BENKE BERNADETT
A diákszervezet minden évben különleges eseményekkel lepi meg a gólyává avanzsált elsőéveseket. A 2025-ös gólyabál a résztvevőket a kaszinó világába hívta – a hat gólyapárnak lehetősége nyílt megmutatni, hogyan képzelik el a kaszinó hangulatát, miközben ügyességi és szórakoztató feladatokban is bizonyíthatták rátermettségüket.
A zsűriben négy személy foglalt helyet: Benedek István, a BBTE Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézetének adjunktusa, Márton Andrea, a KÚF szakosztály cenzora, Baricz Dorka, a 2024-es gólyabál királynője, valamint Kis Tamás, a BBTE Film és Média Intézetének képviseletében.
Az első feladatot a műsorvezető páros, Kovács Dolores Vivien és Bartus Balázs vezette fel, amely a bemutatkozásról szólt, ahol a párok megmutathatták a játékos oldalukat. A versenyzők szabadon választhattak műsorszámot. A közönség láthatott mazsorettprodukciót, minikoncertet és humoros jeleneteket is – ezzel megnehezítve a zsűri döntését.
A második kihívás nem mindennapi pingpongjátszma volt – a pároknak harminc másodperc alatt kellett kirázniuk a derékra erősített dobozból az összes labdát. A feladatban a csavar az volt, hogy nem használhatták a kezüket. A nehezítés sikeresen előhozta a párok kreativitását, akik a feladatot ugrálva, táncolva, akrobatákat meghazudtoló mozdulatokkal próbálták teljesíteni. Ez a könnyed, Egy perc és nyersz típusú játék remek felvezetése volt a következő megmérettetésnek, a kockakaraokénak. Ebben a feladatban a gólyapárok dobókockával dobtak, és a dobott számhoz tartozó dalt kellett elénekelniük. Itt minden a szerencsén múlt – na meg persze, a gólyák merészségén. Ha nem szimpatizáltak az adott dallal, könnyítésképpen újra dobhattak, így viszont kötelezően a kisorsolt dalt kellett előadniuk.
A versenyzők ügyesen szerepeltek, a közönség is hamar bekapcsolódott – így igazi koncerthangulat uralkodott, amikor felcsendült a Ciao, Bella, a Dübörög a ház vagy a Nélküled című dal.
Rövid szünet után újabb játék következett, ahol a gólyák a memóriájukat tehették próbára – kaszinólogók párját kellett megtalálniuk negyven másodperc alatt. A szünet mindenki számára kapóra jött, ugyanis a versenyzők az este legnehezebb feladata előtt álltak. A cél egyszerű volt: minél több párt megtalálni, mielőtt lejár az idő.
Ezután a résztvevőknek rövid improvizációs feladatban kellett teljesíteniük. A játék találóan a Szerencsekerék nevet kapta, mivel a párok a kaszinó szerencsekerekét megpörgetve tudhatták meg a rájuk eső szituációs helyzetet. A versenyzők improvizáció közben váratlan feladatokat kaptak, amelyeket a produkciójukba kellett beépíteniük.
A gólyabál végéhez közeledve elérkezett az utolsó kihívás – amely egyszerűnek hangzott, azonban nehéznek bizonyult –, a kártyavárépítés. Ebben a versenyszámban nemcsak a kézügyességre, hanem a megérzésekre is szükség volt. Amíg a páros egyik tagja minden körben megjósolta, hogy a pakliban fekete vagy piros lap következik, addig társa építette a várat. A vár viszont csak akkor épülhetett tovább, ha a kihúzott kártyák színét helyesen tippelték meg – minél több találat volt, annál magasabb vár épülhetett.
A játékok befejeztével a zsűri visszavonult meghozni a végső döntést arról, hogy ki lesz a nyertes gólyakirály és -királynő. A résztvevők ez idő alatt közönségkedvencet választottak.
A győztes gólyák, az „est kaszinócsillagai” Damó Ábel és Mihok Bea lettek, akik a KMDSZ-gólyabálon képviselik majd a KÚF szakosztályt.
Bár a gólyabálok egyik legizgalmasabb pillanata kétségkívül a gólyakirály és -királynő megválasztása, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a rendezvény lényege a közösségépítés. Hiszen a gólyabál nemcsak verseny, hanem igazi közösségi élmény is, ami meghatározó egyetemi pillanat maradhat. Gratulálunk minden résztvevő gólyának, akik remélhetőleg életre szóló élményt kaphattak.
