Tény és való: népszerűsége csúcsán Iohannis épp eleget húzott-lökött a liberálisok szekerén – az is igaz, hogy nem mindig jó irányba -, hogy a PNL most úgy érzi, adósságot törleszt a hamarosan leköszönő államfővel szemben, amikor felajánl neki egy szenátori mandátumot. Egyes információk szerint a fontos európai tisztségekről lemaradt államfőnek ennél azért nagyobbak az ambíciói, a szenátus elnöki tisztségéig meg sem állna. Crin Antonescu volt liberális politikus szerint Iohannis valójában a pártelnökséget is akarja. A politikából szintén visszavonult-kikopott PNL-s Theodor Stolojan meg azt nyilatkozta: Iohannisnak inkább valami hangzatos mozgalom élére kellene állnia mandátuma lejárta után, ahogy más, magas tisztségről leköszönő politikus, hogy ott élje ki a továbbiakban fékezhetetlen hatalomvágyát. Ilyen például a jól hangzó környezetvédelem – globális felmelegedés, széndioxid kibocsátás, bármi. Stolo Al Gore-t hozta fel példának, a volt amerikai elnökjelölt még Nobel-békedíjat is kapott ezen a téren kifejtett tevékenységéért. Az üzenet lényege: vissza kéne vonulni, elnök úr!
Az Alkotmány értelmében Románia elnökére mindvégig kötelező a pártsemlegesség, Iohannis mandátuma pedig nem ér véget a parlamenti választásokig. Az államfő tehát nem indulhat annak rendje és módja szerint liberális szenátorjelöltként, a parlament által elfogadott jóváhagyás szükséges, ahhoz, hogy függetlenként, vagyis nem párttagként kerüljön a jelölt-listára, ez ugyanis kötelező kritérium mindenki számára. A liberálisok arra számítottak, hogy az Iliescu-precedensre hivatkozva a PSD úgy ítéli meg, nincs erkölcsi alapja megtagadni a PNL kérését. A jelek szerint nem ez a helyzet. Marcel Ciolacu bejelentette: nem javasolja a módosítást, meglátása szerint nem számít törvényhozási prioritásnak, hogy egyetlen személy kedvéért jogszabályt módosítsanak, mégpedig sürgősségi eljárással. És különben is… elemzők szerint a PSD is inkább veszít, mint nyer, ha Iohannis kedvében jár. (Vagyis hát csak veszít…)
Jelen pillanatban tart a hivatalos procedúra, az Állandó Választási Bizottság (AEP) és a Központi Választási Bizottság (BEC) válaszát várják a liberálisok a hogyan továbbról. A kezdeményezők hangsúlyozzák: nincs szó alkotmánymódosításról, csak a 2004-ben pontosan ilyen helyzetben lévő Ion Iliescu esetében alkalmazott eljárás megismétléséről, még a kezdeményezés szövege is szóról szóra ugyanaz, mint a húsz évvel ezelőtti.
A liberálisok cáfolják a részrehajlás vádját, véleményük szerint a minden állampolgárra kiterjedő választhatóság demokratikus elvét akarják érvényesíteni Iohannis esetében is, akitől épp ezt a jogot tagadnák meg az idei választások alkalmával, csak azért, mert néhány hétig még köti őt a pártsemlegesség alkotmányos kitétele. Ludovic Orban volt liberális politikus, Iohannis hangos ellenfele azonban arra hívja fel a figyelmet: ez az állítás akkor lenne igaz, ha nem csak Iohannis, hanem más olyan jelölt is indulhatna a pártlistákon, aki nem akar belépni az illető pártba. De ilyesmiről a módosító indítványban nincs szó.
A precedensre való hivatkozásnak is van szépséghibája: annó a liberális pártból és a demokrata-liberális pártból álló D.A. Szövetség normakontrollt kért arra az Iliescu elnök független szenátori jelölésére vonatkozó kezdeményezésre, amelynek a szövegét most ravaszul szó szerint átvették, hogy kifogják az esetleges háborgók vitorlájából a szelet. Annak idején az Alkotmánybíróság elutasította a D.A. Szövetség óvását lehetővé téve Iliescu indulását a parlamenti választáson. Mi több, az akkor még elnöki mandátuma utolsó napjait fogyasztó államfő jellegzetes ironikus mosolyával ott virított a PSD választási plakátjain, szemberöhögve alkotmányt, demokráciát, választókat, mindenkit. Hát ennek a „lekopírozásával” vannak elfoglalva most a dörzsöltségükre büszke liberálisok.
És a slusszpoén: a Deutsche Welle elemzésében arra emlékeztet: 2015-ben úgy módosították a választási törvényt, hogy az „Iliescu-klauzulát” kiirtották belőle. Ezt a jogszabályt nem más, mint maga Iohannis hirdette ki. Ennyire rövid lenne a politikusok emlékezete? A baj csak az, hogy a választóké még ennél is rövidebb…
Van persze egy sokkal kézenfekvőbb megoldás is: Iohannis lemond az utolsó száz méteren. Ennek következtében ráadásul épp az a Nicolae Ciucă szenátusi elnök, a második legmagasabb közjogi méltóság lenne az ideiglenes államfő, akire aztán minden plusz láthatóság ráfér az elnöki tisztségért vívott kampányban. Jogászok azonban figyelmeztetnek: ebben az esetben Iohannis elesik a volt államelnököknek járó kiváltságoktól, amiről ugye szó sem lehet. Marad tehát az izmozás a szenátori mandátumért. És/vagy a pártelnöki tisztségért. Azt követően, hogy Ciucănak hátraarcot parancsolnak. Közvetlenül a választási eredmények kihirdetése után.
