Ugyanez a hozzáállás jellemezte feleségét, Fábián Máriát is, aki hosszú éveken át dolgozott a bőrgyógyászati klinika asszisztenseként. A letűnt rendszer nehézségeinek idején akár saját zsebből is megpróbálták biztosítani, megszerezni a sokszor életmentő gyógyszereket a rászorulók számára. Egymást kiegészítve szinte versengtek a jótettekben.
Úgy érzem, túlzás nélkül állítható, hogy dr. Fábián András személye közkincsnek számított. Neve, sokoldalú gyógyító tudása nemcsak Kolozsvár, hanem Erdély-szerte, sőt még azon túl is ismert volt. Folyamatosan képezte magát – többek között a szívgyógyászat terén is –, ezért a szakterületén kívül sokan fordultak hozzá különböző bajaikkal. Sokoldalú tudását főiskolai oktatóként adta tovább. Nyugdíjba vonulása után pedig más orvosok magánrendelőiben vagy akár telefonon, utcai összetalálkozások formájában adott szakeligazítást, akár nagyon fontos tanácsokat, amíg egészségi állapota ezt már nem tette lehetővé.
Elhunytával hiteles emberrel, orvossal, valamint gyakorló keresztény katolikussal lettünk szegényebbek. Elfoglaltsága és kevés szabadideje ellenére csaknem minden vasárnapi és ünnepnapi szentmisén részt vett – amikor lehetőség volt rá, családjával együtt – a Szent Mihály- vagy a Piarista templomban. Hitét nagyon ritkán fejezte ki szavakkal, annál inkább emberségével, együttérző magatartásával, segítőkészségével.
András, kedves emlékedet szívünkben hordozzuk és hálát adunk azért, hogy személyeddel megajándékozott minket a Mindenható Isten, akit arra kérünk, hogy adja meg számodra a földi életed, szolgálatod során kiérdemelt mennyei jutalmat.
