Történt egyszer, hogy nemzeti költőnk, Petőfi Sándor kiment szemlélődni a Tisza-partra, pontosan oda, „hol a kis Túr siet beléje / Mint a gyermek anyja kebelére”. A költő korában a Túr két fő ágra szakadt, ezek egyike Nagyarnál, a másik Olcsvaapátinál ömlött a Tiszába, amely a 19. században bizony sok gondot okozott a helyieknek – gyakran megáradt. A néphit Nagyarhoz köti a történetet, itt áll(t) ugyanis a tölgyfa, az azóta szabályozott Kis-Túr közelében, amely alatt a helyiek emlékezetében a költő megírta A Tisza című halhatatlan versét. Nos, a verset nem itt írta, hanem Pesten 1847 februárjában, de az élményt szerezhette itt. Persze, nem célunk a verselemzés a kertészeti rovatban, de azt mindenképpen megemlítjük, hogy Petőfi megfogalmazta a nagy ellentétet: amikor normális értékeket mutat a vízhozam, a Tisza „a föld legjámborabb folyója”, de a helyzet néhány nap múlva drasztikusan megváltozik, amikor a megvadult folyó „Zúgva, bőgve törte át a gátot, / El akarta nyelni a világot!” A folyók eme szeszélyeit az ókori Egyiptom történelméből már ismerjük: ha a Nílus „komfortosan” áradt időszakosan, és lerakta az elöntött folyó menti területekre a termékenységet jelentő, tápanyagokban gazdag hordalékot, akkor bőséges volt a termés, biztosított a megélhetés, ellenben, ha az áradás elmaradt, vagy ha túl nagymértékűnek bizonyult, akkor ez egyet jelentett a szegénységgel, a szükséggel.
A víz akkor jelenti az életet, ha pont a megfelelő mennyiség áll belőle rendelkezésre: amennyiben túl sok van belőle, akkor áradástól kell tartanunk, ha túl kevés, akkor szárazságtól, aszálytól. Az utóbbi években mind gyakrabban tapasztalunk pusztító árvizeket és komoly vízhiányt is, ezért a felelős vízgazdálkodás egyre égetőbb kérdés. Kertgazdákként tudjuk, hogy az egyre forróbb nyarak mind jobban és jobban próbára teszik a növényeket, amelyek a perzselő hőségben a leveleken keresztül hatalmas mennyiségű nedvességet párologtatnak, amit öntözéssel rendszeresen pótolnunk kell, mert ha nem ezt tesszük, akkor növényeink elpusztulnak. Ezzel kapcsolatban adódik néhány gyakorlati kérdés: mikor, hogyan és milyen forrásból pótoljuk a nedvességet?
Kezdjük az utolsó kérdéssel: milyen forrásból? Ha egy mód van rá, ne a vezetékből! És nemcsak azért, mert ez igen megviseli a pénztárcánkat, és mert konfliktusokhoz vezethet embertársainkkal, hanem mert a vezetékes víz kezelve van. Ha tudnánk, hogy a tisztítás során mennyi mesterséges anyag kerül bele, bizony, elcsodálkoznánk. Amennyiben semmiképpen nem tudjuk más vízforrásból megoldani az öntözést, akkor a csapvizet gyűjtsük edényekbe, hagyjuk állni néhány napig, annyi ugyanis elég ahhoz, hogy az adalékanyagok leülepedjenek. Másik megoldás a kút, már ha van nekünk. A kút vizét fogyasztás előtt mindenképpen vizsgáltassuk be, mert nem biztos, hogy fogyasztásra alkalmas, ezt a talaj minősége határozza meg. Vannak esetek, amikor a kútvíznek nagy a vastartalma, ami emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi, ezért a növényekkel se „itassuk meg”. De ha a vizet bevizsgáltattuk, és kiderült, hogy a talajból beleszivárgott tápanyagok jótékony hatásúak, akkor bátran használjuk. És akkor következzen a legjobb megoldás, az esővíz. Azért a legjobb, mert használata egyet jelent a fenntarthatósággal, a környezettudatossággal, és mert ezzel lehet a legjobban elérni a növényeink egészséges fejlődését. Továbbá ingyen van, sokkal lágyabb, mint a csapvíz, és nincs vegyszerekkel kezelve. Sajnos, az esővíz – főleg városi környezetben – gyakran szennyezett, de ettől ne essünk kétségbe, ugyanis mind a kerti, mind a balkonnövények eltűrik, hiszen ezek mindenképpen részesülnek esővízből, legfennebb az érzékeny, egzotikus szobanövényeket ne öntözzük vele. Mivel a vízforrást illetően egyértelműen az esővíz a nyertes, gondoskodjunk minél előbb a begyűjtéséről. Helyezzünk még tavasszal nagy víztartályokat az ereszek alá, ezek nyílásait zárjuk el, hogy a szúnyogoknak ne legyen hol szaporodniuk. Az esővízre vonatkozó nagy igazság: amikor esik, gyűjtsük, amikor nem esik, használjuk!
Mikor öntözzünk? Aranyszabály, hogy a kora reggeli vagy esti órákban! Napközben, kánikulában még akkor se, ha valamiért elmulasztottuk a reggeli locsolást. Amiket mindenképpen ajánlott reggel öntözni: alma, szilva, cseresznye, bab, eper, málna, fekete szeder, uborka, paradicsom, dália, muskátli, begónia, rózsa. Továbbá kerüljük a betegségre fokozottan érzékeny, „kényes” növények (egyes virágok, fák, cserjék) esti öntözését, mert a leveleken hosszú ideig megülő vízcseppek elősegítik a gombák elszaporodását. És locsoljunk okosan, amikor erre mindenképpen szükség van! Igen hasznos, ha beszerzünk egy esőmérőt (pluviometru), ennek híján vizsgáljuk meg a veteményesben a talaj mélyebb rétegét: ha néhány centiméter mélyen még nedves, akkor nincsen baj. Az ideális az, ha két öntözés között a talaj felszíne kiszárad, de 2-3 cm mélyen a föld még enyhén nedves.
És végül: hogyan öntözzünk? Mindenekelőtt lassan – annak semmi értelme, ha a száraz talajra gyorsan rázúdítunk egy nagy adag vizet, ami szempillantás alatt leszalad a gyökérzetről. Attól se várjunk csodát, ha a kert közepébe leszúrunk egy slagra csatlakoztatott forgó szórófejet, amit néha odébb költöztetünk. A legjobb megoldás, ha beruházunk csepegtető öntözőrendszerbe, amit a felfogott esővizet összegyűjtő tartályhoz vagy más vízforráshoz csatlakoztatunk. Működtessük alacsony nyomáson, és ha a csepegtető csövek a növény gyökerének egyik felén haladnak, rendszeresen cseréljük meg, az egyenletes vízellátás érdekében. Amennyiben a talaj 5-10 cm mélyen átázott, az öntözőrendszert elzárhatjuk.
Minél nagyobb a talaj szervesanyag-tartalma, minél humuszosabb, annál több nedvességet képes befogadni és megtartani. Ezért aszályos időben különösen fontos a humusztartalom növelése (szennyvíziszap, érett istállótrágya), továbbá az aszálykárokat jelentősen lehet csökkenteni magnézium-szulfáttal. Ugyancsak hatásos a szárazság elleni küzdelemben a talajtakarás (mulcsozás), amely során a veteményes talaját letakarjuk valamilyen kerti, mezőgazdasági hulladékkal (pl. fűnyesedékkel, fakéreggel, szalmával). Az eljárás megakadályozza a nedvesség gyors elpárolgását, hatékonyan járul hozzá a csapadék talajban maradásához.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
