A liturgia kezdetén a gyermekek szüleikért imádkoztak, akik ezután meghatódottan adták áldásukat csemetéikre.
A szentmise főcelebránsa, Bőjte Csongor, a Szent Mihály-plébánia segédlelkésze – akivel együtt misézett László Attila főesperes-plébános, asszisztált Czirják Ottó diakónus és Lázár Hunor gyakorlati éves kispap – szentbeszédében rámutatott: Szentháromság főünnepe igen szép alapot ad az elsőáldozás ünnepének, amely egész egyházközségünk és családjaink hálaadása a gyermekekért, és áldás kérése életük új szakaszára. „Az elsőáldozás nemcsak azt jelenti, hogy jövő vasárnaptól a most körülöttem ülő gyermekek beállnak minden szentmisén az áldozók sorába, hanem jel is: egyre inkább mellettünk fognak haladni, hogy együtt építhessük Isten országát itt a Földön. Szentháromság ünnepe és az elsőáldozás egybeesésének mondanivalója szinte ugyanaz. Hiszen amikor egyszerre ünnepeljük a három isteni személyt – a teremtő atyát, a megváltó fiút és az éltető lelket –, hogy ők hármak és mégis egyek, olyan, mintha egy családban egymás után ünnepelnénk a születésnapokat, a jeles évfordulókat, és egyszer csak úgy döntenénk, hogy milyen jó lenne megünnepelni azt is, milyen jó az, hogy te, ő, és én – mi vagyunk ki-ki betöltve a maga szerepét, összetartozunk, családot, közösséget alkotunk. (...) És ahogy a Szentháromság egy, mi is csak együtt tudunk egészet alkotni, csak együtt tudjuk betölteni azt a hivatást, amire Isten mindannyiunkat külön-külön meghívott. Külön-külön, de mégis egy célra, olyan közös otthon szeretetébe, amelyben mindenki felelős azokért a társakért, akiket Isten e földi életben melléjük rendelt” – fogalmazott Bőjte Csongor.
„Kedves gyermekek! Ha szétnéztek a templomban – amelyben az elmúlt hét során sok órát töltöttünk –, akkor hatalmas, egybeépülő kőtömböket vehettek észre, amelyeket évszázadokkal ezelőtt szorgos mesteremberek alapos munkával illesztettek egymás mellé és a kötőanyagnak köszönhetően erősen állnak: óvnak, védenek, és csendes jelenlétükkel hirdetik Isten nagyságát és szépségét. Ma ugyanilyen kövekként épültök egybe ti is: szüleitek sok éven át formáltak, csiszoltak, gondosan óvtak titeket, de a kötőanyagot a mai napon maga Isten, az Oltáriszentségben közöttünk lakó Krisztus adja, ajándékozza: ez pedig a szeretet, amely megtart, eggyé forraszt, és amely rajtatok keresztül akar kiáradni a világba. (...) Higgyétek el, születésetek óta Jézus is erre vár, hogy az apró szentostya színe alatt önmagával ajándékozhasson meg benneteket, hogy közösséggé formálhasson. Ne feledjétek el őt, mert ő sosem feledkezik el rólatok!” – hangsúlyozta a szónok.
Majd Bőjte Csongor a szülőkhöz és keresztszülőkhöz szólva nyomatékosította: ti vagytok a példa gyermekeitek, a közösség felnövekvő nemzedéke számára. „Ha nem látják rajtatok, hogy ti is valóban szeretitek Istent és embertársaitokat, akkor ünnepeink csak szép, évenként visszatérő eseménnyé válnak. De ha élitek azt, amit Jézus elénk tárt, akkor hiszem, hogy Isten országa valóban közöttünk lesz, és a mennyország apró szeletét élhetjük meg mindennapjainkban, nem csak az elsőáldozások alkalmával” – tette hozzá.
A szentbeszéd után következett a keresztségi fogadalom megújítása, amelynek bevezetőjében a főcelebráns tudatosította a gyermekekben, hogy keresztségük óta az anyaszentegyház közösségébe tartoznak, Isten gyermekei lettek. Akkor szüleik vallották meg hitüket és erre a hitre keresztelték őket is. „Most eljött ez a szent nap, amikor már saját magatok jöttetek ide, hogy találkozzatok Jézus Krisztussal, Istenünkkel a szentáldozásban. Ez a találkozás őszinte, szerető hitet kíván tőletek, immár saját szavaitokkal és elhatározásotokkal” – mondta Bőjte Csongor.
Az ünnepélyes liturgia végén László Attila főesperes-plébános az első szentáldozásban részesültekhez fordulva kérte: emelje fel kezét, aki elcserélné szüleit. Miután senki sem emelte fel, László Attila azt hangsúlyozta, hogy ennek a ragaszkodó hűségnek és szeretetnek érvényesnek kell lennie Istennel, egyházával és a templommal szemben is. Ennek sokatmondó külső jele a szentmiséken való rendszeres részvétel és szentáldozás, legközelebb pedig Úrnapján, Krisztus szent teste és vére főünnepén, csütörtökön rendhagyó módon 17 órakor kezdődő ünnepi liturgián és az azt követő körmeneten való aktív jelenlét.
Az egyházközség ifjú tagjait Bőjte Csongor segédlelkész, Sebestyén Izabella hitoktató és Geréd István kántor készítették fel életük ezen kimagasló, meghatározó eseményére, a gyermekek pedig a szentmise során szóban és énekben külön-külön és együtt is hangot adtak hitüknek és örömüknek. Szép, tisztán előadott énekeiket, értelmes beszédüket hallva meggyőződésem, hogy személyükben és szeretteikben keresztény jövőnk jó kezekben van.
