Fordulat nélküli meglepetések

Meglepetést bőven tartogatott a parlamenti választás, de fordulatot távolról sem. Sokaknak érthetetlen, hogy a lakosság opciója hogyan változhatott meg ilyen rövid idő alatt, hiszen 2014-ben még főlényes győzelemmel juttatták hatalomra Klaus Johannis elnököt, most pedig a választók több mint 60 százaléka a PSD példátlanul nagyarányú győzelméhez asszisztált úgy, hogy el sem ment szavazni.

Az elnök- és a parlamenti választás összevetése problematikus, hiszen más jellemzőkkel rendelkeznek. Mégis az időbeni közelség megkerülhetetlenné teszi az összevetést. 2014-hez képest most nem beszélhetünk fordulatról még akkor sem, ha látszólag szögesen ellentmond egymásnak a két választási eredmény. A helyzet korrekt értékeléséhez szem előtt kell tartani, hogy 2014-ben nem Johannis nyerte meg az elnökválasztást, hanem a PSD és Victor Ponta vesztette el. Pontának hatalmas esélye volt nyerni, és ezt meg is tehette volna, ha a külföldön élők szavazását nem próbálta volna megnehezíteni. Emlékezzünk vissza, ez a felháborító antidemokratikus intézkedés felbőszítette a fiatalokat, akiket a PSD baklövése példátlanul mozgósított, ráadásul ők is mozgósították idősebb családtagjaikat, s ennek az erőteljes érzelmi hullámnak köszönhetően vert rá Johannis Pontára körülbelül egymillió szavazattal. De ez a győzelem az indulatok és az érzelmek felkorbácsolásán alapult, nem volt racionális háttere. 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!