Pár gondolat a kiábrándultakhoz
Van, amelyikben RMDSZ-t kritizáló, támadó cikkek vannak összegyűjtve, de ezek közt se láttam első átfutásra konkrét tényeket felsoroló oknyomozó cikket, (mint pl. az Átlátszó Erdély portálon) vagy minőségi publicisztikát, elemzést, inkább csak epés támadásokat. Semmi új információval nem gazdagodtam. Mondjuk nem is számítottam komolyabb oknyomozó riportokra, elemzésekre, de legalább egy fotóra, bármi konkrétumra, kompromittáló adatra. (Persze, ennek is inkább a rangsorolás idején lett volna értelme, nem most). Egyes oldalakról pedig lerí, hogy csakis a kampány idejére voltak létrehozva, hangvételük kiábrándító, akár az érvrendszerük is. Alacsony színvonal, hogy mindenki értse.
Megértem, hogy sokan kiábrándultak, nem mondom, hogy nincs okuk rá, én sem tartozok a nagy RMDSZ-rajongók közé. De a felsorolt kifogások inkább csak düh által vezérelt, destruktív, szenvedélyes kifakadások, racionális érvek híján, illetve néhol tömény ostobasággal keverve. Alternatívának, kiútnak, az építő jellegű kritikának nyomát sem láttam. Ráadásul kampány idején.
Aki olvasta korábbi írásaimat, tudja, hogy nem vagyok elfogult szimpatizánsa a szervezetnek, de most úgy érzem, hogy ez a merev elutasítás a kolozsváriak részéről mégsem indokolt, sőt! Pont az idén sok az új jelölt (ekkora váltás még nem volt a szervezet életében), új a kampány hangneme, van amivel azonosulni. Mindez adhatna reményt a szkeptikusok számára többek közt Kolozsváron is. Erre fogok alább kitérni.
Számos kritikával illettem publicisztikáimban, elemzéseimben az elmúlt években az RMDSZ-t. Aki aktivitásomat is ismeri, az azt is tudja, hogy évekig tevékeny tagja voltam a szövetségnek, tehát van „belső tapasztalatom”. Tíz, tizenöt évvel ezelőtt próbáltam kívülről, írásaimmal is hatni a reformok, a változtatás érdekében, belülről is, aktív szerepvállalással, de úgy tűnt, a rinocéroszokat nem lehet megingatni, ellenben ők bármikor el tudtak lehetetleníteni. Így hát feladtam, maradtam a civil pályán. Majd amikor az első ellenzéki párt megjelent, abban a reményben, hogy a politikában a választás, a verseny lehetősége minőséget eredményez, és hogy ezáltal a plurális társadalom megteremtéséhez járulok hozzá, újra vállalkoztam kérész életű aktivitásra, majd végleg szakítottam a politikai tevékenységgel.
Ma bárkivel kapcsolatosan, aki valamelyik párt mellett szól, felmerül a gyanú, hogy anyagilag érdekelt, valami ellenszolgáltatás fejében teszi. Ha meg ellene beszél, akkor meg az a visszatérő gyanú, hogy ellenzékieskedésé- nek oka a pártstruktúrán belüli lecsúszása, sikertelensége, kiesé- se, sértődöttsége, emiatt fújtat, frusztrációját próbálja kimagyarázni. Jobb esetben naiv. Ezért le kell szögeznem, hogy sohasem voltam alkalmazott, de még csak egy lej jövedelmem sem volt RMDSZ-es vagy egyéb ellenzéki aktivitásomból. Amit tettem, azt mindig önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül tettem. Az általam indított programokat többnyire saját költségemen szerveztem. Ezek tehát nem hoztak nekem pénzt a konyhára, hanem vittek, s emésztették főleg energiámat, időmet, de összességében leginkább reményeimet. Az elmúlt években, vagy mondhatni egész életemben, amit anyagilag gyarapodtam, annak semmi köze nem volt politikai tevékenységemhez. De sajnos az eddigi magyar képviselet parlamenti vagy bármilyen más eddigi tevékenységével sem igazán tudom kapcsolatba hozni. Sokkal inkább az amerikai, holland vagy az angol munkatörvénykönyvek vendégmunkásokra vonatkozó egy-egy paragrafusa, vagy az itthoni apolitikus tevékenységem határozta meg, hogy anyagilag többre vagy kevesebbre viszem-e. Ennek ellenére most, hogy az RMDSZ-en belül Kolozsváron is van egy váltás, aminek ráadásul alternatívája nem igazán körvonalazódik, azt mondom, hogy mégiscsak el kell menni és kell szavazni az új emberekre, akik reményt adhatnak egy jobb képviseletre.
Nekem is elegem van az „ostromlott vár”-féle ősrégi manipulációs technikából, amikor minden magyar vezetőt érintő támadást a külső gonosz román erőknek tulajdonítanak, akik ellen össze kell fognunk, tehát ne firtassuk tisztségviselőink kompetenciáit, viselt dolgait. De most nekem is az volt az első reakcióm, hogy a fent említett Facebook-oldalak közül egyesek mintha a SRI fércmunkái lennének, hogy hozzátegyék a magukét az RMDSZ parlamenti kibuktatásához.
Beszéltem és találkoztam is olyan ellenzékiekkel az elmúlt napokban, akik megpróbáltak „felhomályosítani”, hogy hiába bízok egyes jelöltekben, rossz az egész rendszer, nem tudja pár ember megreformálni. Az egész rendszernek pusztulnia kell. A minél rosszabb, annál jobb elvét sem tudom osztani ezúttal. Ugyanis nem biztos, hogy majd az RMDSZ romjain valami új fel- épül. Nem látom azt a nemzeti szolidaritást és állampolgári, illetve politikai kultúrát, ami ezt biztosítaná. Az az érzésem sokadszorra, hogy az erdélyi elitek terveiből valahogy mindig kimarad az „istenadta nép”, ez maximum kellékként van ott a projektekben, de nem igazán számolnak vele, nem ismerik, nincs dialógus, legfennebb kampánytéma. Ráadásul idén nincs ellenzéki magyar induló sem Kolozsváron. S ha netán épülne is valami új a jelenlegi romjain, azt sem látom, hogy az mitől lenne jobb, különösen, ha azok hoznák létre, akik ma az ellenzéket alkotják.
Az eddigi rendszer olyan, amilyen, maga alá gyűrte az egész erdélyi társadalmat. Ha nem jut be az RMDSZ, számos intézményrendszerünk összeomlik. Érthető, hogy sokaknak elege van abból, hogy az RMDSZ azzal a zsarolás ízű kampánnyal jön évek óta, hogy ha ők kiesnek a parlamentből, akkor nincs magyar képviselet, etnikai szempontjainkat, sajátos érdekeinket senki nem fogja figyelembe venni. De a nagy büdös helyzet az, hogy ebben igaza van. Ez a valóság, ezzel kell kezdeni valamit. Volt kísérlet ellenzéki pártokra, nem váltak be, mint alternatíva, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. (A legnagyobb hasznuk szerintem az volt, hogy az elkényelmesedett RMDSZ-t mobilizálta a konkurencia). Ez sok tekintetben rajtuk is múlott, de a választók merevségén is, akik nagy ré- sze nem érett még meg a politikai pluralitásra, ugyanakkor a választási rendszer sem kedvező erre. Ennek okaiba ezúttal nem mennék bele, lényeg, hogy a né- pet, a választókat nem lehet lecserélni. Ez adott, és ebből, ezzel a választási rendszerrel kell kihozni a legtöbbet.
Az elmúlt években úgy alakult, hogy választások idején nem voltam itthon. A kilencvenes években voltam annyira tudatos, lelkes állampolgár, hogy hagytam csapot-papot, hazajöttem külföldről is, csakhogy szavazhassak. Aztán a kiábrándultsággal ez elmúlt ... Majd olyan is volt, hogy egyik listán a szövetségre, a másikra, amelyiken vállalhatatlannak tartottam az RMDSZ-jelöltet, nem ütöttem pecsétet, hanem más listára szavaztam. Gondoltam, ezzel is jelzek, hogy magyar és magyar jelölt között is van különbség, nem kapja meg a szervezeten belül bárki a szavazatomat csak azért, mert magyarok vagyunk, hanem meg is kell dolgozzon érte az illető.
Tudom azt is, hogy sokszor az új jelöltek csak olyanok lehettek, akik a régi rinocéroszok fiatal hasonmásai voltak. Ugyan- úgy fesztív, múltbatekintő rendezvényeken puffogtattak megkövült szlogeneket. Az idei újoncok közt is vannak más megyében olyanok, akik valamelyik nagyöreg szárnyai alól kerülnek ki, de ennek ellenére remélem, hogy tudnak generációs váltást hozni, s nem kell a tisztségért nagy kompromisszumokat kötniük. A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején is bekerült egy nagyobb csapat fiatal a MIÉRT-tel, akikkel többek közt az is volt a bajom, hogy nem szakmai megmérettetéssel, pályázati úton, hanem lojalitási alapon, kiskapun kerültek be. De talán még az a generáció is hozott némi váltást.
Most úgy vagyok vele, hogy ha bármi pozitívumra is emlékszem egy politikus tevékenységéből, ha valami jót meg tudok utólag nevezni abból, amit letett az asztalra a közösségért, akkor miért ne szavaznék rá?
Idén a Kolozs megyei képviselői lista mindkét jelöltje új, szerintem mindketten meg- érdemlik bizalmunkat. Az elmúlt években olykor elég messze elkerültem hosszabb időre, és csak néha és nagy vonalakban tájékozódtam a hazai politikai életről, mégis bármelyik mellett kapásból fel tudok hozni pár érvet.
Csoma Botondot régóta ismerem, láttam, hallottam románul beszélni, tévéműsorokban is, ahol nagyon is megállta a helyét a vitapartnerekkel szemben (Eckstein-Kovács Péteren kívül, ezt sajnos nem sok korábbi Kolozs megyei parlamenti képviselőről mondhatom el). Tanácsosként tagja volt a Horváth Anna vezette RMDSZ-es önkormányzati frakciónak, amely kívülről, messziről ítélve is többet elért, mint a korábbi, népesebb frakciók. A választókkal, civil szervezetekkel való kapcsolattartás is véleményem szerint a Horváth Anna által vezetett csapat idején lett a legjobb. A korábbi, nagyobb tanácsosi frakciónak többször is felvetettem a magyar bölcsődei csoportok égető hiányát, személyesen adtam be az Életfa Családsegítő Egyesület több mint ezer aláírást tartalmazó kérvényét hét évvel ezelőtt, de még választ sem kaptunk. Majd az új, szűkebb, viszont annál hatékonyabb tanácsosi csapat elkezdte létrehozni az új bölcsődéket anélkül, hogy újra kérvényeztük volna. Csak tették a dolgukat. De ha közismert eredményt akarok említeni, akkor a polgármesteri hivatalnak a Kolozsvári Magyar Napokhoz való hozzáállása is, azt hiszem, meggyőző. (Azoknak, akik nem emlékeznének rá: az elején még nem mertünk kimerészkedni a Főtérre, az első Beatrice koncert az Apáczai udvarán volt, majd amikor a Főtéren sorra került az István, a király rockopera filmjének levetítésére, akkor még annyit sem lehetett elérni, hogy lekapcsolják a vetítéshez a téren a világítást, úgyhogy teljesen élvezhetetlen volt.) Ha Csoma Botond ezt a hatékonyságot, csapatmunkát a parlamentbe is továbbviszi, annak a kolozsvári magyarok csak a nyertesei lehetnek.
Ugyancsak teljes mértékű bizalomra ad okot Hegedüs Csilla is. Ő is letett az asztalra jó pár dolgot. A bonchidai Bánffy-kastély restaurálására tett erőfeszítéseit, gondolom, sokan ismerik. Aki nem, annak érdemes rá- keresnie az interneten, a honnan hova jutás példáját illetően. Az ottani rendezvények közül kiemelkedik a nemzetközi közönséget vonzó Electric Castle fesztivál, ami szintén nem létezne a hosszú távú komplex projekt és az azon dolgozó csapat nélkül, amelynek Hegedüs Csilla alaptagja. Bonchida arra is jó példa, hogyan kell úgy helyrehozni, ápolni épített örökségünket, hogy ne csak a múlt egyik érinthetetlen muzeális tárgya legyen, hanem – bevonva a helyieket –, ma is meghatározó értéket közvetítsen, a közösségépítés terepévé váljon. Műemlékvédelem terén jobb szakembert talán nem is találhatott volna a szövetség. E téren van már államtitkári tapasztalata. Az a fajta szakember, aki ismeri ezt a területet az államtitkári szintű menedzseléstől a pályázatíráson keresztül a valós terepviszonyokig.
Ezen kívül nagyon biztató az is, ahogy legutóbb fellépett a csíksomlyói búcsú UNESCO visszautasítása ügyében. Nem csak a román tévénézők előtt állt ki határozottan, hanem a Washington Postban is megjelent a dolog. A Washington Post márpedig Amerika egyik legnépszerűbb napilapja. Kell ennél jobb ember egy ilyen posztra? Van jobb magyar alternatí vánk? Szerintem nem. Úgyhogy vasárnap elmegyek szavazni. S más Kolozs megyeinek is csak ezt tudom ajánlani. Ó mondd, te kit választanál? Pár gondolat a kiábrándultakhoz
