Az elmúlt két-három évben számos részlet derült ki a politikum és a hírszerzés összefonódásairól, elég, ha csak visszagondolunk Victor Ponta, Liviu Dragnea, Sebastian Ghiţă nyilatkozataira, a parlamenti vizsgálóbizottságok ülésein elhangzottakra, hogyan szervezett a hírszerzés bulikat a vezető politikusokkal, az igazságszolgáltatás vezetőivel. Az elejtett részletekből az a benyomás alakul ki, hogy csaknem 30 évvel a rendszerváltás után is a hírszerzés maradt a kovásza ennek az országnak, azok kerülnek politikai tisztségbe, azok üzletelhetnek igazán nagyban, akik megkapják a hírszerzés áldását. S mivel a szekusállam sok pénzbe kerül, a hírszerzésnek is vissza kell csorgatni valamit, ezért a megtámogatott üzletemberek profitjuk egy részével honorálják a szerveket.
Ez a kép már csak azért is ijesztő, mert a jelek szerint pártok fölötti alkuk vannak, a hírszerzés mindenütt jelen van, a kormánypártiság és az ellenzékiség csak amolyan biodíszlet, a lényeg, hogy mindig a megbízható (zsarolható) emberek kerüljenek vezető pozícióba. Egy dolog az igazán fontos, hogy ez a rendszer túléljen minden megrázkódtatást, így igazán már az sem számít, ha az ország túléli vagy nem. Ez a nem túl intelligens, kapzsi és az igazi hazafiságot nem ismerő rendszer önmagára nézve is veszélyes lett már. Románia egyes régióit az elnéptelenedés küszöbére jutatta, alaposan hozzájárult a demográfiai csődhöz, ami egyre csak mélyülni fog a következő fél évszázadban.
A rendszer 1989 után semmi tartósat, maradandót és értékeset nem épített. Infrastruktúra szempontjából az ország továbbra is Nicolae Ceauşescu vitatható örökségéből tengődik, és ami ennél súlyosabb, hogy a kilátások sem jók. Nem számíthatunk arra, hogy a következő évtizedekben lényeges javulás következik be, mivel az állam élén szűk körű vezető elit rotál, az államapparátus szakmaisága pedig történelmi mélypontra zuhant. Most már nem az van, hogy nem akar valamit az állam, hanem képtelen a modernizációra és emiatt a legegyszerűbb dolgokat is képtelen megszervezni, kivitelezni. Ezért működik rendkívül alacsony hatásfokkal Románia, ezért képtelen az állam infrastruktúrát építeni, adóbehajtást, népszámlálást, egészségügyet, oktatást megszervezni.
A rendszer maga olyan elképesztő impotenciáról tesz bizonyságot, hogy mára már ő maga vált a nemzetbiztonsági veszély fő forrásává.
