Egymás hegyén-hátán lakunk, de legalább a sajátunkban

Szakemberek szerint intelligensebbek azok a gyerekek, akik sok időt töltenek a nagyszüleikkel. De ha ebben kételkednénk is, ezek az unokák mindenesetre boldogabbak, és a nagyszülők életére – egészségére, sőt még várható élettartamára – is az esetek többségében jó hatással van az unokájuk társasága. A szülőknek is hasznos, ha a bébiszitter családtag, például a nagyi veszi ki az óvodából a csemetéket. Ha a nagyi a szomszéd szobában él, a helyzet még zökkenőmentesebb, gondolhatnánk, hiszen szükség esetén azonnal „riasztható”. Nagyon leegyszerűsítve így foglalhatnánk össze a generációk együtt- élésének előnyeit, ám tucatjával jelentkezhetnek most tiltakozva azok, akik hosszasan sorolhatnák a hátrányait, melyek egyike kétségtelenül a túlzsúfoltság.

Minden harmadik fiatalnak kicsi az otthona

Az IRSOP hazai kutatóintézet most két, lakáshiteleket is nyújtó hazai pénzintézmény megbízásából végzett felmérést a két bank 1040 ügyfelének megkérdezésével, akik az utóbbi 5 évben megtakarítás-számlát vezettek e két intézménynél, ám mindeddig nem igényeltek hitelt. A felmérésben résztvevők 26%-a él olyan lakásban, ahol a szobák száma kevesebb, mint a lakóké; a 18–34 évesek 32%-a él ilyen lakásokban. Az IRSOP igazgatója, dr. Petre Datculescu szerint az egy lakásra jutó országos átlagjövedelemnél kevesebb bevétellel rendelkező családok (3000 lejnél kisebb jövedelem/lakás) nagyobb arányban küszködnek lakhatási gondokkal, vagyis rosszabb körülmények között élnek, ugyanakkor nincs is anyagi lehetőségük e helyzeten változtatni.

A szegény családok esetében sokkal rosszabb a lakás minősége is. A legtöbb esetben arra panaszkodnak, hogy a lakás régi (átlagjövedelem alatti lakások esetében 46%, átlagon felüli jövedelemmel rendelkező lakások esetében 36%), felújításra szorul (32%, 28%), festést kíván (28%, 23%), víz- és csatornázási gondok vannak (25%, 17%), kevés a természetes fény (22%, 18%), hideg (23%, 15%), penészes (16%, 10%) stb. Az egyetlen tényező, amelyre az átlagon felüli jövedelmű lakásokban élők panaszkodnak nagyobb számban, az a lakás mérete: 18%-uk találja kicsinek a lakást, míg a szerényebb jövedelműeknek csak 15%-a. A szűkös lakás a városiak körében idegességet okoz (34%), aggodalmat (27%), ingerlékenységet (25%), az intimitás hiányához vezet (23%), depressziót okoz (16%), családi gondokat (16%), veszekedéseket (13%). Mindez pedig jelentős hatással bír a munkavégzésre, az általános társadalmi hangulatra, ugyanis a lakosság közérzete, állapota, boldogsága vagy boldogtalansága kijut az utcákra, a munkahelyekre stb.

Romániában élünk a legösszezsúfoltabban

Az Eurostat 2014-es adatai még ennél is rosszabb helyzetről árulkodnak Románia viszonylatában: az egész unióban mi lakunk a legnagyobb túlzsúfoltságban, pontosabban a lakosság 52,3%-a, tehát minden második ember szűkös lakásban él. A sorban rögtön következő Magyarország nem elhanyagolható különbséggel, 8 százalékponttal teljesít jobban nálunk (44,6%), utána már nagyon kis különbséggel sorakozik Lengyelország (44,2%), Bulgária (43,3%), Horvátország (42,1%) stb. Ha megfigyeljük, volt kommunista államokról van szó, ahol a minimalista kényelmet követő kommunizmus idején hatalmas tömbháznegyedek épültek kis alapterületű lakásokkal. Az uniós átlag (17,1%); a legtágasabb lakásokban élnek a belgák (csak 2%-uk lakik zsúfoltságban), a ciprusiak (2,2%), hollandok (4%) és spanyolok (5,3%).

Túlzsúfolt lakásokban élők aránya az EU-ban 2014-ben (Eurostat felmérés)