M.-V. V., Sz. K.
Az értekezésen Hal Melinda pszichológus, az MCC Test és lélek műhely vezetője, Kovács Mihály Levente, a Maros Megyei Tanács alelnöke, dr. Hajdú András, az MCC Politikai Tudományműhely kutatótanára és dr. Kádár Magor kommunikációs szakember, a BBTE docense vett részt Jancsó Helén MCC-s diák moderálásával. A témáról dr. Hajdú András politológust kérdeztük, akinek kutatási területe a pártok és pártrendszerek, a politikai vezetés és kormányzás témaköre, valamint a politika és a sport kapcsolata.
- Milyen kutatásokra, visszajelzésekre alapozza állításait arra vonatkozóan, hogy érzelmi vagy racionális alapon szavazunk-e?
- A modern politika, különösen a demokrácia keretei között, a választás tudományát jelenti, hiszen választási kampány megvívásával és választás megnyerésével lehet megszerezni egy politikai tisztséget. Fontos, hogy egy politikai szereplő (párt vagy személy) fel tudja-e mérni a választókat foglalkoztató kérdéseket, tud-e ebből a választás során szavazatot szerezni, és hogyan tudja elérni politikai céljait. Az Egyesült Államokban, ahol évente rengeteg választást tartanak, komoly múltja és módszertani, tudományos háttere van ennek a műfajnak. Ezeket előszeretettel alkalmazzák más országokban is. A választók gondolkodásának megismerése, felmérése nem öncélú tudás, hanem arra kívánják használni, hogy utána befolyásolják őket az adott politikai szereplő, megrendelő céljai mentén.
- Van-e különbség az országok, kultúrák tekintetében az érzelmi, illetve racionális alapon szavazók arányát illetően?
- Van különbség, legalábbis az erre vonatkozó kutatások különböző mintázatokat, eltérő magatartásformákat szoktak kirajzolni akár Európán belül, akár az Egyesült Államok és európai országok között, de mindkét szempont megjelenik egy-egy politikai közösség életén belül. Sok helyi jellegzetességtől is függ, hogy egy szavazótábor hogyan áll össze, milyen logika vagy milyen szempontok a dominánsak. A különböző helyzetekre sem lehet azonos sablonokat alkalmazni. Megvan annak a technikája, hogy a választók gondolkodásának felmérését és befolyásolását adott viszonyokhoz, helyi sajátosságokhoz igazítsák – ennek az is része, hogy az érzelmi, identitásalapon gondolkodó szavazók vannak többségben, vagy azok, akiknek ezek a szempontok másodlagosak.
- Az érzelmi alapon leadott szavazatok mennyire „illékonyak”? Milyen könnyen változnak egyik választástól a másikig?
- Az identitásalapon leadott szavazat azért stabil, mert a választó énképéhez, önérzetéhez, identitásához tartozik, annak a szerves részét képezi. Nagyon komoly sokk kell ahhoz, hogy megváltozzon. Sportból vett példával élve: ha valaki éveken át szurkol egy csapatnak, előfordulhat, hogy idővel vált, de annak azért komoly és mély háttere kell, hogy legyen. Inkább az a valószínű, hogy előbb passzivitásba fordul az illető, és nem megy el szavazni. Akinek viszont nem olyan mély a kötődése, nem képezi identitásának szerves részét egy politikai szereplő támogatása, az könnyebben mozdul. A teljes váltásra is van példa, de ez általában nem azoknál a szavazóknál következik be, akik az életük központi kérdésének tekintik a politikai elköteleződést.
- A politikai marketing milyen formában használja ki a választási kampányban a szavazás érzelmi, illetve racionális jellegét?
- Mindkettőt szükséges használnia. Elsősorban azért, mert meg kell győzni a választókat a választás tétjéről, hogy fontos elmenni szavazni. Azon túl, hogy felkeltik az érdeklődést, meg kell tudni győzni a választót arról is, hogy az illető szereplő a lehető legjobb alternatívát nyújtja számára abban a pillanatban, abban a politikai helyzetben. Jó, ha a választó egyáltalán be tudja azonosítani, melyik szereplő mit kínál, milyen üzenettel lép be a választási versenybe. Ehhez mindkét eszközt alkalmazni kell, de a lényeg, hogy egyáltalán kiváltsanak a választóból egy érzelmi reakciót.
- Pártra vagy (a pártot képviselő) politikusra szavaznak-e nagyobb arányban a választók? Ezt racionális vagy érzelmi alapon teszik?
- Ezt nehéz szétválasztani. Nyugat-Európában vannak még olyan pártok, amelyek erős társadalmi bázissal rendelkeznek, lényegében egy társadalmi csoport politikai érdekképviseletét látják el, és mellékes, hogy annak a pártnak ki a vezetője. Van egy fix bázisa, amely mindig biztosítja számára a parlamenti jelenlétet. De ha a párt kormányzati részvételre, kormányfői tisztség megszerzésére törekszik, megkerülhetetlen kérdés az őt képviselő személyek kiléte. A 70-80-as évek óta az európai politikában is egyre hangsúlyosabbá válik a személyek súlya és jelentősége. Ez nemcsak a politikai vezetők körében érvényes, hanem a politika működése szempontjából is fontos a közösség építése és működtetése, hiszen hosszú távon egyedül senki nem tud sikeres lenni. Végső soron az a kérdés, hogy ki milyen méretű és elkötelezettségű közösséget tud maga köré szervezni. Ma már egy egyéni sportoló mögött is nagyon komoly stáb áll.
- A független, a „piszkos” politikán (a választói képzeletben legalábbis) felülemelkedő jelölt mindig afféle mitikus szereplője a romániai választási kampányoknak, mégis minimális szavazatszámot ér el. Visszavezethető-e ez az ellentmondás arra, hogy a választók milyen arányban döntenek érzelmi vagy racionális alapon, amikor leadják voksukat? Az érzelmi vagy a racionális alapon szavazók körében van-e nagyobb esélye a független jelölteknek?
- Említettük, hogy nagyon fontos a jelölt mögött álló komolyabb stáb és a közösség. Független szereplőként ez helyi szinten, egy kis településen, kisvárosban jobban ellensúlyozható személyes kapcsolatokkal, befolyással, anyagi helyzettel, és a pártszervezet akár le is győzhető egy helyhatósági választáson. Országos szintű választáson vagy nagyobb városban már elég komoly erőforrásokat kell megmozgatni a kampány során meg a későbbiekben, hiszen nem csak a választási kampányra korlátozódik egy politikai közösségnek vagy politikusnak a munkája. Önálló magányos harcosként hosszú távon nem nagyon lehet érvényesülni a modern politikában.
- A háború az érzelmi vagy a racionális szavazásra erősített rá? (Például a magyarországi választások esetében…)
- A régióban készült társadalomtudományi kutatások évtizedek óta azt mutatják, hogy a választók döntő többségének a gondolkodásában nagyon erős a biztonság, különösen az egzisztenciális és fizikai biztonság iránti vágy. Amikor ezt külső sokk éri, arra nagyon gyorsan és határozottan reagálnak a választók. A háború egy ilyen külső sokk, ami bizonyos szempontból hasonlítható talán a koronavírus első hullámához. 2020-ban mindenhol megugrott a kormányon lévő pártok támogatottsága az első hullám alatt. Amikor megjelentek a különböző nehézségek, természetesen ez visszafordult. A külső sokkra az emberek döntő többsége a hivatalban lévő politikai vezetőtől vár valamilyen lépést a biztonság megtartása érdekében.
- Az etnikai szavazás racionális vagy érzelmi alapú?
- Egy közösség mellett történő állásfoglalás, illetve egy közösségben történő megmaradás elválaszthatatlan az érzelmi kötődéstől. Ezért az etnikai alapon leadott szavazat esetében az érzelmi elköteleződés rendkívül fontos elem. A racionális aspektust sem lehet teljes mértékben kizárni, de inkább az érzelmi elköteleződés dominánsabb.