Négy évvel ezelőtti helyzethez képest tehát nincs sok újdonság ebből a szempontból, csak annyi, hogy kicsit megkavarták a helyeket, és az EMSZ jelöltjei nem ugyanazokban a megyékben indulnak, mint 2016-ban. A megállapodás azonban mégis fontos, hiszen a járvány miatt az erdélyi magyar érdekképviselet nagy kihívással néz szembe: a szavazók egy része a járványhelyzet miatti haragjában, vagy elkeseredésében, vagy egyszerűen óvatosságból nem fog elmenni szavazni. A mozgóurna rendelése is megosztja a kedélyeket, ugyanis ha a hatóságok arra kérték a lakosságot, hogy tartsanak távolságot egymástól és ne találkozzanak szeretteikkel sem, akkor most miért engedjék be pont az urnabiztost a lakásukba. Azt is látni kell, hogy a szeptember végi önkormányzati választás lezajlott és a szavazók nagy többsége nem volt kitéve a veszélynek, hiszen egyrészt betartották a védekezési szabályokat, közvetlenül senkivel sem kellett érintkezni, így az üzleti vagy piaci bevásárlásnál tényleg nem volt veszélyesebb rááldozni a szavazásra azt a tíz percet, esetenként maximum félórát.
Klaus Iohannis államelnök és a liberálisok cinikus politikai játszmát űznek, hiszen a választás erőltetésével elsősorban saját malmukra akarják hajtani a vizet. Ezért aki azt nehezményezi, hogy mégis megtartják a választásokat, ne az RMDSZ-t és az EMSZ-t büntesse a távolmaradással, hiszen leginkább maga az elnök, a liberálisok, és a román pártok örülnének a legjobban, ha meggyengülne a magyar érdekképviselet. December 6-án magunkért kell kiállnunk, hiszen láttuk az elmúlt harminc évben egyetlen kisebbségi jogot sem sikerült megszerezni pusztán két szép szemünkért, vagy az Európai Unió nyomására. Mindent azért sikerült kivívni, mert a magyarság politikai tényező volt és a román pártok érdekeltek voltak abban, hogy koalíciót kössenek az RMDSZ-szel, ezért jogokat is kénytelenek voltak biztosítani a romániai magyarságnak. Az erős parlamenti jelenlét nem garancia arra, hogy tejben és vajban fogunk fürdeni, egészen biztosan nem fogunk, senki ne áltassa magát ezzel, de kell ahhoz, hogy a magyarság érdekérvényesítése ne törjön meg végzetesen. Lehet persze kacérkodni a bojkottálással, de attól nekünk jobb nem lesz.
A jelenlegi helyzetben minden szavazatra szüksége lesz az erdélyi magyar képviseletnek, ezért most jó lenne félretenni az ellenségeskedést. Ezt üzeni a nemzeti összefogás is, hiszen nagyon fontos a belső béke és fegyverszünet ahhoz, hogy a járvány okozta letargiára összpontosítsanak a jelöltek, mert még így is nehéz lesz felrázni a közösséget. A politikai inaktivitás, láttuk, hogy mennyire rossz politikai stratégia volt az 1918 előtt Magyarországon élő románságnak, hiszen hosszú évtizedekig nem hallatták a hangjukat a budapesti parlamentben, csak szórványosan, majd a múlt századfordulón erősödtek fel csak a nemzetiségi követelések. Ebbe a hibába a romániai magyarság is beleeshetett volna 1989-ben, szerencsére nem tette, és remélhetőleg egyhamar nem is fogja.
Van persze egy alternatív küszöb, ami lehetővé teszi, hogy az a párt is bejusson a parlamentbe, amely négy megyében eléri a szavazatok legalább 20 százalékát, de ez mindenképpen egy meggyengült magyar parlamenti képviseletet és érdekérvényesítési képességet jelentene, amire nem lehet biztos politikai jövőt építeni. Kevesen vannak már azok, akik bíznak az itthoni jövő építésében, de ideje rácáfolni, hogy ez még lehetséges, csak egyszerűen minőségi munkát kell végezni minden téren. Nem könnyű feladat, első lépésként azonban elengedhetetlen elmenni a szavazóurnához és élni állampolgári kötelességünkkel, különben ez a jövő könnyen szertefoszlik.
