A szűkszavúság persze nem csak a gondterheltséggel magyarázható, hanem a kormánypártnak azzal az ösztönös megérzésével, miszerint ajánlatos ma mindent, ami politikával kapcsolatos, a lehető legvisszafogottabban kezelni. Máshol sem az üdvhadsereggel asszociálják a politikai alakulatokat, Romániában viszont tudjuk, olyan időszakra jött rá a járvány, amikor a pártokba vetett bizalom a lehető legmélyebb pontra süllyedt.
Időpont tehát még nincs, létezik ugyanakkor néhány forgatókönyv. Egyesek a helyhatósági és parlamenti választások összevonásáról beszélnek valamikor október környékén, mások szerint viszont erre nincs alkotmányos lehetőség. (Ennek az tehet végül keresztbe, ha beigazolódik a szakemberek prognózisa, és októberre ismét megnövekszik, bár nem a mostani intenzitással, a koronavírusos esetek száma.) Elhangzott olyasmi is, hogy ősszel lenne a helyhatósági, jövő tavasszal a parlamenti választás, de az sem kizárt, hogy októberben polgármestereket és helyi tanácsosokat választunk, Mikuláskor pedig képviselőket és szenátorokat. Kétségtelen, hogy a két kampány összevonása az ésszerűbb, még akkor is, ha a két választás két egymás követő napon vagy héten zajlik. Takarékosabb is, átütőbb is, ha én párt lennék – kormányon, ellenzékben egyaránt – emellett kardoskodnék, és nagyon gyorsan túl szeretnék lenni a dolgon.
Szakértők már számolgatják, kinek hogyan sikerül a “restart” a koronavírus utáni körülmények között. Cristian Parvulescu politológus elemzésében arra mutat rá: több nyugat-európai országban, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államokban a hatalmon levők máris komoly százalékokat nyertek a járvánnyal szembeni küzdelemben, a választók értékelik a kemény fellépést. A világsajtóban napvilágot látott információk szerint Ausztriában jelentősen nőtt a kormánypárt népszerűsége, Németországgal kapcsolatban eltérnek a vélemények, egyes felmérések szerint nőtt, mások szerint az is jelentős eredmény, hogy megállt a kormánypártok zuhanása. Franciaországban Macron elnöknek is gyarapodott támogatottsága, bár sok kritika éri a kormányt, hogy későn kapott észbe. Spanyolországban kezdetben nőtt, majd megtorpant a kormány népszerűségnövekedése, Olaszorszogszágban viszont Conte miniszterelnök támogatottsága a csúcson és Donald Trumpnak is magas a bizalmi indexe. A politológus ugyanakkor arra figyelmeztet: tiszavirágéletű népszerűségről van szó, a vihar elmúltával hamar megjelennek a számonkérések, feszültségek. “Még jóformán véget sem ér a karantén, kiújulnak a politikai csatározások”, véli.
Ha idehaza körülnézünk, talán nem is kell a járványgörbe leáldozásáig várni a politikai hangulatkeltésre. Szükségállapot ide vagy oda, fű alatt a parlamenti pártok azért be-betartanak egymásnak. A PSD és a PNL most épp a járvány által érintett cégeknek és magánszemélyeknek kedvezményeket biztosító törvényeken csapott össze egymás kezdeményezéseit bojkottálva. A nem újkeletű rivalizáción túl az ellenzéki parlamenti pártok ugyanakkor azt is nehezményezik, hogy a kormány járvány ürügyén egyre autoriterebb döntéseket hoz, és visszautasítja az együttműködést a koronavírus-fertőzéssel kapcsolatos intézkedések kidolgozásában. (Még az együttműködésnek a látszatát is! - tehetjük hozzá értetlenül.)
Romániában az őszi választási kampány épp erre a “kijózanodás” időszakára esne. Amikor már csendesedik a vész, alábbhagy a pánikhangulat, egyre inkább felmérhető a veszteség, nő a kétségbeesés a mindennapi megélhetést illetően, ugyanakkor kezdenek kiderülni olyan rendszer-hibák, tévedések, sunyiságok, amelyeken emberek élete múlott. Parvulescu nem hisz a román politika radikális változásában, de szerinte az várható, hogy ezentúl sokkal nagyobb hangsúly kerül az eddig háttérbe szorult kérdésekre, lásd egészségügy, a politikusok részéről megkerülhetetlen lesz a válaszadás. (A kortesbeszédekben mindenképpen…)
Gyors, érzelmektől fűtött és az eddigieknél is ígéretdúsabb kampányt jósolok, a pártok részéről a fő hívószó a szolidarítás, az egység lesz, hiszen egyenlőek vagyunk, a vírus előtt, ugye, nem számít, hogy ki milyen sávban adózik. S aztán jöhet a ki tudja hány szűk esztendő, amikor minden hiányosságért, rossz döntésért, nincstelenségért a “kovidra” lehet hárítani a felelősséget. (Merthogy a még mindig “karanténban” levő Dragnea már nem alkalmas erre…)
