A magyar református templom fogalom az Ohio menti városban, hiszen itt már Kossuth Lajos katonái is ásták a fundamentumot.
– Jó munkát végeztek – mondja Komjáthy Ilona lelkész – érdemes megnézni mennyire vastagok a falak. Szorgosak voltak a ’48-as magyarok, erőt és hitet hoztak Magyarországról. Az én ükanyáim is Kossuthék katonáival jöttek. Ilyenformán én ötödik generációs magyar vagyok. Mondják sokan, hogy érződik nagyon a beszédemen az amerikai hatás, de én magyarnak tartom magamat, magyar reformátusnak. Még az unokám is magyar reformátusnak kereszteltetett. Ő már hetedik generációs magyar, ért-beszél magyarul – mondja a lelkész, miközben nézzük az erdélyi protestáns fejedelmekre utaló ablaküvegeket. – Oda mindig felnézünk istentisztelet után – mutat a bejárat fölé –, Lórántffy Zsuzsanna alakja van az ablakon. Bocskait is tiszteljük, és minden református elődünket.
– Mit olvas itt Pittsburgh-ban egy magyar református lelkész? Látom telis-tele van az asztala könyvekkel...
– A kolozsvári Csiha Kálmán a kedvencem. Ismeri őt? Kitűnő prédikációi vannak. Sikerült megszerezni az egyik prédikációs kötetét. Amikor vasárnaponként a 20-30 magyar hívünkkel együtt énekelünk, gyakran idézem a kolozsvári Csiha Kálmánt. Ugye, ismeri? – kérdez rám nyomatékosan a lelkész, rajtakapva, hogy gondolataim már a kifüggesztett magyar zászló körül járnak és persze a gyönyörű orgona is ott van...
– Látom tetszik magának az orgona... Tudja mit? Megszólaltatom a maga kedvéért... Hadd vigye el a hírünket a zsoltár szárnyán is, a kis pittsburg-hi magyar református közösségnek...
*
Hallgatom Komjáthy Ilona lelkész orgonajátékát. Előttem áll, fényképez a gondnok, Alexander Jozsa Bodnar. Látom, őt is lenyűgözi a játék. És hát mindketten tudjuk, nem üzen bárkinek ilyenformán Komjáthy Ilona. De Kolozsvár az más... Oda szabad, és kell is üzenni arról, hogy a magyar nyelv és a magyar zsoltár megtartó erő. Óceánon innen és túl.
Szabó Csaba
