Ha mégis összevonják az EP-választást az önkormányzati választással, akkor az önkormányzati vezetőknek és polgármestereknek egyrészt nincs idejük júniusig felkészülniük a kampányra, másrészt egyes hivatalban levő elöljárók mandátuma, ha jogilag nem is, de gyakorlatilag lerövidül: úgy kell majd egyeseknek kitölteniük a mandátumukat szeptemberig, hogy tudni fogják, már nem ők lesznek a polgármesterek. Tényleges hatalommal már nem fognak rendelkezni, tehát ebben az időszakban szinte semmit nem fognak tudni tenni. Az új elöljárók pedig a partvonal szélén várják, hogy hivatalba lépjenek. Egyes településeken emiatt el fog mérgesedni a helyzet, hiszen a polgármesterek, akik esetleg vesztesként kerülnek ki a választásokból, akár felelőtlen költekezésre is vetemedhetnek, hogy keresztbe tegyenek utóduknak.
Ilyen áldatlan állapotok között és bizonytalanságban várják a választásokat Marosvásárhelyen is, ahol Horațiu Suciu szívsebész bejelentette, hogy kilép a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) és függetlenként pályázza meg a marosvásárhelyi polgármesteri széket. Suciu egyértelműen arra számít, hogy a többi román párt is felsorakozik mögé, ezért lépett ki e liberálisoktól. Hasonlót tett Soós Zoltán is nyolc évvel és négy évvel ezelőtt, amikor függetlenként sorakoztatta fel maga mögött a marosvásárhelyi magyarságot. Ezekből a lépésekből jól látszik, illetve a szatmárnémeti román pártok vezetőinek nyilatkozataiból is kiolvasható, hogy vegytiszta etnikai szavazás körvonalazódik az idén mindkét városban azzal a különbséggel, hogy Kereskényi Gábor sokkal jobb pozícióból indul, mint Soós. Kereskényi már a második mandátumát tölti, és van is mit felmutatnia. Hiába él több román Szatmárnémetiben, mint magyar, Kereskényit nagyon nehéz lesz legyőznie bármelyik román jelöltnek.
Soós első négyéves mérlege felemás, hiszen egyrészt az előző polgármester által hátrahagyott romos állapotok, vagyis a húsz év nehéz öröksége húzta vissza, de nem is tudott olyan dinamikus fejlődést generálni a városban, amivel megkönnyíthette volna dolgát, noha az irány, amin elindult egyértelműen jó, a megvalósítások azonban túl lassúak. Ráadásul a polgármester minden bizonnyal az embereit sem választotta meg jól, de valahol ez is érthető, hiszen Marosvásárhelyen a közéletben szerepet vállalni hajlandók köre szűk keresztmetszetben mozog, és mind a román, mind a magyar oldalon gyengén teljesítő személyeket láthatunk a köztisztségekben.
A hírhedt szemétmizéria sem tett jót Soósnak, a hónapokig elhúzódó áldatlan állapot, amikor az utcáról nem vitték el a szemetet, aláásta a tekintélyét. A szemétügy kezelése ugyan a megyei tanácshoz tartozott, de a felelősség egymásra hárítása a magyar polgármester és a magyar megyei tanácselnök között visszatetszést keltett sokakban. A román pártok is tudják ezt, így könnyen kialakulhat a nagy román koalíció Marosvásárhelyen, amelynek egy célja lehet, hogy leváltsa a jelenlegi magyar vezetést.
Ha már Szatmárnémetivel vontunk párhuzamot, akkor a két város között különbség van az etnikai kérdés tekintetében is, hiszen Marosvásárhelyen sokkal terheltebb és markánsabb etnikai konfliktus érezhető minden szinten, mint a határ menti településen, amire a magyarázat a feldolgozatlan 1990 fekete márciusában keresendő. Az etnikai spirálból nehéz kitörni, és a város lakói elsősorban nem hajlandók elfogadni azt, hogy mindannyiuk közös felelőssége kihúzni a kátyúból a várost, amely ijesztően megrekedt immár lassan harminc éve. Sokan remélték, hogy a Soós-korszak fordulatot eredményez, de a látványos változás még várat magára, habár ennek jelei már megmutatkoztak. Kérdés csak az, hogy mindez elég lesz egy kiélezett román-magyar küzdelemben ahhoz, hogy második mandátumát is megnyerje és lehetőséget kapjon a tervek kiteljesítésére. Négy év alatt nem lehet csodákat tenni, de az igazság mindig valahol középen van, ezért már most el kellene gondolkodni azon, hogy egy esetleges második mandátumban hogyan lehet még hatékonyabban dolgozni a város fejlesztéséért. Csak így érdemes ugyanis nekivágni a választásnak.
Borítókép: Facebook
