Az egyik legkedveltebb kerti növényünkről, a paradicsomról szólva bátran idézhetjük Ady sorait: Sem utódja, sem boldog őse, / Sem rokona, sem ismerőse / Nem vagyok senkinek (...), ugyanis a paradicsom a Kárpát-medencében nem őshonos növény, a „jövevény” Amerikából származik, csupán az utóbbi évszázadban vált közkedvelt élelmiszernövénnyé.
Nemcsak azért időszerű a paradicsomról szólni, mert a veteményeskert talán legkedveltebb növényéről van szó, hanem azért is, mert ilyenkor, június elején még bátran ültethető. Ugye, a paradicsompalántákat a májusi fagyosszentek után ültetjük ki a veteményesbe, de ezt minden további nélkül megtehetjük júniusban is, a virágos, erős palánták – amennyiben nem sértjük meg a gyökérzetet – különösebb gond nélkül elviselik a kiültetést például a fejes saláta, a hónapos retek vagy a zöldhagyma helyére, az ideális tőtávolság 30-50 cm. Nagyon fontos, a művelet titka, a kiültetés. A palánták 5-10 cm-rel kerüljenek mélyebbre az ágyásba, mint ahogy a nevelőedényben álltak, ugyanis így a főszáron is gyökerek jelennek meg, amelyek nagyban hozzájárulnak a vízben oldott tápanyagok felvételéhez. Tehát ültessük őket mélyre, egészen az alsó levelekig fedjük be földdel.
A kiültetést követően a palántákat permetezzük meg réztartalmú gombaölő szerrel. Erre azért van szükség, mert a talajban áttelelt gombabetegség, a fuzárium spóráit az eső és az öntözővíz feljuttatja a paradicsompalánták szárára és leveleire. Ha ez megtörténik, abból vesszük észre, hogy a szárak és levelek elkezdenek sárgulni, majd barnulni, s a növény elpusztul, még a paradicsomtermés beérése előtt.
Vannak olyan fajták, amelyek 50-70 cm magas bokrokat fejlesztenek, ezeknek nincs szükségük támasztékra, nem kell őket megkarózni. Ezzel szemben a folytonos növekedésű fajták – amint azt a nevük is mutatja – állandóan növekednek, magasodnak, ezért karózni, kötözni kell őket, hogy a szél, majd később a termés súlya ne fektesse le a földre őket. A karózás, a kötözés azért is szükséges, mert így a teljes lombozat levegőhöz és fényhez jut, tehát a gyümölcsök egyenletesebben, gyorsabban érnek be.
A növény jellemzője, hogy a levelek tövében hónaljhajtások jelennek meg. Ha ezeket nem távolítjuk el (hónaljzás, kacsozás, fattyazás), a paradicsombokor besűrűsödik, a hónaljhajtások elveszik a tápanyagot, a fényt, a levegőt, ezért minél hamarabb le kell őket csípni. Amennyiben a műveletre nem keríttettünk sort addig, míg a hónaljhajtások fiatalok, zsengék, akkor a megerősödött, elfásodott hajtásokat ollóval, tőből kell levágni – ennek során ne feledkezzünk meg az olló folyamatos fertőtlenítéséről, megelőzve így az esetleges betegségek átvitelét egyik növényről a másikra. A hónaljzást ajánlatos hetente megismételni.
A paradicsom tápanyag- és vízigénye nagy, éppen ezért már ültetéskor a gödör aljára ajánlott 2-3 kg érett istállótrágyát, komposztot tenni, illetve a földbe komplett műtrágyát bekeverni. Trágyázni természetesen a továbbiakban is kell, például erjesztett csalánlével vagy komposztfolyadékkal. Az öntözés, a gyomok eltávolítása ugyancsak folyamatos kell legyen. Öntözés során arra vigyázzunk, hogy a leveleket lehetőleg ne érje víz, megelőzve ezzel a paradicsom számára a legfőbb veszély, a gombásodás megjelenését. Az alsó, földhöz érő levelek eltávolítása ugyanezt a célt szolgálja. A kiültetést követően nagyon jó, ha egy-két hetente permetezünk tej és víz 1:5 arányú keverékével, a tej ugyanis kiváló gombaölő hatással rendelkezik.
A betegségekre és a kártevőkre nagyon figyeljünk. A bajt az alábbi szerekkel lehet megelőzni: Acrobat Mz, Super Champ 250 SC paradicsomragya ellen; Alcupral 50 PU paradicsomragya, foltosság, a termésen megjelenő különféle betegség ellen; Topsin AL 50 PU (0,1%) a levélpenész ellen; Faster 10 CE (0,03%) a zöldtetű ellen; Actara 25 WG az aknázólegyek ellen; Mospilan 20 SP (0,025%) a burgonyabogár (kolorádóbogár) ellen. A gyártó által feltűntetett használati útmutatást szigorúan tartsuk be!
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
