Alapműveletek

Alapműveletek
Ha csak a számokat tekintjük és az aritmetika szabályait, akkor egyértelműnek tűnt, hogy az 1+1 nem lehet több (vagy kevesebb) a kettőnél; ha viszont a kalkulusokat 2020 októberében ejtjük meg, a hazai magyar politikai szereplők önkormányzati korteskedésben elért eredményeit felhasználva, a képlet már árnyalódik. Az RMDSZ a megyei tanácsokra leadott szavazatok 5,28 százalékát gyűjtötte be, míg az EMSZ 0,32 százalékot. Amennyiben ezeket az adatokat tekintjük kvázi mérvadóaknak, a kettő összege a parlamentbe való bejutáshoz biztonságosnak mondható. A feladvány azonban ennél valamivel bonyolultabb, mivel éppen a szeptember 27-i voksvadászatkor derült ki, hogy az egyesített erők nem minden esetben jelentik a felek vélt potenciáljának arányos növekedését; éppen az EMSZ-be összegyúrt MPP és EMNP eredménye a legfrissebb példa rá. Négy évvel ezelőtt az önkormányzatokban külön indított jelöltjeikkel több babért szereztek, mint így szövetségre lépve.

Maga a koalizálás, annak minden változatával (a partner jelöltlistára való felvétele, választási szövetség, fúzió, egyazon, függetlenként feltüntetett jelölt közös támogatása) bevett taktikai fogás, az RMDSZ is több ízben élt vele, parlamenti választások okán négy éve már összejött az MPP-vel való együttműködés, és az első bekezdésben felsorolt számok is arra utaltak, hogy a recept újfent működni fog.  (Hogy most egy vagy két befutó hely az „ára”, ez jóformán technikai részlet.) Ettől még a tulipános team nem dőlhet hátra, mindössze a szükséges, de nem elégséges feltételét teremtette meg a parlamentbe való bejutásnak. (Kérdés, továbbgondolásra érdemes vonatkozás, hogy ebből a célirányos egyezségből kialakul-e valamivel több, középtávon is kamatozó együttműködés… fél év múlva érdemes lenne visszatérni erre az aspektusra.) 

Szavazatbecsléskor azok arányát kéne figyelembe venni, akik a közélettől végképp elfordultak, akiket nem hat meg a magyar egység, mint hívószó; továbbá azokét, akik román pártokra voksolnak (hányadukról volt már vita négy éve, maradjunk abban, hogy minoritást képeznek a kisebbségen belül, de hogy ez elhanyagolható, még belefér, vagy aggasztó kategóriájú „veszteség”, nos a vélemények csakugyan megoszlanak); és – járvány lévén – nem lehet eltekinteni azoktól, akiknek egyébként meglévő szavazói hajlandóságát felülírja a kórtól való félelem, enyhébben fogalmazva tartózkodásukat nem politikai opcióként kell elkönyvelni.

A döntő tényező, minden további nélkül, mégis a mobilizálás hatékonysága: ha az évek óta beállt trend folytatódik, miszerint a magyar szavazókedv néhány százalékkal (megyénként, településenként olykor frappánsan nagyobb arányban) elmarad a többségiek adataitól, akkor igencsak jól jön a „tartalékok” bevetése-kiaknázása. Némileg enyhíti a küszöb-szindrómát, hogy már most látszik:  a külhoni szavazatok idén a járvány miatt nem ostromolnak rekordokat, viszont a honi pályán „elszabadulhatnak” a mozgóurnák… Számoljuk ide még Ponta és Tăriceanu kampány előtti összeborulását, itt is a kalkulusok állnak a döntés mögött: a két és fél százalékos ALDE, és a valamivel hét százalék feletti Pro Romania összeolvadása nem csak CPT-t menti meg a teljes eljelentéktelenedéstől, hanem egyben játékba hoz egy újabb kispártot, immár reális bejutási esélyekkel.

Ez a szöveg beismerten és masszívan spekulatív, de hát milyen is lehetne egy félhangos latolgatás, mikor még előttünk a kampány java, a járványgörbék felívelőben, ezért gondolom, nincs az a vátesz, aki szűkre szabott hibaszázalékon belül megjósolná, hány mandátumot rejt el Mikulás a pártok ígéretekkel és fenyegetésekkel fényesre suvickolt lábbelijében.

Borítókép: RMDSZ