Átfogó állagmegőrzés, régészeti kutatás kezdődhet Sebesvár várában
Sebesvár vára a 15. század első harmadától kezdődően az államosításig a losonci Bánffy-család tulajdonában volt, a terjedelmes uradalomhoz földek, erdők, havasok tartoztak. Biztató hír, hogy a 18. század óta omladozó középkori vár maradványai az utókor számára is megmaradhatnak, ugyanis egy sikeres pályázat révén a közeljövőben átfogó állagmegőrzési munkálatok indulnak, ígéretes eredményekkel kecsegtető régészeti kutatás kezdődik területén.
A letelepedő magyarok földvárat építettek a területen talált római kasztrum maradványaira, amely a nagy tatár betöréskor elpusztult – írja Kelemen Lajos (Művészettörténeti Tanulmányok II.). Az elsődlegesen védelmi célokat szolgáló kővárat a 13. század második felében építették, egyes feltevések szerint a Borsa nemzetségbeli tartományurak.
A vár első okleveles említése 1319-ből származik. 1317-ben az Anjou-házbeli Károly Róbert híve, Elefánti Dezső veszi át és uralja az épületegyüttest a király nevében, 1319-től kezdve több mint egy évtizedig ő volt várnagya is. A Castrum Bene egyesület honlapján közölt tanulmány szerint, a királyi vár kezdetben Bihar vármegyéhez tartozott, a 14. század közepén került Kolozs vármegyéhez, ettől kezdve a mindenkori erdélyi vajda igazgatta a király nevében. A vár köré szervezett uradalom központja Bánffyhunyadon volt, ezért szerepel esetenként Hunyadvár néven az írott forrásokban is.
Mircea cel Bătrân adományba kapta – tíz évig
Luxemburgi Zsigmond 1398–99-ben Mircea cel Bătrân havasalföldi vajdának adományozta, akivel 1395-ben szövetséget kötött. A király egy évtizeddel később visszavette a várat (a szintén feudális adományként átadott Törcsvárral egyetemben), így az újból az erdélyi vajdák igazgatása alá került. 1433-ban végül losonci Bánffy Istvánnak és Lászlónak adományozta Sebesvár várát Zsigmond király, 1435-ben említi őket először oklevél a vár birtokosaiként. Zsigmond adományát a későbbiekben is megerősítették magyar királyok a Bánffyak számára, ezek közül II. Ulászló király 1496-ban kelt adománylevele maradt meg. A váruradalom igen kiterjedt volt, erdőségek, havasok és aranymosó helyek is tartoztak hozzá. A Csánki Dezső (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. V. kötet) által összesített források adatai szerint, 1519-ben losonci Bánffy László fia Miklós birtokaként említik „Dámos, Nyárszó, Ketest, Remete, Sálvására, Malomszeg, Martonlaka, Váralja, Nagy-Sebes, Kis-Sebes, Csicse, Kalota, Bócs, Bököny, Czigánfalva, Hodos és Füld helységek” mellett még (Bánffy)Hunyad várost is.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
