tehetséges lány teljesen felforgatja a családja életét azzal a döntésével, hogy apácának áll. Választása feszültséget és kényelmetlen kérdéseket vet fel a hitről, a szabadságról és a család jövővel kapcsolatos elvárásairól. Miközben édesapja mintha elfogadná lánya törekvéseit, Ainara nagynénje, Maite (Patricia López Arnaiz) számára ez a váratlan hivatás mélyebb probléma megnyilvánulása.
A Szomorú lányok (Sad Girlz, r.: Fernanda Tovar, Mexikó) két úszásrajongó tinédzser kapcsolatának széthullását mutatja be. A bűntudat, a harag és a történtek megértésének vágya teljesen eltérő reakciókra készteti őket, próbára téve barátságukat. A történet szerint Paula (Darana Alvarez) és La Maestra (Rocio Guzman) tizenhat évesek, és elválaszthatatlan barátok. Csapatuk legerősebb úszóiként a nyarat együtt töltik azzal, hogy a Junior Pánamerikai Úszóbajnokságon való mexikói részvételre készülnek. Az egyik buliban Paula ellen erőszakot követnek el, és ez arra kényszeríti a lányokat, hogy felismerjék: az élet tele van leküzdhetetlen kihívásokkal. A film kezdetben lazán szerkesztett „hangout” filmként indul, amelyben a lányok mindennapjait a kamaszélet ritmusába merülve figyeljük meg, később azonban sokkal megrázóbb traumafeldolgozó történetté alakul.
A Lányom zombivá vált (My Daughter Is a Zombie, r.: Pil Gam-Sung, Dél-Korea) a zombiapokalipszist kaotikus és meglepően érzelmes történetté alakítja. Az események középpontjában az apa áll, akinek a lázadó kamasz lánya zombivírussal fertőződik meg. A férfi kétségbeesett próbálkozásként a lányt az egyik tengerparti kis faluba viszi, hogy megvédje őt. Ez a megható zombivígjáték sikeresen alakítja át az alapvetően hátborzongató kiindulópontot szívmelengető családi történetté az elfogadásról és a szeretetről.
A Skiff (r.: Cecilia Verheyden, Belgium) evezésért rajongó tinédzser lány története, akit mindig a csapat fiújaként kezeltek, ám világa felfordul, amikor beleszeret a bátyja barátnőjébe. A családi konfliktusok, a zaklatás és az ismeretlen érzelmek közepette a nyár számára az identitás és a lojalitás kemény próbájává válik. Első ránézésre a film alaphelyzete számos felnövéstörténetre emlékeztet: a széthulló család dinamikája és mindenekelőtt a kamaszkor nehézségei állnak a középpontban. A történet előrehaladtával azonban az ismerős klisékből építkező kiindulópont fokozatosan meglepően erős érzelmi töltetű történetté mélyül, amelynek csúcspontja a zárófelvonás, amely fájdalmas őszinteségével és csendes méltóságával sokáig a nézőben marad.
Az Animol (r.: Ashley Walters, Egyesült Királyság) című film az északkelet-angliai fiatalkorúak javítóintézetének falai között játszódik. A történet főszereplője Troy (Tut Nyuot), akit gyilkosságra irányuló összeesküvés miatt előzetes letartóztatásba helyeztek. Az elnyomó környezetbe érve azonnal szembe kell néznie a mindennapos fenyegetésekkel, hatalmi harcokkal és a javítóintézet vezérével, Dionnal (Sekou Diaby).
Az Atomkölyök (Nuclear Boy, r.: Joren Molter, Hollandia) a magányos, tizenhét éves kitaszított, Aike (Guus Blanken) nevű fiúról szól, aki figyelemre vágyik, és ezt az interneten keresi. Édesanyja (Jelka van Houten), a szorgalmas ápolónő, abban reménykedve, hogy kiszakítja Aikét az online világ buborékából, beíratja őt a cserkészekhez, hátha ott valódi barátokra talál. Amikor ez nem sikerül, Aike elutasítottnak és sértettnek érzi magát. Hogy bizonyítson a világnak, belekezd eddigi legnagyobb kísérletébe: titokban tenyésztőreaktort épít édesanyja fészerében, miközben egyre növekvő internetes követői bátorítják. Amikor a reaktor irányíthatatlanná válik, a katasztrofális következmények elképzelhetetlen méretűek.
A Súlytalanul (Weightless, r.: Emilie Thalund, Dánia) című film a tizenöt éves Lea (Marie Helweg Augustsen) történetét meséli el, aki fogyni szeretne, ezért a nyári vakációját tinédzsereknek szóló, egészséges táplálkozásra és testmozgásra fókuszáló fogyótáborban tölti. Ahelyett azonban, hogy a kortársaira figyelne, romantikus érzéseket kezd táplálni az egyik oktató, a fitt és közvetlen felnőtt, Rune (Joachim Fjelstrup) iránt. A kamaszkori bizonytalanság, a testképzavar, a versengés, a jövővel kapcsolatos álmok, az önazonosság keresése és a mérleg számai miatti szorongás mind összefonódnak abban a szürke zónában, ahol a csábítás és a tapasztalatlanságból fakadó bizonytalanság határai elmosódnak, miközben az ember úgy érzi, mintha az egész világ súlyát cipelné a vállán.
