Talán túlzás nélkül állítható, hogy a paradicsom mellett a veteményeskert másik „sztárja” a paprika, legyen szó akár a csípős, akár a csípősségmentes nemesített változatok egyikéről. Sokan tartják a magyar (magyaros) konyha jellegzetességének, és ez jogos, ugyanis megjelenése egészen átalakította a gasztronómiánkat, a paprika napjainkban ételkészítési kultúránk szerves részét képezi. Jó tudni azonban, hogy a burgonyafélék családjába tartozó paprika (Capsicum annuum) a paradicsomhoz hasonlóan Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, és bizony az itt fellelt, Kr. e. 400–300 köré datált, legkülönfélébb rendeltetésű agyagedényeken végzett vizsgálatok kimutatták a paprika egyik fontos alkotóeleme, a kapszaicin jelenlétét – ezek alapján leggyakrabban szószok készítéséhez és italok fűszerezéséhez használták.
Általánosan elfogadott elmélet szerint (Barta László) a Kárpát-medencébe az India –Perzsia útvonalon került török közvetítéssel, erre utal a magyar nyelvterületen használt első megnevezése is: törökbors, ami Szenczi Molnár Albert szótárának 1604-i kiadásában már helyet is kapott. Az Európába 1494-be került vörös törökborsat Zrínyi Miklós nevelőanyja, Széchy Margit a kertjében 1570-ben még dísznövényként termesztette. És most ugorjunk a 18. századba, pontosabban 1724-be, ekkor fordul elő ugyanis a paprika kifejezés, ami a görög peperi, piperi szóból ered, ez arra utal, hogy a kezdetben dísznövényként termesztett paprikát később fűszerpaprikaként termesztették. Az étkezési paprikafajok a 19. századig ismeretlenek voltak mifelénk, ezeket a török hódítás elől menekülő bolgár kertészek hozták magukkal tájainkra. A magyar kertészek 1920 körül kezdték nemesíteni a vastag húsú, csípősségmentes étkezési paprikát, a nemesítés a világháborúk után, az 50-es években lendült fel újra, legismertebb vidéke Szentes és környéke lett dr. Szalva Péter munkásságának köszönhetően.
A paprika különösen hő-, fény- és vízigényes növény. A fejlődéséhez ideális hőmérséklet 20 Celsius-fok felett van, ezért május vége – június eleje a palánták ágyásokba való kiültetésének az ideje, ez az időszak a garancia arra, hogy a fagyra nagyon érzékeny paprika ne pusztuljon el. A vegetációs időszakban a vízigénye is nagy, legalább 300-400 mm csapadékot igényel minél egyenletesebb elosztásban. Ha a kellő nedvesség biztosított, a meleget, a szárazságot jól tűri, Ami pedig a fényigényt illeti, ne felejtsük el, hogy a paprika ún. hosszúnappalos növény, ami azt jelenti, hogy ha 12 óránál rövidebb ideig éri fény, a virágzás leáll, de a bimbók akár le is hullhatnak. Igazán szép töveket, bőséges termést laza, levegős, humuszos talajban hoz, de jóformán minden talajtípusban termeszthető. Sóra érzékeny, veteményesben, kiskerti körülmények között komposzton kívül különösebb tápozásra nincs szüksége, legfennebb nitrogéntápozásra akkor, amikor a növényen megjelennek az újjbegynyi nagyságú paprikák.
Az erős palántákat alaposan fellazított, trágyázott talajba ültessük, a meggyökeresedett palánták köré bakhátat húzhatunk, ez azt jelenti, hogy a palántaágyás körül a késő délutáni vagy kora esti órákban kapával árkokat alakítunk ki, amelyek összegyűjtik az eső- vagy öntözővizet, így megtartják a csapadékot. A talajt így öntözéskor jól átáztatjuk, ha ezt a módszert alkalmazzuk, akkor is elég a napi egyszeri öntözés, amennyiben nagy meleg van. A bakhátazást ajánlatos kéthetente újra elvégezni. Nagyon fontos, hogy tudjuk, determinált vagy folyton növő palántákat ültetünk, mert ennek függvényében változik a tőtávolság. Általánosságban elmondható, hogy a minimális tőtávolság 25-30 cm, de paprikafajtól függően ez akár 50 cm is lehet. Ami a tövek magasságát illeti, vannak alacsony (10-20 cm), közepes (30-40 cm) és magas (80-100 cm) fajták is, a támasztórendszert erre való tekintettel kell létrehozni. És ne feledjük: akárcsak a paradicsom, a parika is igényli a hónaljzást (kacsozás, fattyazás), azaz a levéltövekben az egész nyár folyamán megjelenő hajtások lecsípését.
Ami a paprika védelmét illeti, ajánlatos rendszeresen zsurlólével permetezni, tápoldatként hetente egyszer csalánlével megöntözhetjük a növény tövét. Ha növénytársításokban gondolkodunk, igen szereti a bab, a borsó, a hagyma, a sárgarépa szomszédságát, de jól társítható gyógynövényekkel is.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
