A trend azonban egyértelmű: a lakosságnak már alig lehetnek illúziói a politikai elit alkalmasságáról, ami az országnak a “jó irányba” terelését illeti, hogy a felmérésekben szereplő terminus technicust használjam. Most sem meglepő tehát, hogy a legmegbízhatóbb intézmények lajstromát továbbra is a hadsereg és az egyház vezeti. (A jelek szerint a kormány megítélésén az sem segített, hogy két évig katonatiszt volt a miniszterelnök Nicolae Ciucă tábornok személyében. Legfennebb a hadseregén rontott…)
A leglátványosabb zuhanás Klaus Iohannis államfő személyéhez kapcsolódik. Népszerűségének lemorzsolódása már korábban elkezdődött. A Szabad Európa Románia portál tavaly augusztusban készült összeállításában egy olyan nemzetközi felmérésre hivatkozik, amely szerint 2021 és 2022 között Iohannis támogatottsága 44 százalékról 29 százalékra csökkent, ilyen méretű hitelvesztést még egyetlen kelet-európai vezető esetében sem tapasztaltak, jegyzik meg. Tavaly augusztusban a romániai Avangarde már csak 15 százalék támogatottságot mért, a Mentsétek meg Romániát (USR) megrendelésére idén május 27 és június 11 között készült kutatás is 8 százalékra becsüli államfőnk népszerűségét.
Iohannisszal párhuzamosan – vagy karöltve – zuhan a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is (18 százalék). Az USR által rendelt kutatásban a liberálisokat megelőzte a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), a szélsőségesen nacionalista politikai alakulat esetében 22 százalékot mértek. Sokak máris leírták a PNL-t, mint meghatározó politikai szereplőt. Hiteles, karizmatikus vezető híján, aki megjeleníti, irányt szab a Brătianuk nagy múltra visszatekintő pártjának, a liberálisok is hamarosan a parasztpárt sorsára juthatnak, jósolják.
Az AUR előretörése ilyen körülmények között meglepetést nem okozhat, megrendülést viszont igen. Romániában a második politikai erő, amelyiket alig 6 százalék választja el a 28 százalékot elérő Szociáldemokrata Párttól (PSD) egy rendszerellenes, idegengyűlölő, magyarellenes, euroszkeptikus, homofób retorikát képviselő párt. Az egykori Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) Gheorghe Funar idején, mondhatni fénykorában is csak a szavazatok 8 százalékát szerezte meg az 1992-es választásokon, a C. V. Tudor vezette Nagy-Románia Párt (PRM) pedig 20 százalék körül teljesített a 2000-es választásokon, majd megközelítőleg 13 százalékot 2004-ben – emlékeztetnek.
A „helyzet pedig fokozódhat”. Ahogy eddig is tette… Az egy évvel korábban létrehozott párt a 2020-as önkormányzati választásokon minimális eredményt, három polgármesteri és 79 tanácsosi mandátumot szerzett (a közvéleménykutatásokban a „futottak még”- kategóriában szerepelt). Ugyanaz év decemberében tartott parlamenti választásokon viszont 9 százalékra ugrott, amit 13 szenátori és 22 képviselői mandátumra sikerült konvertálnia. A párt vezetője, George Simion (bizalmi index a legutóbbi felmérés szerint 18 százalék), akinek meghatározó szerepe volt a Koalíció a családért 2018-as népszavazás megszervezésében is, és aki “az ortodox egyház védelmezőjének” szerepében tetszeleg, az elmaradott vidékek populista üzenetekre fogékony rétegeit célozza meg mindenekelőtt Moldovában és Dobrudzsában. Pártjának térnyerése különösen azokon a vidékeken jelentős, ahol az ortodox egyház befolyása nagy, derül ki a felmérésekből. A koronavírusjárvány körüli félelmet, bizonytalanságot, információhiányt kihasználva az AUR támogatottsága jelentősen fellendült. A pandémia lecsengése és Simionék oroszpárti retorikája miatt azonban az elmúlt évben a párt népszerűsége visszaesett. Ez az irány fordult most vissza, amiben szerepe volt a pedagógus-sztrájk kiváltotta kormányellenes közhangulatnak, és amelynek a tömegeket ámító szónoklásban profi AUR lám, abszolút haszonélvezője volt. Elemzők szerint kérdés, hogy az AUR-nak az elmúlt hetekben mért támogatottsága konjunkturális-e, vagy valóban kezd a párt körül kikristályosodni egy olyan stabil szavazótábor, amelynek a létbizonytalansággal kapcsolatos félelmeit, frusztráltságát Simionék mesteri módon irányítják mikor ki, kik ellen…
Többek közt ellenünk. Az AUR előretörése várhatóan felerősíti azt a nacionalista hangvételt, amelyet a kormányzó pártok + államelnök többé-kevésbé visszafogott az elmúlt években. (Hol többé, hol kevésbé, igény, szükség szerint…) Hogy a háborús konfliktus árnyékában milyen külső kényszer van a pártokon a kisebbségi kérdések körüli feszültségek kordában tartására, nem világos, de tapasztalatból tudjuk, kampányban minden román párttal elszalad a ló, hiába figyelmeztetnek egyesek arra, hogy ha ráerősítenek az AUR-féle sovinizmusra, az nem őket, hanem elsősorban Simionékat erősíti. (Miért szavazzon az ilyen üzenetekre vevő, pártválasztásban még bizonytalan szavazó például a magyarokat hergelő PSD-re, amikor ott van a sokkal “autentikusabb” AUR? – mondják.)
Az AUR térnyerésével kapcsolatos beszélgetésekből az is kiderül: jóllehet eddig a Simionékra leadott szavazat gyakorlatilag elveszettnek számított, hiszen a szélsőségesen nacionalista párt bármiféle koalícióra alkalmatlan - ez megváltozhat. Az AUR – a jobb megélhetést külföldön kereső diaszpórának támogatására is számítva – a jövő tavaszi európai parlamenti választásokban látja a kifutási lehetőséget. Jó eredmény esetén, megfelelő helyezkedéssel, lobbyval olyan frakcióba keveredhet, amely lemossa róla a szalonképtelenség billogját. A cél: potenciális partnerré vedleni a következő kormány alakítására esélyes szociáldemokraták számára. Végül is nem ez lenne az első soluție imorală/erkölcstelen megoldás (Băsescu copyright) a román politikában az elmúlt évtizedek során…
