Ami bizonyos, az június 9-e, az európarlamenti választás időpontja, amely Romániában nem társítható más megmérettetéssel. Az önkormányzati választások legvalószínűbb dátuma szeptember utolsó vasárnapja, a parlamenti választásokat pedig novemberben, decemberben szintén meg kell ejteni. Nagy kérdés az elnökválasztás, amelynek időzítése meghatározó szerepet játszhat a többi választás kimenetelét illetően, tekintettel mobilizáló erejére. (A 2020-as parlamenti választásokon a jelenlét például alig 33,24 százalék volt, az egy évvel korábbi elnökválasztás második fordulójában pedig, amikor Klaus Iohannis és Viorica Dăncilă „csapott össze”, a szavazati joggal rendelkezők több mint fele, egészen pontosan 54,86 százaléka adta le voksát.) A kérdés most az, hogy az elnökválasztás a parlamentire vagy épp a helyhatóságira fog ráerősíteni – taktikázásra van tehát ok.
Az elnökválasztás évének kivételes egybeesése a többivel olyan lehetőség tehát, amelyet a pártok többsége igyekszik maximálisan kihasználni – legközelebb húsz év múlva lesz hasonló csillagállás. Korábban egyértelműnek tűnt, hogy az elnökválasztást – legalábbis annak az egyik fordulóját - a parlament választásokkal egyidőben rendezik meg. Az összevonás mellett az egyik legfőbb érv a költséghatékonyság, a másik érv viszont a pártérdek. A pártot megtestesítő, „megfoghatóbbá”, értelmezhetőbbé tevő elnökjelölt személyének húzóereje. A szociáldemokraták ezért az elnök- és a parlamenti választásokat egyszerre, vagy egymáshoz nagyon közel szerveznék. A legfrissebb forgatókönyvek szerint november 24-én lenne az elnökválasztás első fordulója, december 1-jén a parlamenti választás, december 8-án pedig az elnökválasztás második fordulójára. (Ha lesz.) Más értesülések szerint november 10 és 28 lenne az elnökválasztás első és második fordulója, a parlamenti választásokat pedig ezt követően tartanák, december 8-án. (Ennyit különben az összevonásról, költséghatékonyságról…)
A PSD tehát legszívesebben arra hajtana, hogy a parlamenti választást valamilyen formában az elnökválasztás után időzítse. Úgy tűnik, a szociáldemokraták biztosak a (lehetséges) elnökjelölt, Marcel Ciolacu kormányfő-pártelnök sikerében, és arra számítanak, hogy ez kihat a parlamenti választások sikerére, a megszerzendő mandátumok számára is. A választók ugyanis szeretnek a győztes csapattal azonosulni, Ciolacu előmenetele ilyenformán felpezsdítené a szavazókedvet a PSD szimpatizánsai körében – vélik az elemzők.
Nyilván, ennek az ellenkezője is igaz. Jelen pillanatban azonban kevés annak valószínűsége, hogy a PSD jelöltje ne jusson be az elnökválasztás második fordulójába. És ha itt a szélsőségesen nacionalista George Simionnal találkozik – erre pedig nagy az esély – akkor a győzelem biztos, Iliescu óta újra szociáldemokrata elnök regnálhat majd a Cotroceniben. A „mindenki jobb az AUR-nál” alapon most akkor Simion csinál elnököt Ciolacuból, mint 2000-ben C.V. Tudor Iliescuból.
De ami jó a PSD-nek, nem feltétlenül jó a liberálisoknak. A PSD csatlósaként és Iohannis vazallusaként egyre inkább lemorzsolódó PNL-nek nem sok ideje van már önmagára találni. Hiteles, karizmatikus jelölt híján az elnökválasztási hajrá egyértelműen a PSD-t hozná előnybe. Ezért javasolják, hogy az elnökválasztást inkább a szeptemberi önkormányzati választással kapcsolják össze. A helyi megmérettetések során kevésbé érvényesül a pártlogika, inkább a helyi viszonyokról, a polgármesterjelölt személyéről szólnak. Bárhogy is, ebben a felállásban akkora kárt nem okoz az elnökválasztás a liberálisoknak, mintha a parlamenti választásokon turbózná fel a választási kedvet, és a parlamenti mandátumok száma látná a kárát.
Ez a változat az RMDSZ számára is a kisebbik rossz – vélik sokan. Az előny ugyanaz: szeptemberben nem annyira romboló hatású a megnövekedett román részvétel, mint decemberben. Egy másik előny: ha a pártok saját elnökjelölttel vonulnak fel, márpedig így fognak tenni, akkor furcsán hatna, hogy bizonyos településeken, például Marosvásárhelyen, vagy Szatmáron ne saját polgármesterjelöltet indítsanak. Hogy párhuzamosan versengjenek is és össze is fogjanak – ez azért nagyon megzavarná választóikat. Ilyenformán a magyarok elleni összefogásnak kisebb lenne az esélye, bár a magas román részvétel mindenképpen csökkentené valamennyire e két városban a magyar jelölt sanszát.
A szeptember végi elnökválasztás különben a PSD-nek sem lenne épp káros. Elemzők szerint az önkormányzati választásokban érdekelt helyi szervezetek szintjén ilyenkor maximálisan pörög a szavazatszerző gépezet. Ez nemcsak a polgármesterekre, hanem a párt elnökjelöltjére is generálna voksokat. És nincs meg az a veszély sem, hogy a polgármesterek ellustulnak mandátumuk megszerzése után, kevésbé motiváltak, emiatt pedig a téli kampányban, amikor már nem közvetlenül a személyükről szól a történet, kisebb gőzerővel dolgoznak.
Ciolacuéknak tehát szeptemberben sincs veszíteni valója. Mondhatni: win-win helyzet. Mindenki védeni tudja a még védeni valót, miközben a PSD nyer. Gyakorlatilag mindenki jól jár. Leszámítva mondjuk az országot, és persze azokat a pártokat, amelyeknek nincs kiterjedt önkormányzati hálózata. Ilyen például a lendületben lévő AUR…
