A Politico.eu több közvélemény-kutató intézet felmérése alapján készített szintézise a romániai kormánypártok támogatottságának szembetűnő hanyatlására figyelmeztet. A liberálisok népszerűsége nyolc százalékot csökkent alig negyed év alatt, miközben az ellenzéké, a populista szólamokban egymással vetélkedő Szociáldemokrata Párté (PSD) és a Románok Egyesüléséért Szövetségé (AUR) ugyanilyen látványosan nőtt. Eleve rossz tehát a közhangulat, a kormány megítélése, így Cîțu fiatalkori botlásainak híre vélhetően sokkal nagyobbat és fájdalmasabbat csattan most, mint egyébként. (Mintha - példának okáért - olyan miniszterelnökről lenne szó, aki bizonyította szakmai alkalmasságát – vagy legalábbis sikerült annak látszatát megteremteni...)
Megoszlanak ugyan a vélemények arról, hogy a rivális Ludovic Orban „jóvoltából” vagy ellenzéki körökből szivárgott ki a több mint húszéves titok – ha létezik egyáltalán ilyen a politikában -, illetve arról, hogy ki tudott és ki nem minderről. De bárhogy is legyen, várható, hogy a botrány keményen visszaüt nem csak Cîțura, hanem a PNL-re is. A véget nem érő világjárvány miatt egyre türelmetlenebb, elbizonytalanodottabb, az alagút végét hiába kereső nép mit lát? Nagyjából azt, hogy Románia kormánya egy olyan liberális politikus kezében van, akinek belefér, hogy ittasan üljön volánhoz. Persze, 28 évesen egy férfi még fiatal és bohó… De később? Cîțunak a jelek szerint húsz év után sem volt annyi esze, hogy tájékoztassa a pártelnököt és az államfőt minderről, mivel – bevallása szerint – nem tartotta az ügyet annyira relevánsnak, hogy felemlegesse, amikor szóba került kinevezése. (Hogy Traian Băsescut idézzük: Cîțuval nem az a legfőbb baj, hogy húsz évvel ezelőtt berúgott, hanem hogy azóta sem tért magához…)
Ami pedig a PNL-t illeti, felmerül a kérdés: mennyire alkalmas a pártelnöki, illetve az államfői tisztségre az a személy, aki nem tudja kiszűrni az ilyen alakokat? Cîțu nem magától lett kormányfő, hanem mostani ellenfele, Ludovic Orban és Klaus Iohannis közreműködésével, rábólintásával. Ha tehát igaz az értesülés, miszerint Orban nevéhez fűződik a történet nyilvánosságra kerülése, aki így akarja térdre kényszeríteni ellenfelét, ez a trükk sokba kerülhet még neki, hiszen legalább annyit ronthat saját és pártja megítélésén, mint Cîțuén. Egyrészt lenullázhatja saját és a párt maradék hitelét, mert hogy né, ezek vagy nem tudják, mi történik a pártjukban, és akkor az a kínos, vagy tudják, és aljas zsarolásra használják az infókat, amennyiben a hatalom megőrzése a tét. Másrészt végzetesen kiélezheti a két, nagyjából egyenlő tábor között a feszültséget. Keddi hír: 67 liberális tisztségviselő, élükön Rareș Bogdannal és Emil Boc kolozsvári polgármesterrel nyilvánosan is elhatárolódnak Ludovic Orbantól, akit azzal vádolnak, hogy Cîțu (politikai) meglincselésére törekszik. Lehet, hogy a kérdés már nem is úgy tevődik fel, hogy ki lesz a pártelnök Orban és Cîțu közül, hanem hogy egyik vagy másik győzelme esetén mennyi idő alatt szakad (ismét) szét a liberális párt?
