Uborkaszezon... A kifejezés a német Sauergurkenzeit (= savanyúuborka-időszak) szóból ered, az etimológiai szótár először 1893-ban határozta meg a jelentését, ami arra vonatkozik, hogy a nyári időszakban a politikai élet pang, nincs amiről az újságok írjanak, ugyanakkor a parlamenti ülésszünet ideje egybeesik az uborka eltevésének idejével. Voltaképpen tehát az eseménytelen politikai életre utaló humoros kifejezést az újságírói szleng honosította meg a köznapi nyelvben.
Nemrég az uborka a politikai beszéd botránykövévé vált, gondoljunk csak az Európai Unió uborkagörbületre vonatkozó határozatára, miszerint az extra kategóriájú uborka 10 centiméterenként legfeljebb 10 milliméteres görbülettel rendelkezhet. És noha a rendelkezést 2009-ben eltörölték, az „uborkagörbület” azóta is jelképezi mindazt, ami az EU-val és működésével kapcsolatos, a közös piac biztosította lehetőségeket és hátrányokat épp úgy, mint a túlszabályozást és a tévhiteket. Igen, a tévhiteket, hiszen az ominózus rendelkezést nem az EU bürokratái találták ki, ők csak átvették az ENSZ gazdasági bizottságának korábbi ajánlását, amivel a szervezet a gyümölcs- és zöldségkereskedők követelését teljesítette, hogy könnyebben tudják egységesíteni áruikat. A megengedett „uborkagörbületet” tehát már 1988-as dokumentum rögzítette, és hiába röhögtek a témán hangosan az osztrákok, náluk már 1968-ban (!) törvénybe foglalták, mennyire lehet görbe az uborka. Íme, hogyan vált ártatlan zöldség politikai viták, hitek és tévhitek tárgyává!
Az uborka a kabakosok (tökfélék) családjába tartozik, tenyészterülete nagy, a beporzáshoz rovarokra van szükség. Melegigényes növény, 12-13 Celsius-fok alatti éjszakai talajhőmérséklet már gyökérkárosodást okozhat. A március–áprilisban elvetett uborkamagvak mintegy négy hét alatt fejlődnek életképessé, a palántákat akkor ültessük ki, amikor az éjszakai hőmérséklet már nem csökken 18-20 Celsius-fok alá. Vigyázat! Mivel az uborka gyökere nagyon sérülékeny, a legjobb, ha az edény, amit palántanevelésre használunk, műanyag, ezt könnyű levágni a földlabdáról. Ha nem bajlódunk palántaneveléssel és sorokba vetünk, a sortávolság legyen minimum egy méter, egy méterre vessünk 10-12 magot, amit később ritkítunk. A sorban vetéshez előkészített ágyás akkor a legmegfelelőbb, ha 40 cm széles árkot ásunk a sor közepére, amit megtöltünk komposzttal kevert földdel. Így a sor egyfajta töltésként magasodik, hogy a nap jobban felmelegíthesse a talajt az uborka növekedéséhez. Ha fészekbe vetünk, egy fészekbe kerüljön két–három mag egy 10–15 cm magas, talaj és komposzt keverékéből álló „dombocskába”, folyóméterenként hagyjunk meg 3–5 tövet. Az ideális vetésmélység 3 cm körüli. Arra vigyázzunk, hogy az uborka ne kerüljön fűszerpaprika, burgonya, retek mellé, viszont palántolhatjuk/vethetjük kukorica, bab, borsó, zeller, káposzta, cékla, hagyma szomszédságába, továbbá az uborka mellé kerülhet kapor, saláta, karalábé is.
Ha futó fajta termesztése mellett döntünk, az uborkát támrendszerre kell futtatni. Ebben az esetben ültessük őket egymástól 50 cm-es távolságra, és szélvédett helyen alakítsunk ki mintegy két méter magas támrendszert. E célra használhatunk – függőlegesen vagy sátortetőszerűen felállítva – készen beszerezhető növényhálót, uborkahálót, de bármilyen házi megoldás szóba jöhet. A támasztékrendszer nemcsak jobb helykihasználást jelent, hanem lehetővé teszi, hogy a növény több fényt kapjon, jobban járja a levegő, egyben könnyebb a gyomlálás és a betakarítás is Tisztában kell lennünk azzal, hogy támrendszer alkalmazása esetén a növényápolás munkaigényesebb. A növényeket metszeni kell: a földtől számított 40 cm-ig a hónaljhajtásokat tőből el kell távolítani, majd e fölött a hajtást egy–két, később három–négy levélig vissza kell csípni, hogy megakadályozzuk az uborka elburjánzását.
Az uborka igencsak vízigényes, főleg a termésérés idején igényel sok vizet. Az öntözést többször, kis vízmennyiségekkel végezzük, legjobb, ha csepegtető öntözést alkalmazzunk. Amennyiben nem így járunk el, a talaj tömítődik, amit az uborka rosszul visel, és védtelenné válik a kórokozókkal szemben. A keseredésnek – amit szárazság, hőmérséklet-ingadozás, erős napsütés, tápanyagellátási zavarok okozhatnak – úgy tudjuk elejét venni, ha mindig langyos, nem hideg vízzel öntözünk.
A peronoszpóra a kabakosoknak gyakori betegsége. Jó hír, hogy már lehet vásárolni ellenálló fajtákat, amelyeket nem fertőz meg a kórokozó. A gombaspórák csírázásához vízre van szükség a növény felületén, ezért az ilyen helyzeteket kerüljük. Amennyiben mégis megjelenik, a kórokozók a levelek fonákján fejlődött telepekről fertőzik az állományt, ezen réztartalmú szerekkel lehet segíteni, amelyekkel a levélzet hátoldalát kell permetezni.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
