A taláros testületben egyértelmű, hogy nincs egy reformpárti többség, egyelőre azok az alkotmánybírák vannak többen, akik megakadályoznák a magisztrátusok nyugdíjazási reformját. Ők nem tettek egyebet, minthogy megpróbáltak időt nyerni. A két halasztás után hoztak egy olyan döntést, amelyet már az első tanácskozás után is közölhettek volna. Helyesen érvelt a miniszterelnök tanácsadója, aki elmondta, hogy a közigazgatásban, amikor benyújtanak egy iratcsomót, akkor jó esetben azonnal jelzik a hivatalnokok, ha hiányzik egy irat, amit pótolni kell, vagy az egyik papír nincs rendben. Lényegében az alkotmánybíróknak is ezt kellett volna tenniük, hiszen ezt a formai hibát – miszerint a kormány nem várt harminc napot a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács véleményézésére, hanem csak tízet – azonnal kiszúrhatták volna. De nem tették, hanem kétszer halasztottak, majd harmadaszor visszadobták a törvénytervezetet a parlamentnek.
A döntés állítólag szoros volt, hiszen öten tartották kevésnek a tíz napos várakozási időt, négyen viszont úgy látták, hogy teljesen elfogadható. Nehéz eldönteni, hogy mi volt az öt alkotmánybíró fejében, de minden bizonnyal időt próbáltak nyerni. Abban reménykedhettek, hogy lemond a miniszterelnök. Ez azt jelentette volna, hogy hosszú időre ismét lekerül napirendről a nyugdíjreform. Emiatt valamibe minden áron bele akartak kötni, s miután vélhetően kimerítették a tartalmi elemzést, akkor jobb híján utolsó mentségként belekapaszkodtak ebbe a formai kifogásba.
A kormányfő azonban úgy néz ki, nem mond le, ami nagyon helyes, hiszen a lemondás ebben a helyzetben a meneküléssel lenne egyenértékű. A kormánynak kötelessége végigvinnie azt, amit elkezdett, ugyanis ha most nem sikerül a normalitás medrébe terelni a bírák és ügyészek nyugdíját, akkor ez hosszú időre lehetetlen feladatnak bizonyul. A kormánynak be kell bizonyítania, hogy nem halt meg teljesen a politikai kormányzás, és hogy nem az igazságszolgáltatás vagy a háttérhatalom az, amely törvényeket alkot, hanem azok tehetik meg ezt, akik felhatalmazást kaptak a néptől a választáson. Ez a demokrácia alapja, ugyanis csak a helyes, legitim és jól végrehajtott politikai döntések irányíthatják a társadalmat a demokrácia útján.
