A kiadvány szakít a romantikus sztereotípiákkal
SIMON NÓRA
Egyed Emese a közismert mítosz mögött meghúzódó kevésbé ismert Casanova-képre irányította a figyelmet. A közönség egy olyan Casanováról tudhatott meg többet, akit ritkán látni a legendák és romantikus túlzások mögött: művelt gondolkodóval és kapcsolatait tudatosan építő emberrel.
Kányádi András és Koros-Fekete Sándor a könyv születésének hátterébe avatta be a hallgatóságot, Nagy Zalán költő pedig a levelekből olvasott fel.
A nemzetközi kutatásban eddig főként olasz, francia, német nyelvű válogatások voltak elérhetők, ám ezek többsége gyakran eltérő hangsúlyt adott a levelezés egészének. A magyar kiadás arra törekszik, hogy a leveleket eredeti összefüggéseikben mutassa meg, ezáltal árnyaltabb képet kínálva Casanova életéről és gondolkodásáról. A fordító többnyelvű forrásokra támaszkodva vezeti be az olvasót Casanova kapcsolati hálójának alakulásába.
A könyvbemutató egyik legizgalmasabb része az volt, amikor Kányádi András arról beszélt, honnan származnak a fordítás alapjául szolgáló dokumentumok. A válogatás egy elektronikus adatbázis alapján készült, amely Casanova fennmaradt hagyatékát tartalmazza. A kéziratok története önmagában is kalandos és rendkívül tanulságos: Casanova élete utolsó tizenhárom évét a cseh királyság területén töltötte, ahol egy gróf könyvtárosaként tevékenykedett. Halála után a kéziratok végül a Prágai Nemzeti Levéltárba kerültek.
A kötet nemcsak tartalmában, hanem szerkesztésében is figyelemre méltó. Koros-Fekete Sándor, a könyv kontrollszerkesztője részletesen ismertette a munka filológiai hátterét. Elmondása szerint a levelek után informatív jegyzetek segítik az olvasót abban, hogy megértse a történelmi, társadalmi és kulturális összefüggéseket. A magyarázatok kitérnek a szereplők kilétére, korabeli kifejezésekre, a levelek keletkezési körülményeire, és arra is, hogy milyen nyelven íródtak.
Az eseményen elhangzott az is, hogy Casanova mennyire összetett gondolkodóként tekintett önmagára. Egyed Emese felidézte híres mondatát: „Az írástudók élete csak műveikben tükröződik, ahogyan a hercegeké az uralkodásukban, és igazából csak haláluk után lehet megírni.” Casanova saját magát hol vándorléleknek, hol filozófiai érdeklődésű embernek nevezte, életében és gondolkodásában folyamatosan jelen volt az anyag és szellem összekapcsolásának igénye, amely leveleiben is gyakran megjelenik. A könyv szerkesztője hangsúlyozta: ha Casanova más körülmények között hal meg, vagy ha a hagyatékát nem őrzik meg ilyen gondosan, az európai kultúra pótolhatatlan dokumentumegyüttest veszített volna el.
A kutatás tudományos hátterét erősíti, hogy Kányádi nemcsak a levelek fordítását végezte el, hanem részletes előszót is írt, amelyben bemutatja Casanova tudományos, politikai és filozófiai kapcsolatait.
A könyv tehát új képet ad Casanováról, szakít a romantikus sztereotípiákkal, és feltárja azt a levelezést, amely a 18. század Európájának tudományos, és társasági életébe enged betekintést.
