Születésnapot ünnepeltünk a héten, pontosabban a hét közepén. Az ünnepléssel nem akartam megvárni a hétvégét, fontosnak tartom, hogy az évfordulókat, a születésnapokat valós idejükben ünnepeljük, jelezve ezáltal az esemény, a pillanat fontosságát.
Az ünneplés gyökerei szinte egyidősek az emberiséggel: már a legkorábbi közösségekben is voltak olyan rituális alkalmak, amelyek a természet ritmusához, a közösség életéhez vagy a hitvilághoz kapcsolódtak. Úgy is mondhatjuk, hogy az ünneplés olyan alapvető emberi szükséglet, amely már a legkorábbi kultúrákban is jelen volt, csak a formája változott az idők során.
A születésnap megünneplése ősi gyökerekkel bír: az ókori civilizációkban az egyén életének fordulópontjait isteni oltalommal kapcsolták össze, idővel pedig a családi szeretet és figyelmesség meghitt alkalmaivá alakultak.
Az ünneplés a mai, felgyorsult világban azért különösen fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a rohanásból, s újra kapcsolódjunk önmagunkhoz, egymáshoz és azokhoz az értékekhez, amelyek igazán számítanak. A hétköznapok monotóniáját egy-egy ünnep megtöri: lelassít, emlékeztet a közösség, a család erejére, valamint arra, hogy az élet nem csupán feladatok és kötelességek sorozata. Az ünnepek érzelmi feltöltődést nyújtanak, növelik a jóllétet, erősítik a családi és baráti kötelékeket, sőt kreativitásra is inspirálhatnak. Az ünnep tehát segít újra egyensúlyt találni, és megmutatja, hogy a rohanás közepette is érdemes megállni, hálát adni és örülni.
Iskolás-, munkásnaphoz alkalmazkodva olyan ünnepi menüt kellett kiötölnöm, ami jelzi a nap fontosságát, gyermekkedvenc, s nyilván könnyen és rekordidőn belül elkészíthető. Ennek a menünek a zárófogása lett ez a málnás tiramisu. Azért azt el kell mondanom, hogy e sütésnélküli desszertnek csupán annyi köze van a tiramisuhoz, hogy babapiskótával és mascarponéval készül, de ettől még mutatós és finom.
Hozzávalók:
2 és fél csomag babapiskóta
200 ml vízzel hígított málnaszörp
1 kk. vaníliakivonat
1 csomag fagyasztott málna (200 g)
1 doboz mascarpone (250 g)
8-10 ek. cukor
200 ml habtejszín
Cukorka, habcsók a díszítéshez
Elkészítés:
A málnát kiolvasztom, szűrőbe teszem, hogy lecsorogjon, öt-hat szebb szemet félreteszek a díszítésre. Egy üvegedény alját kirakom babapiskótával, amelyeket málnaszörpös vízzel locsolok meg. Az igazság az, hogy csak bodzaszörpöm volt itthon, ezért azt használtam, és piros ételszínezővel festettem meg. A színezőt ki lehet hagyni, én is csupán azért használtam, mert tudtam, hogy a helyenként rózsaszínre festett piskótadarabok a lányomnak jobban fognak tetszeni.
Felverem a tejszínhabot, majd a cukorral, a mascarponéval, a málna felével és a vaníliával simára keverem. Egy púpozott bögrényi krémet kiveszek, s félreteszem. Az áztatott piskótákat bekenem a krémmel, amelyre újabb réteg babapiskóta kerül. Ezeket is meglocsolom a szörpös vízzel, és a krém második felét rákenem.
A félretett krémet a málna megmaradt részével összekeverem, megkóstolom, egy kevés cukrot teszek még hozzá, ha nem elég édes. Ennek a krémnek a színe és íze jóval intenzívebb, ez kerül a piskótás kreáció tetejére. Néhány órán keresztül a hűtőben pihentetem. Tálalás előtt a félretett málnaszemekkel, habcsókkal, cukorkával díszítem.
Szemnek kedves, az ízlelőbimbóknak lehengerlően finom, hálás desszert, amit percek alatt össze tudunk állítani, hogy hét közepén is ünnepelni tudjunk.
