H. ZS.
A könyvbemutató házigazdája Kovács Erzsébet, az Ady Endre Szakiskola történelem–vallás szakos tanára és az Ady Endre Kulturális Egyesület elnöke volt. A meghívott szerzők mellett megjelentek a község és a környező települések lakói, pedagógusok, diákok, helyi értelmiségiek, valamint a testvértelepülések képviselői.
A történelmi tudat formálása az iskolában
Köő Arthur könyve – a szerző bevallása szerint – arra vállalkozik, hogy feltérképezze, hogyan alakult ki a román nemzeti narratíva az iskolai oktatásban, különös tekintettel arra, miként tükröződik „Nagy-Románia” eszméje a történelemtanításban. A szerző tudományos igényességgel mutat rá, hogy a Trianon utáni román oktatáspolitika miként próbálta asszimilálni a magyar kisebbséget azáltal, hogy a tananyagban háttérbe szorította a magyar történelmet, és a román nemzetállam ideológiáját helyezte előtérbe.
A kötet egyik kulcspontja annak bemutatása, hogy a Lex Apponyi törvény mintájára miért igyekeztek követni a szomszédos államokban hasonló oktatáspolitikai eszközöket. A törvényt 1907‑ben azzal a céllal fogadták el, hogy a magyar államban minden tanuló — függetlenül attól, hogy anyanyelvét tekintve magyar‑e vagy sem — legalább alapfokon beszéljen és írjon magyarul. Ugyanakkor az idézett tanulmány rámutat arra is, hogy a román rendszer — különösen az 1918 utáni években – nem pusztán a nyelvi integrációt célozta, hanem nemzeti homogenizálást is. Ennek következtében az alkalmazott intézkedések nem voltak azonosak a Lex Apponyi eredeti céljaival: míg Magyarországon a törvény kevésbé radikálisan fogalmazott az asszimilációs eszközöket illetően, a román oktatáspolitika esetében a tantervi és tankönyvi szabályozás olyan narratívákat épített be, amelyek már nemcsak a román nyelv ismeretét, hanem a román identitást is kívánták erősíteni. A szerző rámutatott: „…az oktatásban alkalmazott tananyagok mögött gyakran politikai és társadalmi törekvések húzódnak meg.” Ily módon a Lex Apponyi mintájára való hivatkozás félreértésekhez vezetett: a párhuzam kényelmesnek bizonyult, de a két rendszer céljai és megvalósítása nem esett egybe.
A bemutató során elhangzott: a munka nem csupán a román iskolai rendszer kritikája, hanem párhuzamot von a korábbi magyarországi gyakorlatokkal is – például a Lex Apponyi által fémjelzett időszakkal –, amikor a magyar állam törekedett a kisebbségek nyelvi és kulturális integrálására. A történész kiemelte: „A nemzetállami oktatáspolitika mindig kétélű fegyver – aki egyszer alkalmazza, később maga is elszenvedheti.”
A könyv külön értéke, hogy eddig kevésbé kutatott román és magyar forrásokat egyaránt feldolgoz, valamint reflektál arra is, hogyan befolyásolja a történelmi nevelés a fiatalok nemzeti önazonosságát. A téma iránti élénk érdeklődést jelezte, hogy számos hozzászólás és kérdés hangzott el a közönség részéről, amelyek többek között az aktuális tantervek tartalmát, a tanári szabadság kérdését és a történelmi emlékezet pluralizmusát érintették.
Egy regény, amely közelebb hozza a szabadságharcot
A program második részében Hover Zsolt református lelkipásztor mutatta be legújabb történelmi regényét, „Erdélyi szabadságharc 1848–49” címmel. A mű különlegessége, hogy nem a klasszikus történelmi hősök szemszögéből, hanem az egyszerű erdélyi emberek nézőpontjából dolgozza fel az 1848-as eseményeket. A regény – amely kaland és korrajz egyaránt – a szabadságharc lelki és közösségi dimenzióit is feltárja, s nem riad vissza a nemzetiségi konfliktusok, a román–magyar viszony érzékeny kérdéseinek bemutatásától sem.
Hover Zsolt elmondta: a regény megírását hosszabb történelmi kutatómunka előzte meg, valamint személyes indíttatás is. A szerző évek óta foglalkozik erdélyi történelmi események irodalmi feldolgozásával, célja, hogy a történelem ne pusztán évszámok és csaták sorozataként jelenjen meg, hanem élő, átélhető emberi sorsokon keresztül. A bemutatón kiemelte: „Minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia, mit jelent a szabadság.”
A közönség soraiból több kérdés is érkezett a regény hitelességével, a történelmi hűséggel és a szereplők motivációival kapcsolatban. A szerző hangsúlyozta: a mű nem törekszik mindentudó történelmi ítéletre, hanem inkább párbeszédre és megértésre ösztönöz – a múlt feldolgozása ugyanis csak közösségi, erkölcsi felelősséggel történhet.
A könyvbemutatók után a résztvevők lehetőséget kaptak személyes beszélgetésre a szerzőkkel, valamint dedikált példányok megvásárlására is. A Kolozs Megyei Tanács, a Communitas Alapítvány, Kalotaszentkirály Község Polgármesteri Hivatala és az Ady Endre Szakiskola által támogatott rendezvényt egyesületi közgyűlés és közös vacsora zárta baráti, közvetlen hangulatban.
