Az összeomlás veszélye

Az összeomlás veszélye
Az elmúlt hetekben egyre többen félnek attól, hogy hazánkban elterjed az új rendszerkritikus párt, az AUR által képviselt szélsőségesség. Ennek a semmiből felbukkant politikai erőnek a nemrég kizárt tagja, Diana Iovanovici-Șoșoacă különös tehetséggel hívja fel magára a figyelmet. Ért az akciózáshoz a médiahackeléshez és kihasználva a vizuális média színvonaltalanságát, nézettségi éhségét sikeresen csatlakozik rá az éppen aktuális botrányokra, így váratlanul bukkan fel a mélyben tüntető bányászok között, a füstölgő kórházak előtt stb. Gátlástalan népszerűséghajhászó megjelenései azért hatásosak, mert az említett hölgy érzi, hogy a populizmus és a nacionalizmus jelszavaival érvényesülni tud a közéletben, hallgatóságot tud szerezni, ugyanis az elmúlt bő egy évtizedben ezt kínálatot senki sem fedte le a hazai politikában.

Rossz hírem van azoknak, akik ezt a megnyilvánulásiban ízléstelen, félművelt nőt próbálják megállítani. Sajnos nem fog sikerülni, mert arra a politikai irányzatra és színvonalra, amelyet ő képvisel, létezik kereslet. Ezzel az egyszerű okkal magyarázható az AUR váratlan sikere is. Nem a hölgyet kell megállítani, nem személyek kizárásával, korlátozásával kell megakadályozni a szélsőségesség, a populizmus, nem utolsó sorban az ostobaság terjedését és terjesztését, hanem a kereslet felszámolásával. Ezt csak hatékony és eredményes közpolitikákkal lehet elérni.

A választóknak látniuk kell, hogy végre elkezdődik az építkezés, az ország jó irányba halad, és beindulnak azok a fejlesztések, amelyeket már évtizedek óta várunk, de ebben a tekintetben a politika a közigazgatással összhangban csak sorozatos csalódást volt képes okozni. A politika színvonalának süllyedése nem újkeletű, mondhatjuk, globális jelenség, de az a tempó, ahogyan nálunk végbement a leépülés meglehetősen aggasztó. Vészesen háttérbe szorult a közéletben és a közintézményekben a szakmai hozzáértés, ezzel együtt a jóérzés is, így Románia EU- és Nato-tagságának viszonylagos sikere ellenére folyamatosan bukdácsoló, vergődő hajóhoz hasonlít hazánk, amely nem találja a kiutat a tömeges elvándorlás, a szakmaiatlanság és a korrupció okozta turbulenciákból.

Van egy jól élő, vékony gazdag réteg, de a társadalmi ranglétra alján széles tömegek szegénységben tengetik életüket. Ezeknek a társadalom perifériájára szorult, perspektíva nélküli embereknek a lelkét próbálja megkaparintani az AUR és az említett nő. E többszörösen átvert választók már senkiben nem bíznak, így nem tudnak disztingválni a kalandorok, a tehetetlen becsületes, tehetetlen hazug, a tehetséges jóindulatú, illetve a tehetséges gazember politikusok között. Egyértelmű, hogy az AUR politikusai az első, a kalandorok kategóriájába tartoznak, akik hordószónokokként képesek magukra irányítani a figyelmet, de a társadalmi építkezéshez nem tudnak hozzájárulni. Nincs meg ehhez a kellő tudásuk, de a céljaik sem őszinték.

A rendszerpártoknak, főleg a kormányon levő alakulatoknak és Klaus Iohannis elnöknek meg kell érteniük: újabb történelmi lehetőséget kaptak, hogy elvégezzék azokat a reformokat, amelyeknek a hiánya még mindig az átmeneti időszak betegségeiben tartja az országot. Az esetleges újabb mulasztások, késlekedések beláthatatlan következményekkel járhatnak. Egyrészt a gazdasági szétfejlődés felerősíti a regionális, társadalmi ellentéteket, tovább mélyíti a különböző csoportok közötti konfliktusokat, növeli a bizalmatlanságot, ami aláaknáz minden társadalmi egészséges működést, együttműködést. Másrészt az elit végleg elveszítheti tekintélyét, ami hazánkat anarchikus állapotokba sodorhatja, szélesre tárva az intézmények kapuit a Șoșoacă-féle kalandorok előtt. Nincs már sok idő ennek a katasztrófának az elkerüléséhez, nyakunkon érezzük a csaholó kalandorok leheletét, amit egyes értelmiségiek legyintéssel próbálnak elhessegetni. Nem szerencsés a bagatellizálás, mert a felvázolt társadalmi valóság igencsak komoly veszélyeket rejt. Még nem késő megfordítani az irányt, ehhez azonban nagyon sok pozitív, építő, őszinte és önfeláldozó energiákat kell mozgósítaniuk a rendszerpártoknak. Fel kell áldozni az álnokság hamis biztonságát, reális várakozásokat szabad csak kelteni a választókban, a magán- és pártérdekek mellett a közjót kell szem előtt tartani (talán ez a legfontosabb feltétel bármennyire is közhelyes), és nem utolsó sorban a magánélet kényelmeiről (síelés stb.) is időnként le kellene mondani, ha már közfeladatok ellátására adták az érintettek a fejüket. Kellemetlen feltételeknek tűnhetnek ezek, de az igazság az, hogy senki sem jutott kényszer hatására a közképviselet ellátására.

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Még várat magára a 2024-es választások időpontjának bejelentése. A pártok taktikáznak. A döntés a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – meglehetősen eltérő - érdekeinek „eredője” lesz, ehhez kétség nem fér.
Máskép(p)
Máskép(p)
Máskép(p)
Máskép(p)