Az elszámoltatás, hogy melyik városvezető mennyire tudott élni a mandátuma kínálta lehetőségekkel, része a tisztséggel járó kalandnak. A marosvásárhelyieknek bizonyára jól körvonalazódott véleménye van márarról, hogy a függetlenként induló, az (összefogó) erdélyi magyar pártok támogatását bíró Soós Zoltán milyen teljesítményt nyújtott az elmúlt közel négy évben – ennek az időszaknak a mérlegelése kétségtelenül a helyiek dolga és felelőssége. Csakhogy eza felhívás másról szól.
A 2o2o-as önkormányzati választáson nem kevesebb, mint 13 jelöltet indítottak a román pártok. Soós győzelmelényegében azon múlott, hogy mennyire oszlottak meg a román szavazatok.(Az eredmény szerint nagyon.) Erre utalt a liberálisok Maros megyei elnöke, amikor úgy fogalmazott: “Remélem, tanultunk az akkori leckéből. Marosvásárhelynek egységet kell felmutatnia!”. A lecketehát: ha a románok nem fognak össze, megint magyar nyeri a választásokat.
Megtanultuk a leckét, ideje visszavenni a várost a magyaroktól! – harsogjáka liberálisok. Mondjuk az összefogás nem ördögtől való, a román politikában is bejáratot módszernek számít - pláné a magyarok ellen, lásd anno a kétfordulós polgármesterválasztást-, de kérdés: vajon jó ötlet egy ilyen stratégiára kampányt építeni és ebben a magyarellenes megnyilvánulásairól ismert pártot, az AUR-t is kritikátlanul belevonni? Nem olyan sok mifelénk az a három évtized, amennyi 199o fekete márciusa óta eltelt…
Kérdés az is, hogy helyi érdek szüli ma Romániában az ilyen típusú összefogást – különben Szatmárnémetiben is hasonló eljárás körvonalazódik – vagy országos stratégiája a kormánypártoknak? A nagyvárosok nem szociáldemokrata vagy liberális vezetői elleni fellépésről van szó, vagy csak a magyarok betöltötte tisztségeket kell „visszavenni”? (Merthogy az az „övék”…) Bárhogy is, ez alkalommal is visszaigazolódik, hogy a román pártokban a magyarellenesség olyanközös nevező, amelyre alapozva gyorsan és biztosan össze lehet kalapálniegy koalíciót - ennek minden következményével együtt. A Maros megyei kezdeményezésnek mindenképpen ez az üzenete.
De vajon ér-e annyit a liberálisoknak – vagy bármelyik román pártnak - Marosvásárhely, hogy hírbe hozzák őket az AUR-ral, ahogy annak idején a Mentsétek meg Romániát (USR), amikor szövetkezett George Simionékkal a Cîțu-kormány menesztésére?Itt már nem is az AUR legitimizálásáról van szó, mint szalonképességre törekvő politikai alakulatról, hanem többről. Annak apopulista, idegengyűlölő, rendszerellenes retorikának a térnyeréséről, amelyhez a felelőtlen román pártok az összzefogósdiban statisztálni fognak, és amely lényegében ellenük is irányul. És ami a legfontosabb: valószínű, hogy nem reked majdmeg Marosvásárhely közigazgatási határain belül.
Persze, sokszor leírtuk, hogy a pusztuló liberálisok részéről valahogy érthető, ha nem is elfogadható ez a lappangó magyarellenesség. Egyrészt zsigeri, kéznél van - ezért is könnyű előkapni, ha a helyzet megkívánja, apropó Klaus Iohannis jonopotozása. Másrészt e párt népszerűségének látványos csökkenése gyors orvoslásra szorul, Marosvásárhely „visszaszerzése” komoly fegyvertény lenne. A felmérések szerint a PSD-vel való egyre szorosabb együttműködés inkább eltántorítja a PNL törzsszavazóit, akikben még él az a kényszerképzet, hogy a párt a demokratikus jobboldal képviselője. Az AUR-ral való szövetkezés ilyen logika alapján mennyire javítana a helyzeten?
Másfelől… most tényleg? Sokpárti összefogás, megegyezés, osztozkodás? Közös jelöltkeresés? Ugyan már! Kivitelezi ezt az AUR egyedül is. És nem csak Marosvásárhelyen. A közvéleménykutatásokból úgy tűnik, lassan bárhol…
Borítókép: "Célkeresztben" Soós Zoltán polgármester (Facebook)
