Forró Antal (Kézdimartonos, 1924 – Kolozsvár, 1982) festőművész és grafikus a kolozsvári művészközösség fontos és elismert tagja volt, aki egyúttal több generációnak is irányt mutatott a kolozsvári Pedagógiai Intézet (1960–1970 között), majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet (1971-től haláláig) tanáraként.
1953-ban mutatkozott be egy kolozsvári csoportos tárlaton, ezt követően rendszeresen szerepelt a tartományi és megyei tárlatokon, illetve a grafikai és festészeti Biennálékon. Számos egyéni kiállítást rendezett Kolozsvárt (az elsőt 1956-ban, ami után elvégezte a festészeti tanulmányait a Képzőművészeti Intézetben), s a hatvanas évek folyamán különböző székelyföldi városokban mutatta be munkáit. Halála után alkotásaiból szerveztek néhány kiállítást Kolozsváron (legutóbb 2014-ben a Kolozsvár Társaság székhelyén), de életműve – az értéke ellenére – jórészt ismeretlen a szélesebb közönség előtt.
Jelen kiállítás célja, hogy visszahozza a köztudatba e jelentős életművet, amely elsősorban a tájak és az emberek ábrázolására fókuszált. Forró Antal expresszív, erőteljes és jellegzetes színvilágú pasztelljei Nagy István munkáival állnak rokonságban. Ezek mellett Forró rengeteg szénrajzot is készített, amelyek egyrészt a gyermekkor helyszíneit (székelyföldi tájak) vagy a Kolozsvár körüli vidéket, másrészt pedig a köznapi embereket (földműveseket, falusiakat, bányászokat vagy a családtagjait) örökítették meg. A pasztellel azonos rangúnak tekintette az olajfestményeket is, így drámai, gazdag kromatikájú tájképeket festett olajjal. E kiállítás felvonultatja a művész legszebb pasztelljeit (tájképek és portrék, továbbá néhány ritka városi tájkép), egy sor kifejező önarcképet, szénrajzokat, különböző technikával készült portrékat, továbbá egy szűkebb válogatást nyújt a különböző alkotói periódusokat fémjelző olajfestményeiből.
A tárlat augusztus 11-ig látogatható a Bánffy palotában.
(Borítókép: Forró Antal munkája)
