Valami ilyesmi zajlik itt is: hol a Szociáldemokrata Pártnak (PSD), hol a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) véres az orra. Miközben a parlamenti matek arról szól, hogy a jelenlegi politikai erőviszonyokat tekintve a két párt gyakorlatilag egymásra van utalva az elkövetkező négy évben is. Hiába mondta Marcel Ciolacu szociáldemokrata elnök: hagyni kell a választókat dönteni, ki kell várni, hogy a választások alkalmával derüljön ki, mit is érnek a pártok a politikai piacon, s majd utána beszélnek jövőbeli szövetségekről. A helyzet ugyanis az, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) továbbra is ki- és beszámíthatatlan, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) továbbra is szalonképtelen, az RMDSZ pedig (továbbra sem) elegendő a kormányalakító többség létrehozásához. Ezért is dobott a PSD mentőövet a maguk alatt levő liberálisoknak az EP-választások alkalmával közös lista formájában, és ezért merült fel a közös elnökjelölt – miniszterelnök-jelölt tandem lehetősége is.
De miért is kell az ellenségeskedés látszatát kelteni (és ilyen nagyon ügyelni rá)? Mert a verseny mobilizál. (Az összefogás sajnos inkább csak megnyugtat – idézem az RMDSZ egyik stratégáját.) Különösen a liberális szavazókra fér rá a mozgósítás, akik pártjukat egyre inkább a PSD függelékének kezdték látni, afféle szociáldemokrata nyúlványnak. Azzal, hogy Ciucăék hirtelen a jobboldali erők nagy egyesítőjének a szerepében tetszelegnek, ezzel is jelzik távolodásukat a baloldali PSD-től. Ha pedig azt a látszatot keltik, hogy ők tulajdonképpen féllábbal már kint is vannak a kormányból, a kormányzati kudarcokért a felelősség inkább a PSD nyakába zúdul. Meg ha olyasmiket híresztelnek, hogy minden, ami jó, lásd például a 3000 lej alatti nyugdíjak adókötelességének a megszüntetését, valójában a PNL javaslata volt, csak hát a PSD aljas módon learatja a babérokat. (Mert azt azért learatja...)
Egyszóval a PNL továbbra is próbál visszatalálni önmagához és választóihoz, ennek szükséges, de sajnos nem elégséges feltétele a PSD-től való minél nagyobb távolságtartás az utolsó száz méteren. Nincsenek könnyű helyzetben a liberálisok, hiszen a húszévente előforduló csillagállás, az államfő és parlamenti választások egybeesése, amely jó lehetőséget teremt arra, hogy az elnöki kampánnyal ráerősítsenek a parlamentire, felkészületlenül érte a PNL-t, nem tudja kiaknázni, a többi párt viszont igen. A PNL elnökjelöltje, Nicolae Ciucă ugyanis ahelyett, hogy húzná, inkább visszahúzza pártját, támogatottsága kisebb a Nemzeti Liberális Párténál.
Az INSCOP szerdán kiszivárgott felmérése hidegzuhany a PNL számára. Cáfolja a CURS néhány nappal korábbi, Ciolacu-Ciucă második fordulót előrejelző kutatását, az indulását várhatóan a napokban hivatalosan is bejelentő, független Mircea Geoanăt hozza ki elsőnek 26,7 százalékkal, másodiknak pedig a PSD-s Marcel Ciolacut 17-19 százalék körül. A harmadik helyen az USR-s Elena Lasconi 15-16 százalékkal, a negyediken fej-fej mellett a két szélsőségesen nacionalista politikus, George Simion és Diana Șoșoacă 13-14 százalék körül, és csak ezután következik Nicolae Ciucă liberális pártelnök 10 százalék alatt. Ilyen körülmények között a PNL-nek esélye nincs az elnöki tisztségre, ha pedig Ciucă nem jut be a második fordulóba november 24-én, ennek a kudarcnak komoly kihatása lesz a rá egy hétre kiírt parlamenti választások kimenetelére is.
A minimum, amit tehát a PNL megtehet, hogy eljátssza a szavazatokat hozó ellenzéki szerepet – kormányon. Ezt a bravúros mutatványt valóban csak úgy lehet elművelni, ha a liberális törökszultánok alkalomadtán bele-belerúgnak a román politika tuskóhopkinsává előlépett PSD-be. Amelyik sztoikusan és tudatosan tűri. Időnként azonban visszaüt. Mégpedig úgy, hogy a PNL „fejjel zuhan a teveúsztatóba.” Mert a látszatot, cimbora, minden körülmény között fent kell tartani…
