A szentmise főcelebránsa Holló László habilitált egyetemi professzor, a Vallás, kultúra, társadalom Katolikus Doktori Iskola igazgatója volt, akivel tizennyolc helybeli és más helységekből érkezett pap koncelebrált, élükön a házigazda szerepét betöltő László Attila főesperessel, a templom plébánosával.
Ünnepi szentbeszédében a főcelebráns többek között elmondta, hogy Szent Mihály arkangyal nagyszerű közbenjárónk, aki segít bennünket földi küzdelmeinkben. Nagyra hivatott védőszent, védője az egyetemes egyháznak, továbbá a Vatikán városállam, a gyulafehérvári székesegyház és így a főegyházmegye, a kolozsvári Szent Mihály-templom és egyben a kolozs-dobokai főesperesi kerület védőszentje.
A továbbiakban Holló László nyomatékosította: „Különösen egyházmegyénknek, de a Szent Mihály-egyházközségnek is szüksége volt ilyen harcos védőszentre, hiszen a sátán elszántságának komolyságát mi, idősebb keresztények megismerhettük a kommunista egyház- és vallásüldözések formájában, napjainkban pedig a modernizmus és a liberalizmus vadhajtásaiban érezzük a támadásait. Bár keresztény Európában és Európa legvallásosabbnak mondott országában élünk, életünkben nap mint nap a hanyatlás jelei mutatkoznak.
Ferenc pápánk még 2013-ban, röviddel megválasztása után szentelt fel egy Szent Mihály arkangyal szobrot a Vatikáni Kertekben. Talán azért, mert tudta, amit XIII. Leó pápa már 130 évvel korábban látomásban megtapasztalt, hogy a gonosz el akarja pusztítani az egyházat. Ez ugyan nem fog sikerülni neki, mert Jézus Péterre, a sziklára alapította azt és ígéretet tett, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
Azonban nekünk is van dolgunk: imádkozzuk hittel újra és újra XIII. Leó pápa imáját, mutassunk tartást, és éljük a szeretetet. (...). Az imádság kell, az imádság jó. De a támadások idején nem lesz elég, tennünk is kell valamit. Jó keresztényként azt tanultuk Jézus tanításából, hogy ha megütik egyik orcádat, tartsd oda a másikat is. Ez fontos, ez jó. De azt gondolom, nem elég.
A gonosznak nem lehet odatartanunk az arcunkat, mint ahogy Szent Mihály sem ezt tette. (...) Van ideje az arc odatartásának és van ideje a kérdésnek is, mint ahogy Jézus a főpap előtt visszakérdezett, amikor arcul ütötték. Nem tartotta oda a másik arcát is, hanem visszakérdezett: »Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?«
Harmadjára: éljük a szeretetet. Az egyházunkra nehéz idők járnak. A világ, amelyben élünk, nagyon furcsa lett. Az egyéni érdeket, az önmegvalósítást részesíti előnyben. Ezért széthullanak a párkapcsolatok, a családok, a barátságok és ezért fenyegeti veszély végső soron a nemzetet és az egyházat. (...) Ne ki-ki maga fele igazítsa a dolgokat, a saját érdekét nézve, hogy jobb legyen neki, hanem egymás fele igazítsunk, hogy a másiknak legyen jobb. Ez a mozdulat lehet önkéntelen, ha már jó mélyen gyökerezik a kölcsönös szeretet a férj és feleség, a testvérek, a szülők és gyerekek, a barátok között. De tudatosnak kell lennie mindaddig, míg az önkéntelenség ki nem alakul. És akkor mindannyiunknak jó lesz a sora.
Eddig az emberi okoskodás: ima, tartás és szeretet. Ma azonban Szentírás vasárnapja is van, és ezért az emberi okoskodáson túl különösen is kell figyelnünk a Szentírásra. (...) Nem találkozunk ugyan Istennel, Jézus Krisztussal minden szentmisében megrendítő módon, ahogyan szeretnénk. De van olyan, hogy igen. Amikor nem az értelmünkkel, hanem a szívünkkel látjuk meg Istent, Jézus Krisztust. Nagy dolog, ha az Istennel való kapcsolatunkban ott vannak ezek a kivételes pillanatok, helyzetek és főleg, ha aztán az életünket elkezdjük ezek alapján élni, ezekre a felismerésekre, meglátásokra, megértésekre, istenélményekre alapozni. (...) Mit tegyünk hát? Figyeljük vallásos életünk rezdüléseit, hogy az Istennel való találkozás megrendítő pillanatait felismerjük. Aztán a megrendülés erejében imádkozzunk, mutassunk tartást, éljük a szeretetet, és így boldogok leszünk a földi életben és az örök életben egyaránt” – hangsúlyozta Holló László.
A szentmise végén László Attila főesperes-plébános szavai zárták az eseményt: „Véresnek is jelzik a 20. századot. Most áldást bontó időszakért imádkozunk. 125 éve Ady Endre kemény jelzőt mondott a világra: beteg a világ, nagy beteg. Vajon mit mondana ma? Vigyük magunkkal, fontoljuk meg a búcsús ünnepünkön hallottakat, mert napjainkban is szellemi harc folyik a világban. A mai életben, harcunkban nem vagyunk magunkra, hiszen Szent Mihály hathatós patrónusunk” – mondta.
A politikai és társadalmi élet jelen levő személyiségeihez szólva rámutatott, hogy ami itt, a templomban zajlott, az stratégia, és nekik is Istenhez kell kapcsolniuk stratégiájukat. Kísérje áldás őket abban, amit végeznek, ebben a szellemi harcban, amelyet Szent Mihállyal együtt vívnak. Ami az életről szól, csak az a jó. Valamennyien annak az egyháznak kívánunk munkásai lenni, amelyen nem vesznek erőt a pokol kapui – fogalmazott.
Végezetül László Attila rámutatott: kolozsvári papként az utóbbi években majdnem mindent megkapott – a Szent Mihály-templom megáldását, oltárának felszentelését, az Europa Nostra díjat, amit a napokban fog átvenni Bukarestben –, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan megünnepelhetjük Márton Áron boldoggá avatását is, aki 44 évvel ezelőtt ezen a napon adta vissza halhatatlan lelkét Teremtőjének.
Fontosnak tartotta ott lenni a búcsúünnepen, és a jelenlevőkkel közösen imádkozott – többek között – Grezsa Csaba főkonzul és Mile Balázs konzul Magyarország kolozsvári főkonzulátusának képviseletében, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Oláh Emese alpolgármester, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Tasnádi Szilárd alprefektus, valamint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, illetve a Római Katolikus Teológia Kar oktatói, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatósága és tanszemélyzete.
Az egyházzenei szolgálatot Potyó István szakavatott karmester, tanár vezetésével végezte a Szent Cecília kórus- és zenekar, amelynek előadásában elhangzott Demény Dezső (1871–1937) Szent Imre-miséje. A főünnepi liturgián közreműködött a Szent Mihály-templom gyermekscholája Márton Szabolcs vezetésével, a kántori szolgálatot Geréd István végezte.
A búcsúünnep a pápai himnusszal és nemzeti imánkkal zárult, ezt követően a plébánia részéről minden jelenlevő szeretetvendégségben részesült.
