Az időszakos tárlatot Lucian Nastasă-Kovács, a kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója nyitotta meg. Elmondta, az erdélyi magyar festészet személyiségeit ismertető projekt jelenleg a székelyföldi merítésnél tart, a múzeum nemrég kötött kölcsönszerződést Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában, tehát további székely művészek kiállításaira lehet számítani. A nagyszabású tárlat Gaál András pályájának több állomásán vezeti végig a látogatót, az évtizedes művektől a művész utolsó, 2021-es alkotásáig. A múzeum igazgatója ismertette: a kiállítás személyes, ugyanis a tárlat számos darabját a Gaál család őrzi, megközelítőleg ötven képet kölcsönöztek a múzeumnak.
– Gaál András igazodási pontot jelentett számunkra, halálával óriási veszteség érte céhünket és az erdélyi magyar képzőművészetet – magyarázta Kolozsi Tibor szobrászművész, a Barabás Miklós Céh elnöke. Kolozsi felelevenítette és röviden összefoglalta Gaál pályáját: a kolozsvári felsőoktatási tanulmányok elvégzése után 1959-től rajztanárként és festőművészként tevékenykedett Csíkszeredában. Márton Árpáddal és Zöld Lajossal 1974-ben megalapították a Gyergyószárhegyi Barátság Művésztelepet, amely hazai és nemzetközi viszonylatban is meghatározó helyszíne a képzőművészetnek. Kolozsi szerint a triász munkája és alkotása emberi mércével nem mérhető.
Kolcsár Béla, a Gergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője Gaál örökségéről beszélt. Szerinte mi sem bizonyítja jobban a művész hatását, minthogy az intézmény, amelyet alapított, több mint ötven éve működik és a kultúra, különösen a képzőművészet megkerülhetetlen intézménye. Kolcsár elmondta, a művésztelep alapításakor a triász teljes alkotói szabadságot hirdetett, ennek is köszönhető, hogy az általa igazgatott központ tovább tudta vinni a hagyatékot, és továbbra is művészek által frekventált létesítmény maradt.
Portik Blénessy Ágota, a kolozsvári Művészeti Múzeum munkatársa és a kiállítás kurátora művészettörténeti szempontból is megvilágította a tárlatot. Gaál András a 20. századi tájfestészet reprezentatív alakja, olyan művészek mellett szokás emlegetni, mint Zsögödi Nagy Imre vagy Nagy István. Ők, bár maradtak a figuratív művészetnél, mégis alapjaiban reformálták meg az erdélyi magyar, egyszersmind a román tájfestészetet. A kurátor felhívta a közönség figyelmét az életmű zeneiségére: a vonalvezetés, a színhasználat és a látásmód mind ritmussal, dallammal bír és az egész zeneművészeti skálát bejárja a pianótól a fortéig.
Zárszóként Gaál Ágota, a festőművész lánya köszöntötte a megnyitó résztvevőit, és megosztotta: gyerekkorukban édesapjuk sokat mesélt Kolozsvárról, a városban eltöltött évekről és élményekről, nekik azonban, Székelyföldről, távolinak tűnt a kincses város. Most azonban, hogy elhozták ide a kiállítást és jártak-keltek a városban, világossá vált Gaál András Kolozsvár-szeretete.
Székelyföldi tájak, önarcképek, színek és formák. Ez Gaál András életműve, nagyon röviden és a teljesség igénye nélkül. A 2021-ben elhunyt festőművész életmű-kiállítása 2025. február 23-ig 10-17 óra között látogatható a Művészeti Múzeum földszintjén, az időszakos kiállítótermekben.
