Szándéknyilatkozatokról tudunk, de lassan minden jelöltnek elő kel rukkolnia és fel kell vállalnia a jelöltséget. A mezőny nem tűnik erősnek, hiszen a nyár végén Marcel Ciolacu indulását megszavazta a PSD kongresszusa. Nicolae Ciucă továbbra is lapít, és elásta magát egy rettenetesen kínos könyves történetbe. Megtelt az ország egy 4 millió eurót is érő országos kampánynak köszönhetően a Ciucăt ábrázoló plakátokkal, ami egy még meg nem jelent könyvének a reklámja.
A színjáték annyira nevetséges, hogy Crin Antonescu volt liberális pártelnök is kipakolt, és leszedte a keresztvizet a nyugalmazott tábornokról. Persze jó kérdés, hogy Antonescu kinek a játszmáját űzi, de erre valószínű nem kapunk választ, mint ahogy arra sem, hogy ő maga miért vonult háttérbe olyan rejtélyesen annak idején, és adta át a liberális párt vezetését Klaus Iohannisnak, s ezzel az államelnöki székbe segítette a volt nagyszebeni polgármestert.
Egyszerűen és logikusan érvelt Antonescu: ki lehet az a pihent agyú kampánystratéga, aki Ciucăt egy saját könyvvel képes reklámozni, hiszen a nyögvenyelősen beszélő, nehézkesen fogalmazó és szemmel láthatóan olvasatlan liberális pártelnöknek ekkora ellenkampányt még az ellenfelei sem csinálhattak volna. Azóta kiderült, hogy egy külföldi tanácsadóról van szó, ami sokmindent megmagyaráz, hiszen a külföldi tanácsadók általában receptek szerint dolgoznak, és előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagyják vagy nem ismerik eléggé a helyi környezetet, a jelölt adottságait.
Szóval a liberálisok is a pártelnökükkel nyomulnak, akinek nincs sok esélye bejutni még a második fordulóba sem. Nem lepne meg, ha az utolsó száz méteren a liberálisok improvizálnak egyet, és előkapnak egy több eséllyel rendelkező jelöltet, de nagy kérdés, hogy a román politikát jellemző káderínség közepette képesek-e találni ilyet.
Pénteken megtudjuk, hogy az RMDSZ kit nevez be a versenybe. Ez inkább presztízskérdés és politikai taktikázás, hiszen vajmi kevés esélye van a romániai magyarságnak, hogy államelnököt adjon. De az elnökválasztási kampány szabályainak ismeretében tényleg kár lenne veszni hagyni ezt a pozícionálási lehetőséget, hiszen a kampány eszközeivel a jelölt az egész ország előtt meg tudja jeleníteni a romániai magyarságot, elmagyarázhatja céljait, és nem utolsó sorban megjelenítheti egy potenciális magyar jelöltnek a képét, ami egyelőre túlságosan idegen gondolat a többség számára, de az előítéletek leépítésében sokat segíthet egy jó kommunikációs képességekkel rendelkező jelölt. Remélhetőleg megfelelő személyre esik a választás.
Tudjuk már régebbről, hogy a szélsőségesen nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) színeiben George Simion indul, aki szintén kínos plakátkampányt indított olyan hiteltelen üzeneteket fogalmazva meg, hogy kedvezményes áron biztosít majd 35 ezer eurós lakásokat. A jobboldalon van még egy érdekes konkurens Elena Lasconi egykori televíziós újságíró személyében, akit a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USRÖ küldött versenybe.
A politikából kikopott, inkább elemzőként dolgozó, egykori szociáldemokrata politikus, majd jobbra, Traian Băsescu mellé tanácsadóként átvedlő, majd a PMP-ben pirruszi győzelmet arató Cristian Diaconescu tűnik fel függetlenként a “futottak még” jelöltek között. Illetve most már nagy valószínűség szerint Mircea Geoană is hivatalosan pástra lép, hiszen szeptember 3-án benyújtotta lemondását a NATO főtitkár-helyettesi posztjáról. Minden bizonnyal azért tette, hogy mielőbb hivatalosan is beszálljon a hazai elnökválasztási kampányba, amelyre már több mint egy éve melegít.
Ebben a pillanatban körülbelül ekkora a felhozatal, ezen jelöltek közül fogjuk megválasztani a következő államelnököt, ha nem tartogatnak a pártok újabb meglepetéseket. Ebben a pillanatban Marcel Ciolacunak jó esélye van arra, hogy nyerjen, hiszen a háta mögött a legnagyobb párt, a PSD áll, márpedig pártapparátus nélkül aligha lehet elnökválasztást nyerni. Ciolacu számára az egyedüli nagy kérdés az, hogy a második fordulóban képes lesz-e legyőzni a jobboldal jelöltjét vagy hagyományosan koalizál ellene a jobboldal, és ismét bukni fog a baloldal politikusa. De egyelőre nagyon bizonytalan, hogy ki lehet a kihívója Ciolacunak a második fordulóban, hiszen George Simion úgy néz ki, már nem tudja növelni támogatottságát. Ciucă harmatgyenge jelöltnek tűnik, aki nagy valószínűség szerint még a második fordulóba se kerül be, Lasconi pedig nem tűnik annyira erősnek, hogy képes legyen legyőzni a PSD jelöltjét.
A jobboldalnak hatalmas sokkra lesz szüksége ahhoz, hogy a kényelmesebb, többnyire városi és meglehetősen csalódott, kiábrádnult szavazóbázisát mozgosítani tudja. Reménykedett az USR-ben, amely nagy csalódást okozott számára, majd Dacian Cioloșban. Az USR az EP-választáson csúnyán leszerepelt a jobboldali törpepártok koalíciójában, és nagy kérdés, hogy Lasconi képes lesz-e úgy megbabonázni a választókat, mint ahogy legutóbb Traian Băsescu tette a jobboldalon. Nem lepne meg, ha a liberálisok új jelölttel rukkolnának elő, különben nyitott pálya áll Ciolacu előtt a győzelem felé.
Ha Mircea Geoană hivatalosan is beszáll a versenybe, akkor számára a legnagyobb hátrány az, hogy nem rendelkezik pártapparátussal. Most a napokban úgy hírlik, hogy egy kis pártot akar összegrundolni magának független honatyákból azért, hogy megfigyelőket küldhessenek a szavazókörzetekbe. De ez a párt nem fog rendelkezni széles területi szervezeti hálózattal, így a párttámogatottság hiánya továbbra is megoldatlan probléma. Geoană a nyugati, észak-atlanti politikus nimbuszát próbálja konvertálni szavazatokra, de mind a baloldalon, mind a jobboldalon gyenge pontjai vannak, hiszen az európéer, nyugati politikus nimbuszát bármikor kikezdheti a szociáldemokrata múltja. Márpedig Geoană csak jobbról előzheti Ciolacut, balról semmi esélye, hiszen a szociáldemokrata szavazótábortól aligha remélhet jelentős számú szavazatot. Geoană már akkor is nagy szolgálatot tesz a baloldalnak, ha kiüti a második fordulóból a jobboldali jelölteket, hiszen egy Ciolacu-Geoană párharc esetében elmondható, hogy Ion Iliescu után biztos baloldali államfője lesz Romániának.
