Itthon, a belpolitikában továbbra is az a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az elnökválasztással, amelynek pontos körülményeit az állami intézmények még mindig nem tárták fel megnyugtató mértékben, és várhatóan az elkövetkező hónapokban nem is fogják, pedig jó lenne tisztázni nyilvánosan bizonyítékokkal, hogy mi is történt, kik avatkoztak be a megmérettetésbe. De ha arra gondolok, hogy egyre több gyanújel mutat arra, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is hibás, sőt egyik fő előidézője az eredmény ilyetén alakulásának, akkor szinte biztosak lehetünk, olyan perdöntő bizonyítékok aligha fognak napvilágra kerülni, amelyek megnyugtatóan tisztáznák, miként fordulhatott elő, hogy egy teljesen ismeretlen jelölt megnyerje az elnökválasztás első fordulóját. A Snoop. ro tényfeltáró írásai szerint ugyanis Călin Georgescu kampányának finanszírozásához köze lehetett a liberális párthoz köthető cégeknek és személyeknek, míg a két ünnep között Alfred Simonis és Marcel Ciolacu szociáldemokrata politikusok lazán beismerték, hogy szavazatokat irányítottak át George Simionnak, az AUR jelöltjének. E bejelentésnek azóta sem volt különösebb visszhangja, kihatása, hiszen már a belpolitikában annyira mélyre süllyedt a morál, hogy szinte bármit lehet következmények nélkül mondani.
Miután Klaus Iohannis a füle botját sem mozgatta a lemondását követelő felszólításokra - ezzel növelve a szélsőséges erőket támogatók csoportját - továbbra is mély csendbe burkolózik az elnök. Az ország közben hányódik, vergődik, hiszen nincs olyan vezetői elitje, amely határozottan tudná, milyen irányba akar haladni. Az új év első napjaiban Crin Antonescu körül kitört egy műbalhé, ami rávilágít, hogy mennyire törékeny volt a koalíció közös államfőjelöltre vonatkozó javaslata. Tavaly ünnepek előtt sebtében bejelentették, hogy Antonescut fogja támogatni a koalíció, de időközben kiderült, a szociáldemokraták továbbra is a kisded játszmáikat űzik, és már nem biztosak abban, hogy Antonescut látnák-e szívesen a Cotroceni-palotában. Több forgatókönyv van arra vonatkozóan, hogy Ciolacu párton belüli ellenfelei szeretnének megszabadulni a szociáldemokrata pártelnöktől, és mindenáron őt akarják jelöltetni, hogy a szinte biztos vereség esetén átvegyék tőle a pártvezetést. Ez szűklátókörű pártlogikát tükröz, ami azt jelzi, hogy ha egyesek ilyen kis tétben képesek gondolkozni, akkor tényleg reménytelen a fősodratú pártok helyzete.
Antonescu maga is gyenge jelöltnek tűnik még akkor is, ha csak az lenne a fő problémája, hogy nem támogatják teljes mellszélességgel a koalíció pártjai. Elena Lasconi jelöltsége olyan, mint egy kipukkadt lufi. Az USR elnöke csak egy kedvező konjunktúrának köszönhetően juthatott be a törölt elnökválasztás második fordulójába, de most már teljesen más körülmények körvonalazódnak, így hiú ábránd azt gondolni, hogy megismételheti a sikeres szereplését. Nicușor Dan bukaresti főpolgármester sem tűnik bombabiztos jelöltnek, ő sem az a karizmatikus figura, aki tömegeket képes lenne levenni a lábáról és meggyőzni, hogy ő erős vezető tud lenni. Másrészt nagy csalódást jelent a bukarestieknek, akik megszavazták, hogy ilyen hamar képes feladni terveit, hiszen Bukarestben legalább annyi fontos tennivalója lenne még, mint egy kisebb országban.
Nem tudni tehát, hány jelölt lesz, azt sem tudjuk, hogy Călin Georgescu indulhat-e újból, ha viszont megtiltják neki, akkor nagy kérdés, hogy kit építhetnek fel sebtében a szuverenista erők. De van erre vonatkozó egy-két elképzelés is, tehát amennyiben Georgescut kizárják a versenyből, még nem hárul el teljesen annak a veszélye, hogy populista államfője lehet az országnak. Tény, hogy hiába csatlakoztunk a schengeni övezethez, a társadalomban eluralkodott egy olyan düh, elemi utálat a politikával szemben, ami könnyen autodestruktív irányba csatornázódhat be. Nagyon népszerűek azok a szólamok, miszerint “tudjuk, hogy a populista erők sem tudnak semmit jobban csinálni, de legalább megbüntetjük azokat, akik 35 éven át szétlopkodták az országot”. Az ezt mondogatók azonban figyelmen kívül hagyják, hogy mindig lehet rosszabb, ők ezt azzal a fatális és orbitális tévedéssel hessegetik el, hogy már úgyis megélték a legrosszabbat.
A PSD és a PNL közötti együttműködés is rendkívül törékeny, tehát az elnökválasztás mellett a koalíció tartóssága is komoly kockázatokat rejteget. Itt van a bonyolult gazdasági helyzet is, amit előrevetített a kormány tavaly év végén elfogadott salátarendelete. Ezzel a fő baj az, hogy még mindig nem képes eleget lefaragni a kiadásokból, tehát félő, hogy az igazán kemény megszorítások csak az idei költségvetésből fognak kiderülni, amit Tánczos Barna pénzügyminiszter január 27-ére ígért. Tehát várhatóan csak január végén, a büdzsétervezetből derül ki, hogy a kormány esetleg milyen adóemelésekre fanyalodik rá, hiszen elemzők szerint a salátarendelet megtakarításai távolról sem elegendők ahhoz, hogy a kormány 7 százalékon tartsa idén az államháztartási hiányt. Akár csak az 1-2 százalékpontos személyi jövedelemadó- vagy áfaemelés is a szélsőséges erők malmára fogja hajtani a vizet, és minél később tartják meg az elnökválasztást, annál nehezebb dolguk lesz a fősodratú pártoknak, hogy sikerrel abszolválják. S ha még Iohannis is a nyakunkon marad 2025 nagy részében, akkor a kudarc borítékolható.
Borítókép: Cluj24.ro
