Annyi semmiképpen, hogy ebbe beleférjen a közös államfőjelöltet is. Pontosabban az elnök-kormányfő tandem: ha az egyik párt „adja” az államfőjelöltet, a másik párt jelöltjét illeti meg a kormányalakítás joga. Egyrészt azért nem, mert a felmérések (állítólag) azt jelzik, egy PSD-PNL közös jelöltje nem szerezné meg a remélt támogatást. A két párt kemény magjai nem szavaznák meg. Másrészt pedig mert a PSD nem osztozna. Mindent (is) akar, és ennek megszerzésére most valamennyivel jobbak az esélyei, mint az elmúlt évtizedekben. A PSD-t ugyanis Ion Iliescu 2004-ben lejáró regnálása óta frusztrálja, hogy azóta egyetlen szociáldemokrata elnökjelölt se nyert. A tét tehát nagy: visszaszerezni Cotrocenit!
Most sincs másképp, mint Iliescu esetében: amennyiben a PSD jelöltje, aki vélhetően Marcel Ciolacu pártelnök lesz, az AUR-os George Simionnal kerül a második fordulóba, szinte biztosan nyer. (Őszintén reméljük, legalábbis…) Ha viszont a liberálisok jelöltje, Nicolae Ciucă lesz az ellenfele, már remegne a léc. A kudarc pedig Ciolacu politikai karrierjébe kerülne – emlékeztetnek az elnökválasztás körüli vitát élesen figyelő politikai kommentátorok. Hiszen valamennyi vesztes PSD-elnökjelölt – minden esetben a párt elnöke – a vereség után elvesztette pártja támogatását is.
A furcsaságok netovábbja: felmérések szerint a 2009-es elnökválasztásokon elszenvedett vereség után a pártból és politikából kivonult, majd NATO-főtitkárhelyettesként ismét felbukkanó Mircea Geoană eddig a legesélyesebb elnökjelölt. A függetlenként induló Geoana Ciolacut és Ciucăt is megverne a második fordulóban. Hogy Geoană népszerűsége mennyit bírja még a topon, hamarosan elválik. Személy szerint nem csodálkoznék, ha egyszer csak látványosan visszaesne. A romániai választó ugyanis olyan jelölteket preferál, akik nem csak népszerűek, de lehetőleg erősek is, izmos párt áll mögöttük. Arról pedig a PSD hallani sem akar, hogy saját jelöltjüknek tekintsék, vagy támogassák volt elvtársukat. (Valószínűleg maga Geoană sem akarná, hogy hírbe hozzák expártjával, ugyancsak elektorális okokból.)
A PNL úgy számolja, hogy a helyhatósági választásokon elért eredmények feljogosítják arra, hogy bízzon a győzelemben az elnökválasztáson. Elemzők szerint azonban időre lenne szükségük, hogy a júniusi sikert voksokká konvertálják. A liberálisok most minden erejükkel azon vannak, hogy Nicolae Ciucă pártelnököt fel tudják gyorsan építeni. Kínlódnak is rajta egy ideje, keresik eladható „emberarcát”, a szenvtelen tábornok mögött rejtőzködő nagypapát, ilyesmit. Kemény munka, a nyár pedig különben sem való kampányra. Ezért ha szeptemberben lennének a választások, a liberálisokat felkészületlenül érné, a szociáldemokrata Ciolacu pedig biztosabban vágna neki a megmérettetésnek. Különösen, ha az akkorra időzített nyugdíjemelésért is ő zsebeli be támogatást, mint hivatalban levő miniszterelnök. A tét tehát a pártok szempontjából is nagy, és személyes vonatkozásban is. Mert, ha Ciucă veszít, rá is a száműzetés vár. (Legfennebb az unokáit egzecírozó nagypapa szerep...).
Ezért aztán a liberálisok kitolnák a választást a télen esedékes parlamenti választásokig, miközben a szociáldemokratáknak az az érdekük, hogy minél hamarabb sort kerítsenek rá. Erről kell megegyeznie a két pártnak szerdán. A bukaresti média máris mindenféle katasztrófaforgatókönyvvel számol. Például azzal, hogy a két liberális tárcavezető, Cătălin Predoiu belügy- és Alina Gorghiu igazságügyminiszter egyszerűen megtagadják az elnökválasztások szeptemberi időpontjáról rendelkező kormányhatározat aláírását, Ciolacu pedig kénytelen lesz meneszteni mindkettőjüket. Ez jó ürügy a PNL-nek kilépni a kormányból, vagy legalábbis ezzel zsarolni a szociáldemokratákat. Ha megtörténik, ellenzékből felszabadultan, teli torokból támadhatják a volt, és – kizárásos alapon minden bizonnyal leendő – partnerüket.
Egy kis intermezzo, mondhatnánk, időhúzás, „újratervezés” a következő összeborulásig. Mert a politikában, tudjuk, semmi sem örök. Sem a partnerség, de a harag sem. Mintahogy a kormányzati pozíció sem, bárhogy is remélik ezt egyesek.
