A május igencsak eseménydús hónap a veteményesben. Kiültethetjük az összes palántát, de magról is vethetünk számos növényt, felállíthatjuk a támasztékokat az ezt igénylő növényeknek, és bizony májussal elérkezett a gyomlálás, a talajtakarás ideje is.
Jó esetben már április közepétől megkezdtük a saját nevelésű zöldségpalánták edzését (lásd az április 20-án megjelent, A palántázás esete a bolond áprilissal című írást), így azokat kiültethetjük a végleges helyükre, az ágyásba. Fontos, hogy az előkészített veteményest a palánták kiültetése előtt kapáljuk meg, mert a gyomnövények rejtőzködő magvai az eső és a melegedő idő hatására fokozatosan kelnek ki.
Ne feledkezzünk meg az áprilisban kiültetett káposztafélékről, amelyek tápanyag- és vízszükséglete most igen nagy, ezért gondoskodjunk arról, hogy mindenből eleget kapjanak. Igenis érdemes a kertbe néhány kelkáposztát, fejes vagy vöröskáposztát ültetni, de kipróbálhatjuk a brokkolit is, ami a karfiollal összevetve kevésbé igényes, és több rózsát is nevel. Most már el lehet vetni a leveles vagy fodroskel magjait is, akár a veteményeskert kevésbé napos szegleteibe is. Ha előbb palántát nevelnénk belőle, akkor azt majd augusztusban ültethetjük ki az ágyásba. Vessünk egy pillantást a spárgára is: ha már kibújtak a sípok, innentől kezdve hosszú hetekig szüretelhetünk.
A szamócaágyás közti sorokat tisztítsuk meg a gyomnövényektől, fedjük le talajtakaró anyaggal, ami lehet száraz fű, szalma, fekete fólia. Gondoskodjunk arról, hogy a talajtakaróból a tövek köré is jusson, így a néhány héten belül pirosodó termések nem fognak érintkezni a talajjal, ezzel elejét tudjuk venni a szennyeződésnek, csökkentjük a termésrothadás esélyét. Ha az aranyat érő májusi eső elmarad, öntözzünk, gondoskodjunk arról, hogy a veteményes – de a gyümölcsös is. – bőséggel kapjon vizet.
A fóliasátorban az uborka rögzítéséhez készítsük el a támasztékokat: a fiatal hajtásokkal bánjunk óvatosan, és egyúttal vizsgáljuk meg a növényeket, hogy van-e rajtuk kártevő vagy kórokozó jelenlétére utaló tünet. Ha fertőzött, az érintett növényi részeket távolítsuk el, és ha úgy ítéljük meg, hogy a növény menthetetlen, távolítsuk el a fóliasátorból.
Az egyre növő paradicsomokat szintén lássuk el támasztékokkal, így több és szebb termést szedhetünk le majd róluk. A levelek tövében fejlődő hónaljhajtásokat folyamatosan csípjük le, így azok nem veszik el az értékes tápanyagot a termésektől. Azért is szükséges eltávolítani őket, mert a túlságosan terebélyes lombozat beárnyékolja a paradicsomtermést, így nehezebben érnek be. Ritkítsuk a talajhoz legközelebbi leveleket, hogy megelőzzük a talajból fertőző gombabetegségek elhatalmasodását, továbbá biztosítsuk a megfelelő mennyiségű tápanyagot is: öntözzük meg hetente a növényeket higított csalánlével.
El lehet vetni a kertbe a csemegekukoricát is, amely magas termetével, árnyékoló-belátásgátló tulajdonságával sokféle funkciót tölthet be a kertben. Akár a kerítés mellé sövénynek is lehet vetni, vagy az ágyások közé térelválasztónak, szélfogónak. Egy-egy kis magfészekbe 4-5 cm mélyre vessünk el három magot, és ha a növények már legkevesebb 15-20 cm-re megnőttek, vessünk mellé futóbabot, ezek nagy örömmel fognak felkapaszkodni a kukorica szárára.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
