A főünnepi szentmisét László Attila főesperes-plébános mutatta be, vele koncelebráltak Holló László és Nóda Mózes egyetemi professzorok, Orbán Szabolcs ferences, teológiai tanár, Nagy Károly ferences, templomigazgató, Molnár Lehel piarista, egyetemi lelkész, és nem utolsósorban Jakab Gábor, Vízi Zakariás, Székely Dénes, Ferenc Antal, Kovács Árpád plébánosok és Bőjte Csongor segédlelkész, asszisztált Lázár Hunor gyakorlati éves kispap.
A főünnepi szentmise bevezetőjében a főcelebráns, László Attila így fogalmazott: „Ünnepünk van, mert velünk az Úr! Ma egy kicsit többé tették az ünnepünket azáltal, hogy templomunk Europa Nostra díjat kapott. Ezzel ismerték el azt a munkát, amely sok éven keresztül zajlott, és amelynek révén csodálatossá újult a templom. Van egy dolog, aminek kiemelten örülök e díj kapcsán: azzal indokolták, hogy e díjjal azt a kulturális örökséget ismerik el, amit őrzünk és felmutatunk. Sőt, nemcsak a kulturális örökséget, hanem az élet-örökséget, hiszen amikor a bizottság itt járt megnézni, hogy tényleg érdemes-e ez a hely erre a díjra, örültek annak, hogy ilyen szép lett és a munkát jó eredménnyel végezték el a szakemberek, de sokkal jobban érdekelte őket az, hogyan él most, ma ez a templom. Hogyan lakjuk be, hogyan töltjük meg, kik járnak ide és milyen benyomással távoznak tőlünk. Ha csak az elmúlt három hónapunkat nézzük, nincs senkinek oka panaszra – arra, amit lelkiekben megélhettünk, vagy amit kulturális szinten megélhettünk. Tömegek látogatják.
Mindez feladatot ró ránk: legyünk Európa lelkévé. Ehhez minden adott a számunkra. Isten gyermekeiként jöttünk össze ünnepelni, és Urunk saját testével, vérével táplál, itt maradva közöttünk, hogy az életünk bőségben legyen. Azt látjuk, mekkora szüksége van Európának erre az életre, amit mi tudunk belevinni. Ezért erősödjetek ma meg a szentmise kegyelmei által, majd örömünket hirdessük meg a körmenettel. Így hívlak ma ünnepelni.”
Székely Dénes kanonok, kolozs-monostori plébános szentbeszédében rámutatott: a templomot felkereső turisták százainak az épület látványa a fontos – kevesen tudják, hogy a „falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében.” Így a kincses város ezen több százéves kincsének ereje sem a kőben van, hanem a tabernákulumban. Az örökmécses jelzi, hogy itt több van, mint az épület fala, s ez az értékes kincs, az Oltáriszentség minden katolikus templomban megtalálható. „Ha bemegyek egy katolikus templomba, vajon észreveszem-e az örökmécsest, eszembe jut-e elimádkozni a Miatyánkot az Oltáriszentség előtt?” – tette fel a kérdést.
Mint mondta, Ferenc pápa egy héttel ezelőtt közölte, hogy szentté avatják a 15 éves olasz Carlo Acutist (1991–2006), aki számítógépes ismereteit a katolikus hit terjesztésére használta. Tavaly július 24-én a monostori egyházközség zarándokcsoportja Assisiben a sírjánál imádkozott. Ez a fiatal szent vallotta, hogy az Oltáriszentség a „mennyországba vezető út/autópálya”, de megszívlelendő a figyelmeztetése: „Kilométeres sorok állnak egy koncert vagy egy focimeccs előtt, de a tabernákulum előtt üres a tér. Az emberek nem tudják, mi hiányzik nekik, mert ha tudnák, a templomok úgy megtelnének emberekkel, hogy be se férnénk. Az Oltáriszentségben Krisztus éppúgy jelen van, mint 2000 évvel ezelőtt, az apostolok idejében; és akkoriban, ha valaki találkozni akart Krisztussal, sokat kellett utaznia, velünk ellentétben, akik ma sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen akármelyik közeli templomban megtalálhatjuk Őt.”
„Ma, Úrnapján azért vagyunk itt, hogy hitünk egyik legdrágább kincsét, az Oltáriszentséget imádjuk, ünnepeljük és a körmenettel hitünket megvalljuk” – folytatta Székely Dénes. „Jézus akaratának megfelelően az Oltáriszentség titkát ünnepeljük minden szentmisében: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Vegyétek és igyátok, ez az én vérem. Az utolsó vacsorán hangzottak el ezek a szavak és a parancs is: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
Az egyház életében a kezdetektől fogva meghatározó szerepet játszott a közösségben ünnepelt Eucharisztia, a szentmise. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy a tanítványok és a hívek „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyértörés közösségében és az imádságban”. Fontos a tanítás, fontos az imádság, de fontos a közösség is! – a kenyértörés közössége, vagyis a szentmise, amely a keresztény élet csúcsa és forrása.
Az evangéliumok elbeszélése szerint Jézus nem egy komor, magányos aszkéta volt, hanem társasági ember. Nem véletlen, hogy első csodája a kánai menyegzőn történt. Együtt étkezett tanítványaival, azok rokonaival. Elfogadta nemcsak a vallásos farizeusok meghívását, hanem olyan emberekét is, akiket sokan nyilvános bűnösöknek tartottak. Ezért azonnal megvádolták, hogy „vámosok és bűnösök barátja”. Erre Jézus azt válaszolta: „Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek”. Nekünk, bűnös, beteg embereknek adja táplálékul önmagát az Oltáriszentségben. Megígéri és megadja! Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. Valahol olvastam, hogy ezt a kijelentést kb. kétszázféleképpen értelmezik. Pedig a sokféle változatból egy az igaz, a szó szerinti. Emlékezzünk csak vissza: a jóllakott tömeg zúgolódik, amikor Jézus a lelki táplálékról beszél. Egyesek el is mennek – tele hassal könnyű zúgolódni, de még az apostolok is elbizonytalanodnak. A helyzetet Péter apostol menti meg: Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. Ma is kérdezhetnénk: kihez menjünk? Nyugatra, keletre, északra vagy délre? Ezer éve itt vagyunk a Kárpát-medencében, ezer éve keresztények vagyunk és azok is maradunk. Nem könnyű a mai világ csábító reklámfényében megtalálni a helyes utat, meghallani a zűrzavarban Jézus szavát: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Nem könnyű a fogyasztói társadalom hatalmas tömegével szemben kitartani Jézus tanítása mellett: nem csak kenyérrel él az ember. Nem könnyű ebben az egydimenziós szemléletű világban meggyőzni az embereket, hogy az embernek nemcsak teste van, hanem halhatatlan lelke is, amit táplálni, gondozni kell. (…)
Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztus nem enged csak úgy kényelmesen hátradőlni a bársonyszékben, hogy otthon a képernyőn online nézzük a szentmisét – az érvényességhez fizikai jelenlét kell. Az élő hitért, a keresztény értékrendért, akárcsak a létért, vállalni kell az áldozatot, küzdeni kell. Az a keresztény, aki nem kapcsolódik az egyház közösségébe, olyan, mint a mobiltelefon, amelynek nincs „térereje”, bármilyen értékes lehet, hasznavehetetlen – mondja Ferenc pápa. A különféle krízisekből csak erkölcsi megújulással lehet kilábalni. A gyógyszer megvan a lelki megújuláshoz – az Oltáriszentség” – nyomatékosította Székely Dénes.
Az örömünnep szép mozzanataként a szentmise végén elindult a hagyományos körmenet az Oltáriszentséggel a kincses város főterének négy pontján felállított – a négy égtájat jelképező –, virággal feldíszített oltárhoz (a nőszövetség, a piarista templom román közössége, a Szent István-templom közössége, valamint a Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Szent Mihály Kollégium diákjai díszítették fel), amelyekre Szent Mihály arkangyalt, az Angyali üdvözletet, a Sixtusi Madonnát és a Szentháromságot ábrázoló kép volt elhelyezve. A főcelebráns minden oltárra sorra kihelyezte az Oltáriszentséget, majd a hódolat kifejezéseként megtömjénezte a magyar, illetve rendre román, angol, olasz és frncia nyelven elhangzott evangéliumi szakaszok, és imádságok után pedig szentségi áldást végzett. Az Oltáriszentséget – amellyel a körmenet végén a templom főbejárata előtt felállított emelvényről megáldotta a jelenlevőket – ezúttal is az 1728-ból származó, Bécsben készült, felbecsülhetetlen művészeti és egyháztörténeti értékű gyönyörű szentségtartóban hordozta körül László Attila főesperes-plébános,
A Szent Mihály-templom Szent Cecília kórusa – dr. Potyó István tanár, karnagy vezényletével – ez alkalommal is zenei szolgálattal vett részt a körmeneten, amelyen a Pro Blasmusic Egyesület Nagykárolyban és környékén élő fiatalokból álló ifjúsági fúvószenekara játszott Schuller Helmut és Praszler Róbert vezetésével.
A jelenlevők – közte nagyszámú fiatal – együtt ünneplése annak tanúságjelét bizonyította, hogy ragaszkodunk hitünkhöz és a keresztény Európához. Ezért töltötte el jogosan szívünket a főünnepi szentmise és az ismét lehetővé vált úrnapi körmenet végén az öröm és a hála érzése.
Fotóriportunk ide kattintva tekinthető meg.
