Április talán a legszeszélyesebb hónapunk: alig néhány napja 24–28 Celsius-fok meleg és szikrázó napsütés, majd hirtelen lehűlés, várható fagyok, hegyvidéken hóesés. Bármilyen legyen is az időjárás, az biztos, hogy a kertek, a növények feléledtek, a fák virágba borultak – a „vegetációs pezsgés” a növények életében közel egy hónappal történik korábban. Az orgona virágai például idén már április első heteiben kinyíltak, holott az orgona „hagyományosan” május elején, anyák napján szokott virágozni. És akkor ebben az amúgy is kiszámíthatalan, a klímaváltozás hatására méginkább felbolydult hónapban, hogyan is állunk a zöldségpalánták kiültetésével?
Néhány évvel ezelőtt a szakemberek a zöldségpalánták kiültetését május 10. után javasolták, ettől az időponttól kezdve már nemigen kellett számítani talaj menti fagyokra. Csakhogy a klímaváltozás következtében az utóbbi években a tavasz majdhogynem kimaradt, a tél után szinte közvetlenül egyre több a nyárra jellemző hőmérsékletű nap. Ez azt jelenti, hogy a zöldségpalánták hamarabb kiültethetők, noha tudjuk, hogy a klímaváltozás nemcsak felmelegedéssel jár, hanem váratlan és szélsőséges időjárási jelenségekkel is.
Az első kérdés, amit meg kell válaszolnunk, hogy közvetlenül ágyásba vessünk vagy palántázva. Mindkét eljárásnak vannak előnyei és hátrányai. Az ágyásba vetés kevesebb munkával jár, az így kikelő növények akkor és olyan ütemben fejlődnek, ahogy azt az időjárás megengedi számukra. Csakhogy többnyire később lesznek betakaríthatók, mint az előnevelten, azaz palántaként kiültetett fajtársaik. Vannak zöldségek, amelyek csak ágyásba vetve nevelhetők, ilyenek a retekfélék és a gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, pasztinák), ezeket nem szokás átültetni. A saláta-, a káposzta- és a tökfélék amolyan Janus-arcúak, ágyásba kiültetve, de palántanevelés utáni kiültetéssel is termeszthetők. A melegigényes fajokat viszont gyakrabban termesztjük palántaként kiültetve, noha ágyásba ezek is vethetők, csakhogy az utóbbi módszert alkalmazva később kezdenek majd teremni. Míg az ágyásba vetett növények csak a talajmenti fagyok elmúlta után kelnek ki, a palántázottakat ekkor ültetjük ki, és például a paradicsom, a paprika, az uborka vagy a padlizsán esetében a kiültetett palánták nem ritkán olyan fejlettek, hogy már a virágbimbó is látható rajtuk. Tehát a palántázással mindenekelőtt koraiságot érhetünk el: az első terméseket hamarabb szedhetjük majd le. Az is igaz továbbá, hogy a palántaként ültetett növény általában többet terem majd, mint az ágyásba vetett.
Milyen legyen a kiültetendő palánta? Mindenek előtt jó kondíciójú, arányos növekedésű legyen, ne megnyúlt. A megnyúlás oka, hogy a palántanevelés ideje alatt kevés volt a fény. Nem jó minőségű a kevéssé fejlett palánta, de az sem, amelyik már „kinőtte” az edényt, a gyökér beleöregedett, ezért a túl későn kiültetett palánta időt veszít amiatt, hogy a gyökérnövekedése megállt a kiültetés előtti korlátozott élettere miatt. Ha túl korán ültetjük ki a növényt, és az megfázik, azonnal elveszítheti előnyét az ágyásba vetett társaihoz képest. Ezt elkerülendő vagy a talajmenti fagyveszélyes időszak után ültessünk, vagy takarással (fátyolfóliával) védjük a növényeket az éjszakai lehűlésektől. Amennyiben a palántákat nem szoktatjuk hozzá fokozatosan a kinti körülményekhez, könnyen napégés áldozatai lesznek a levelek. Épp ezért ne egyből ültessük ki ezeket, ugyanis valószínűleg fóliasátorból, üvegházból származnak, ahol optimális hőmérséklet, páratartalom és árnyékolás volt biztosítva számukra, ami viszont a szabadban nem áll a rendelkezésükre. A kiültetés előtt néhány napig fokozatosan „idomítsuk” a megváltozott körülményekhez a palántákat – edzzük őket, szoktassuk a szabad levegőhöz. Ezt úgy tudjuk megtenni a legjobban, ha kitesszük őket egy világos, félárnyékos helyre (erkély, veranda). Ha éjszakára hideget jósolnak, akkor vigyük vissza a lakásba. Sőt, az edzésnapjai alatt némi vízmegvonást is alkalmazhatunk, mert a kerti talajban sem lesz annyira ideális a vízellátás, mint ahogy a fóliasátorban volt.
Vetésnél, de palántás kiültetésnél is tartsuk tiszteletben a sor- és tőtávolságot a faj és fajta alapján. Nem mindegy, hogy egy paradicsom kisebb, determinált növekedésű vagy folyton növő, így jóval nagyobb tér kell számára. A cukkininél a helyzet hasonló: vannak viszonylag kistermetű, kis helyigényű növények, de vannak olyanok is, amelyeknek akár több négyzetméteres helyre van szükségük. Fontos, hogy a palántákat ugyanolyan mélységre ültessük, ahogy a cserepükben voltak.
A kiültetés komoly sokk a növény számára, ezért adjunk elég vizet nekik, hogy legalább azt ne hiányolják. A gyökerekhez alaposan tömörítsük hozzá a nedves földet, hiszen a gyökérszőrökön keresztül a vizet a növény csak akkor tudja felvenni, ha a nedves talaj közvetlenül érintkezik vele. A kórokozók és kártevők megjelenését késleltessük növényvédőszeres kezelésekkel, hiszen ezek mind a fejlődést hátráltatják. Ekkor a növény még messze van attól, hogy termést hozzon, ezek a szerek a betakarításig kiürülnek belőle.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
