(1942–2021)
Tonk Istvánné Tóth Mária életpályáját meghatározta az az erős értékrend, amelyet családjából, illetve abból az ötvenes évek második felét meghatározó tanári közösségből vett mintaként, ahol a középiskolai tanulmányait végezte 1959-ben: a 3-as számú középiskola közösségéből (jelenleg Apáczai Csere János Elméleti Líceum). Egykori tanárai közül kiemelhető osztálynevelőjének, Hobán Ilonának a hatása.
Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filológia Fakultásán végezte, ahol 1964-ben magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett.
Huszonöt év körösfői ingázás után 1990-ben tért vissza egykori iskolájába a kolozsvári 3-as számú líceumba. Innen vonult nyugdíjba 1999-ben, de szolgálatait továbbra is igénybe vették betanító tanárként. Körösfőn magyartanári tevékenysége mellett komoly hatással volt a helyi művelődési életre, hiszen diákjaival rendszeresen szavalóműsorokat, ünnepélyeket, színdarabokat mutatott be.
Kiemelt szerepet kapott az itt újraindult kolozsvári óvó- és tanítóképzős diákok szakmai gyakorlatának irányításában, amelyet rendkívüli hivatástudattal, odaadással és fáradtságot nem ismerve végzett. Az iskolai néprajzkör megalapítója és a Világnégyzet iskolaújság vezető tanára. Az ő nevéhez köthető az iskola néptánccsoportjának beindítása, annak irányítása, működtetése, amely a Szarkaláb nevet vette fel és Kolozsvár azóta is folytonosan működő néptánccsoportjaként értéket teremt közösségünkben. Ugyanakkor kiemelten fontos volt számára a népi hagyományok értékeinek felmutatása iskolai rendezvényeken, tanórán egyaránt. Irányításával diákjai az Apáczai-napok keretében rendszeresen bemutatták szülőfalujuk népi hagyományait, viseletét. Az Apáczai Csere János Baráti Társasággal ápolt erős kapcsolatot, támogatva annak hagyományos véndiák-találkozóit, egyéb rendezvényeit. Nem sokkal nyugdíjazása előtt, az 1998–1999-es tanévben, mivel a helyzet azt kívánta meg, elvállalta az iskola aligazgatói tisztségét. Az Aranka György Nyelvművelő Vetélkedők egyik szervezőjeként az erdélyi nyelvművelés ügyét is támogatta. Az általa felkészített diákok sikeresen vettek részt nemcsak a tantárgyversenyeken, hanem az Aranka-versenyen is. Az 1999-ben alakult Tanítóképző Főiskola nyugdíjas tanára lett, majd a Református Pedagógiai Intézet szakmai irányítását vállalta el éveken keresztül, folytatva egykori apáczais kollégája, Kovács Lajos pedagógia szakos tanár munkásságát.
Egy pedagógus személyiségét azonban leginkább az tükrözi, hogy milyen hatással volt környezetére és elsősorban diákjaira. Ránk, pályakezdő tanárokra nagy hatással volt szigorúsága, igényessége mindabban, amiben megnyilvánult számunkra, ugyanakkor a megfelelő pillanatokban éreztette szeretetét, támogatását a fiatal kollégák irányába is. Egykori képzős tanítványaira is nagy hatással volt, akik az ő szellemiségét, a tőle kapott szellemi értékeket vitték tovább óvónői, tanítói munkájukban. Ezáltal sokszorozta meg Tonk Mária tanárnő személyiségjegyeinek hatását a mai generációkra is. Képzős tanítványainak gondolataiból idézek ezúton, akiket Tonk tanárnő halálának híre érzékenyen érintett meg.
„Örökre eszembe és főleg szívembe véstem azt a mondatát, hogy két H betű a legfontosabb az életben, a HIT és a HUMOR. Volt neki bőségesen mindkettőből. Példakép sokunk számára mind emberként, mind pedagógusként. Rengeteget köszönhetünk neki...”
„Emberséges, korrekt, következetes, jó tanár volt, akit szerettek és tiszteltek tanítványai. Megjelenése mindig a jó ízlést sugallta. Tekintélye az egyéniségében rejlett. Nyugalom, csendes derű vette körül. Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség jellemezte. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott – ezért volt hiteles minden megnyilvánulása.”
„Gyakorlatvezető tanárként pedagógusjelölt tanítványai szívébe ültette az adhatás gyönyörűségét: mindig arra hívta fel a figyelmet tervezéskor, hogy azt kell leginkább szem előtt tartani, mit visz haza aznap a gyerek a szívében, lelkében, gondolataiban.”
„Abban az időben, amikor a legtöbb tanár lediktálta és visszakérdezte a leckét, arra buzdított, hogy személyes véleményt alkossunk, önállóan elemezzük az irodalmi műveket.”
„Ha egy szóval kellene jellemeznem, a MÉLTÓSÁGOT választanám. Ez olyan tulajdonság, ami sajnos manapság kevés ember, pedagógus sajátja.”
„Azon ritka pedagógusok közé tartozott, aki nem kikövetelte, hanem kiérdemelte a tiszteletünket.”
„Ő volt a pótmamánk. Annyira volt szigorú és annyira megértő, mint egy jó anya, aki a legjobbat akarja a gyermekeinek!”
„Feltétel nélküli gondoskodás, szombatok feláldozása – nekem sokszor tartott felkészítőt. Hitt bennem, és a pályakezdő időkben is szívesen mentorált.”
„Mivel értékes embernek tartott, én is elkezdtem annak látni magam... Jólesett és jól jött a figyelme. Szerettem a humorát, igazságosságát, elkötelezettségét.”
„Középiskolás korunkban felnőttként kezelt minket, s a pedagógust látta és nevelte bennünk. Válogatott számunkra, irodalmi és emberi értékeket egyaránt. Nyugodt szavai által megszelídültek nemcsak Ady sorai, hanem kollégái fura megnyilvánulásai is. És igen, rólam is tudta, hogy pedagógus maradok, az egyetlen közeg, ahol kiteljesedhetek. Sajnos, éveken át halasztottam azt, hogy meglátogatom. Lelki szemeim előtt most is ott áll a fizikum katedrája előtt, forgatja a gyűrűjét és azt kérdi: neked mit mond a vers? Számunkra ő marad A Magyartanár.”
„Minden szerepben ugyanaz, ugyanolyan: kimért, határozott, következetes volt. Talán nála jobban nem igazán lehet helyesírást, nyelvtant tanítani.”
„Olyan volt, mint a világítótorony, akármilyen vihar tombolt körülötte, mindig nagyon határozottan jelezte, mutatta, hogy milyen irányt tart helyesnek. A mércét nagyon magasra tette, sose engedte alább, fel kellett nőni hozzá. Nem szerette, nem érdekelte a magyarázkodás, a mellébeszélés, jól kellett csinálni. Ebben segített önzetlenül minden egyes tanítványának.”
Keszei István gondolataival búcsúzunk: „A mélybe csak tested merült el, csak ő tűnt el a föld alatt, de lényed lényege ezerfelé szóródva is köztünk maradt.”
Családjának és szeretteinek adjon erőt az a HIT és HUMOR, amely Tonk tanárnőt mélységesen jellemezte. Hálával emlékezik rá az Apáczai-líceum munkaközössége és egykori tanítványai.
Vörös Alpár István Vita
