Kellett az egyhavi idő, hogy leülepedjenek dolgok: hogy újra keretbe illeszkedjen mindaz, amire öt éve vársz, bár napok sorjáztak, mikor ellepett az efemer teendők – és pótcselekvések – halmaza. Ez a „kiselátszomannyiagondom” állapot, amit félig tragikus, félig beletörődött hangnemben regisztrálsz.
