A szenátorok, élükön Daniel Zamfir liberális ALDE honatyával, azt kifogásolták, hogy a jegybank a kereskedelmi bankok pártján áll és szemet huny a pénzintézetek kartellezése fölött, amelyek a bankközi hitelkamatlábat saját kényük-kedvük szerint állapítják meg, hogy több pénzt csikarjanak ki a hitelesektől. Az esemény szokatlansága abban rejlik, hogy az elmúlt harminc évben a jegybankkal nem háborúzott a politikum. Az Isărescu által vezetett intézmény általános elfogadottságnak és közmegbecsülésnek örvend. A kormány immár csaknem három hónapja ekézi a jegybankot, körülbelül azóta, amióta hirtelen megnőtt az infláció és újabban az euró árfolyama is elszállt, hiszen jelentősen meggyengült a hazai valuta az európai fizetőeszközhöz képest.
A kormány szerint a jegybanknak jobban oda kellett volna figyelnie ezekre a folyamatokra és kordában kellett volna tartania mind a fogyasztói árak növekedését, mind a valutaárfolyamot. Aki alaposan követte a BNR vezetőségének megnyilatkozásait, észrevehette, hogy a központi bank végezte a dolgát, ezért többször is figyelmeztette a kabinetet és a parlamentet: baj lesz, ha a termelékenység növekedését meghaladó ütemben emelik a béreket a közszférában. A versenyszférában ilyen probléma ugye nincs, mert ott a vállalkozók csak akkora fizetést tudnak adni, amennyi pénzt kitermel egy cég. Az államnál kicsit más a helyzet, ott nyakló nélkül lehet emelni a fizetéseket, így ma odajutottunk, hogy állami szektorban előnyösebb dolgozni, mint a versenyszférában. Ezzel évtizedes tendencia fordult meg, csakhogy ennek ára is van.
A jegybank sokszor figyelmeztetett, hogy ha túl sok pénzt nyom a kormány a gazdaságba és túlságosan megemeli a béreket, akkor a megnövekedett fogyasztás előbb-utóbb inflációhoz vezet. Márpedig az infláció összefüggésben áll a bankközi hitelkamatlábbal (ROBOR), így a hozzáértőket nem érte meglepetésként, hogy a ROBOR is megnőtt.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
