A projekt célja korszerű, energiahatékony, a mai igazságszolgáltatási követelményeknek megfelelő közintézménnyé alakítani az évszázados épületet. A tervezett munkálatok főbb elemei: a tartószerkezet megerősítése, az épület külső felújítása, a villamos-, fűtési- és vízvezeték-rendszerek korszerűsítése, illetve különböző belső átalakítások és a közlekedési útvonalak optimalizálása.
A tervben szerepel egy új épületszárny megépítése is, amely kapcsolódik a meglévő épülethez. Az új bővítmény lehetővé teszi a bíróság rendelkezésére álló területek növelését, és megfelel a mai biztonsági, ügyfélfogadási és munkaszervezési követelményeknek. Az új épületrész az északkeleti oldalon, a meglévő alaprajz által kialakított beugró részben kap helyet, és a fő funkciót kiszolgáló kiegészítő rendeltetésű helyiségeknek ad majd otthont. Az illetékesek szerint az új szárny külső kialakításánál a meglévő épülethez hasonló anyaghasználatot és felületképzést alkalmaznak annak érdekében, hogy harmonikusan illeszkedjen környezetébe, és egységes építészeti összképet hozzon létre, amely egyaránt hangsúlyozza a történeti és az új épületrészek kapcsolatát.
Lényeges továbbá, hogy a kivitelezési szerződés odaítélésére irányuló eljárás mellett meghirdették a tervező műszaki felügyeleti és szakmai támogatási szolgáltatásainak beszerzésére vonatkozó eljárást is. Ez a beruházás teljes időtartama alatt kötelező szolgáltatás, amely biztosítja a műszaki támogatást, valamint a kivitelezés és a tervdokumentáció összhangjának ellenőrzését.
A jelenlegi bírósági épület a 20. század elején épült, valószínűleg 1919-ben, kétszintes, reprezentatív középületként. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben megtervezett épületet eredetileg bírósági célokra használták egészen 1968-ig, amikor a nagyenyedi járásbíróságot megszüntették. Ezt követően egy ideig mezőgazdasági oktatási intézmény működött benne, majd 1986-tól az épület a nagyenyedi fegyház kezelésébe került.
A kommunista időszakban az épületet a börtönhöz csatolták, magas biztonsági kerítésen belül helyezték el, és csak az 1990-es években került vissza részben a bíróság használatába. Ez Erdélyben meglehetősen ritka helyzet: kevés olyan bírósági épület van, amely országos jelentőségű büntetés-végrehajtási intézmény területéhez kapcsolódott. A bíróság újbóli létrehozása után az épület egy részét visszakapta az igazságszolgáltatás, és ma is itt működik a nagyenyedi bíróság.
Az elegáns épület, amelyet egyes helytörténészek palotaként emlegetnek, hűen tükrözi korának stílusjegyeit, és mindmáig megőrizte eredeti jellegét. Az épület a neoklasszicista építészeti stílushoz sorolható, amelyet az egyszerűséghez és az eleganciához való visszatérés jellemez. A neoklasszicista épületek rendszerint szimmetrikusak, harmonikus arányokkal rendelkeznek, és a klasszikus építészetből merítenek ihletet.
A stílus sajátosságai közé tartoznak az íves kialakítású nyílászárók, a látszó tégla és a díszítő vakolat együttes alkalmazása, valamint az építészeti elemek szimmetrikus és ritmikus elrendezése. Az ingatlan a korabeli igazságügyi épületekhez hasonlóan monumentális, szimmetrikus kialakítású, magas ablakokkal (amelyek sok természetes fényt biztosítottak a tárgyalótermeknek és hivataloknak) és visszafogott, de tekintélyt sugárzó homlokzattal rendelkezik.
A nagyenyedi bíróság jelenlegi székháza a város egyik jelentős építészeti és szimbolikus értékű középülete, amely több mint egy évszázada szolgálja az igazságszolgáltatást. Ennek megfelelően a tervezett megoldások célja az épület eredeti építészeti karakterének megőrzése, valamint a meghatározó építészeti elemeket érintő beavatkozások minimálisra csökkentése kell majd legyen, legalábbis ebben bíznak az enyediek.
